FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is igen nagy figyelemmel hallgattam két kisgazdapárti képviselõ úr hozzászólását. Én végtelenül sajnálom, hogy Tímár képviselõ úr a törvényjavaslat indoklásakor nem tartózkodott a teremben, jó néhány, általa felvetett kérdésre tudniillik kitértem.
Engedje meg, hogy a teljesség igénye nélkül azért néhány, ön által felvetett kérdésrõl szóljak. Kezdeném az elsõ hozzászólóval, Pallag képviselõ úr hozzászólásával. Én mélységesen megértem az aggodalmát. Amikor említettem, hogy tizenhat alkalommal találkoztak a pártok képviselõi, higgyék el nekem, képviselõ urak, hogy bizony mindazon kérdés, amit önök ma itt felvetettek, azzal szembe kellett nézni. Nagyon sok olyan szakmai kérdés volt, amire csak hosszú-hosszú vita után találtuk meg a választ. Ma, ami önök elõtt fekszik, az nem egy kormánypárti vagy a két kormánypárt elõterjesztése, hanem négypárti támogatással ide benyújtott törvényjavaslat. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki oldalon is nyilván ellenzéki képviselõk, ellenzéki pártok pontosan értették, hogy miért szükséges ennek a törvénynek a meghozatala. Gondolom, önök sem vitatkoznak azon, hogy azt az állapotot, amely 1990 óta jellemzi az ingatlanok használatát, azt meg kell szüntetni, mert ez pazarlás. Ez pazarlás, és ez a vagyon nem az Országgyûlésé, ez a vagyon - ha úgy tetszik - nemzeti vagyon, és jó lenne olyan célra fordítani - és ebben mélységesen egyetértünk -, ami a legnagyobb hasznot hozza a társadalom számára.
60
(20.50)
Nos, a rendszerváltozás 1990-ben egy teljesen új helyzetet teremtett. Mint mondtam, ez a törvényjavaslat rendszerváltó jellegû abban az értelemben, hogy szabályozni kívánja az ingatlanhasználatot oly módon, hogy nemcsak azok számára biztosít ingatlant, akik mûködtek az elmúlt rendszerben, tehát nem konzerválni kíván egy struktúrát, hanem igenis második és harmadik lépésben figyelembe veszi azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek 1990 után alakultak meg.
Pallag képviselõ úr azt mondta, hogy az ingyenes használattal pillanatnyilag csak az MSZP rendelkezik. Nos, ez nem így van, hiszen az 1991. évi XXXIII. törvény, ami az önkormányzatok tulajdonhoz jutásáról, vagyonhoz juttatásáról szól, annak egy pontja kimondja, hogy azon ingatlan, amelyben parlamenti képviselettel rendelkezõ párt került elhelyezésre, ez állami tulajdon, és a Kincstári Vagyonkezelõ, akkor még Kincstári Vagyonkezelõ Szervezethez utalta a kezelõi jogot. Tehát amikor az ingatlanok tulajdonbaadásáról lesz szó, és - ugye - hatpárti tárgyalás lesz, mégpedig hosszú - gondolom hosszú hatpárti tárgyalás -, akkor nemcsak arról van szó, ami a '90. évi LXX. törvény hatálya alá tartozik, hanem a '91. évi XXXIII. törvény alá is.
Teljesen egyetértek Pallag képviselõ úrral abban, hogy bizony 1990 és 1994 között az úgynevezett vagyonátadó bizottságok jó néhány területen elmulasztották meghozni azokat a döntéseket, amelyekkel ezeket az ingatlanokat - tehát ahol nem az MSZP, hanem más parlamenti képviselettel rendelkezõ pártok dolgoznak -, ezeket az állam tulajdonába adják. Nyilván ez az államigazgatás feladata lesz, hogy ebben tiszta helyzetet teremtsen. De úgy gondolom, ez nem lehet akadálya annak, hogy ez a törvény megszülessen.
Nagy figyelemmel hallgattam azt is, amikor arról beszélt, hogy bizonyos társadalmi szervezetek üresen álló ingatlanokat hagytak maguk után. Teljesen természetes, és a törvényben benne van, hogyha egy társadalmi szervezet megszûnt, vagy egészen más tevékenységet folytat, ez azt jelenti, hogy a jogosítványát elveszítette az ingatlanra, és ez az ingatlan - a törvényben is szerepel - a második körben új társadalmi szervezetek ingatlanszükségletét elégítheti ki pályázat útján.
Tímár képviselõ úr említette, hogy nincs igazán érv arra, hogy miért kell ingatlanokat tulajdonba adni. Szeretném elmondani, hogy ha megbecsülnék az ingatlanok értékét, ami nem kevés, látni kell, hogy az elmúlt hat esztendõben sem a társadalmi szervezetek - beleértve a pártokat -, sem más szervezetek, akik ingatlannal rendelkeztek, nem tudtak pénzt fordítani az ingatlanok felújítására, az állam pedig nem tudta szintén pénzszûkében felújítani ezeket az ingatlanokat.
Amit Tímár képviselõ úr javasol, nevezetesen hogy legyen egyfajta használat, és aztán négyévenként mindig az aktuális választási eredményhez kapcsolódóan kerüljenek az ingatlanok újraelosztásra, azért roppant aggályos, hiszen az, aki négy esztendõre kap ingatlant, vajon felújítja az ingatlant? Vajon mûködtetni fogja az ingatlant? Vajon érdeke egyáltalán, hogy az ingatlan mûködjön? Nyilván nem. Nem fog nagy beruházást tenni, és nem fogja felújítani, hiszen négy év után lehet, hogy elveszíti.
Tulajdonképpen az elmúlt hat esztendõben ezt láttuk az ingatlanokon, és ezért az a nagy pusztulás, ami ma látható. Én ezt úgy fogalmaztam - hiszen hosszan vitatkoztunk errõl -, hogy ez egyfajta páternoszter jelleget adna az ingatlanoknak, tehát négyévenként gazdát cserélnének. Nem valószínû, hogy ezek az ingatlanok mondjuk jó állapotban megúsznának néhány választást.
Végül szeretnék arra is reagálni, hogy társadalmi szervezetek körében differenciálni kellene. Igen. Differenciálni kell, már csak azért is, mert jó néhány társadalmi szervezet - és nagyon sajnálom, hogy most fõleg a pártokról beszéltünk -, nagyon fontos a társadalmi szervezetekrõl beszélni, hiszen jó néhány társadalmi szervezet nem a '90-es évben, hanem korábban, saját tõkéjébõl is épített ingatlant, és szerencsétlen módon ez a bizonyos '90. évi LXX. törvény ezekre az ingatlanokra is kimondta azt, hogy csak ingyenes használati jog illeti meg a társadalmi szervezetet.
Mondok önnek példát, képviselõ úr. A Magyar Autóklub, amelynek igen nagy tömegbázisa van - igen tetemes az a tagdíj, amit fizetnek a tagok -, saját pénzösszegébõl nem kevés mûszaki állomást épített. Ez a törvény - a '90. évi LXX. törvény - ezt is korlátozta. Elvonta ezektõl a szervezetektõl. Vajon igazságos lenne a törvény, ha most nem adná tulajdonba, amikor is ezek a 61 szervezetek hitelt érdemlõen bizonyítják azt, hogy saját költségvetésükbõl finanszírozták az építést? Nyilván nem.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy nem kevés szervezet van, amelyet társadalmi hasznosság szempontjából is illik, úgy gondolom, ennek a Háznak megítélni. Ilyennek tartom például a Vöröskereszt tevékenységét. Én nem gondolom, hogy ebben a Házban ülnek olyan képviselõk, akik kimondanák azt, hogy a Vöröskeresztnek nincs szüksége ingatlanra, nincs szüksége a mûködéséhez szükséges ingatlanokra. Én azt hiszem, hogy sorolhatnám, mert nem kevés ilyen társadalmi szervezet van.
Hadd mondjam el végezetül, hogy a törvényjavaslat több mint 100 társadalmi szervezetnek juttat ingatlant, és nem tulajdonba, és ezt fontosnak tartom, hogy csak az iroda célú helyiségeket kapják a szervezetek tulajdonba. Az összes többi helyiségre vagy bérletet kapnak - erre említettem a Planetáriumot, ahol nyilván nem piaci bérlet lesz -, de mondhatom például a Horgászegyesület kezelésében lévõ halastavat, amire viszont igenis, mivel gazdálkodó, tehát profitszerzõ tevékenységet folytat - nyilván piaci bérletet kell kivetni.
És van a társadalmi szervezetekhez tartozó ingatlannak egy harmadik része, ide tartoznak a gazdasági épületek, a legelõk, az erdõk, a különbözõ tavak, amelyek igenis állami vagyon részét kell hogy képezzék, és ennek a vagyonnak a mûködtetése kapcsán befolyó összeget pedig - a törvényjavaslat úgy rendeli el, és ezt nagyon helyesen rendeli el -, hogy a társadalmi szervezetek támogatására kell fordítani. Köszönöm a szót.