DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõk! A személyi jövedelemadó 1997. évi módosítási javaslatairól, illetve a társasági adóra és az osztalékadóra kidolgozott törvénytervezet elfogadásáról külön-külön kell majd dönteniük. Igen fontos azonban, hogy a beterjesztett javaslatok egy egységes koncepcióba illesztve kerültek kidolgozásra. Ennek során a belsõ és a nemzetközi jogharmonizáció szándéka is vezérelt minket. Ez nemcsak az egységes 13 szabályozási elvek tekintetében, de a két jövedelemadó mértékeinek összehangolt kialakításában is megnyilvánul. Mindebbõl következik, hogy a módosítások nyomán pozitív változások akkor várhatók, ha a jelzett összhang a két adótörvényre önállóan hozott döntések után is fennmarad.
A '97. évi módosítási javaslatok elvi kiindulási alapja, hogy az adórendszernek a bevételek biztonságos garantálása mellett segítenie kell a gazdaságpolitika kiemelt céljait, vagyis a stabilizációs és antiinflációs irányzat folytatását, az államháztartás újraelosztó szerepének a csökkentését, párhuzamosan a vállalkozási szektor fejlõdése érdekében, összességében és eredményében egy olyan kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedési folyamat beindítását, melynek alapja az export és beruházások dinamikus növekedése.
Ezzel összhangban a két jövedelemadó terén javasolt változtatások a következõk szerint kerültek kidolgozásra. Elõször: a gazdaságban hasznosuló tõkék felhalmozásának és a megtakarításoknak az ösztönzése a vállalkozások számára kedvezõbb adózási feltételek biztosítása azáltal is, hogy a megtermelt nyereséget mindaddig, amíg az a magyar gazdaságban finanszírozza a termelõ célú felhasználást, csak igen alacsony adó terheli. Több adót csak akkor kell fizetni, ha a tõkét a vállalkozásból kivonják, és külföldre viszik.
Másodszor: a közteherviselés aránytalanságainak csökkentése. Ehhez kapcsolódóan a lakosság széles rétegeit érintõ progresszív adóterhek mérséklése, a személyi jövedelemadóban a családi elemek figyelembevétele.
Harmadszor: az árnyékgazdaság és feketegazdaság terjedelmének szûkítése, mely magában foglalja az adóelkerülésre, illetve a valóságosnál kisebb jövedelemadó-alap kimutatására módot nyújtó jogszabályi kiskapuk további szûkítését, a vállalkozások egymás közötti készpénzforgalmának a korlátozását, valamint az adóalapot csökkentõ költségek elszámolásánál a szigorítást. Az adóterhek csökkentése bizonyos mértékig tompítja a jövedelemeltitkolásban való érdekeltséget.
Javaslataink egyidejûleg magukban foglalják a jogkövetõ magatartásra való késztetés erõsítését, a megelõzés, az ellenõrzés és a behajtás hatékonyságának, színvonalának növelését.
A jogsértés szankciórendszerének a korszerûsítését, az ellenõrzõ szervek tárgyi és személyi feltételeinek érdemi javítását, továbbá a jogorvoslati rend egyszerûsítését és idõigényének érdemi csökkentését is meglépjük. E módosítási javaslataink nagy része a késõbb tárgyalandó, adóigazgatási eljárásról szóló törvényben jelenik meg, illetve a költségvetési tervezõmunkában vettük figyelembe - a lehetõségek határain belül - az ellenõrzõ szervek megerõsítésének a forrásigényét is.
Tisztelt Ház! A vállalkozások adózási feltételei módosításának elemei - e néhány indokolt szigorítástól eltekintve - kedvezõ irányúak, a tõkefelhalmozást és a beruházásokat ösztönzik. Mielõtt az adórendszerbeli változtatásokra részletesebben kitérnék, szeretném figyelmüket ráirányítani azokra az általános folyamatokra és intézkedésekre, amelyek révén a vállalkozási szféra mûködési feltételeinek javulása várható 1997-ben.
A kereslet általános visszafogására irányuló központi intézkedés '97-re nem várható, az infláció és a kamatszint csökken, a vállalkozások felhalmozásra fordítható kiadásai nõnek. A jövõ évi gazdasági folyamatokból kiindulva a vállalkozási szektorban a felhalmozási célú saját források erõteljes, közel 50 százalékos további bõvülése várható, így körülbelül 350 milliárd forint összegû sajátforrás-többlet prognosztizálható. Enyhülnek a vállalkozások közterhei és egyéb befizetési kötelezettségei, a társadalombiztosítási, a vám- és vámjellegû terhek mérséklõdése és adózási feltételeik érzékelhetõen kedvezõbbé válása révén. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy a közterhek egyenletesebb eloszlását eredményezõ intézkedések nyomán bekövetkezõ változások azok számára jelentik a közterhek mérséklõdését, akik azokban eddig is tisztességes részt vállaltak. Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek a kötelezettségek elkerülésére módot nyújtó lehetõségekre építettek, a tervezett változtatások a feltételek szigorodását eredményezik. De meggyõzõdésem szerint ez így van rendjén.
A vállalkozások adózásában jelentõs módosításokat tartalmaz a két adótörvény tervezete. A két adónem vállalkozóinál a bevételek és költségek számbavétele azonos elvek szerint történne, értve ezalatt az értékcsökkenési leírás egységes és kedvezõbb elszámolási szabályait is. Az azonos elvek szerint kimutatott vállalkozói nyereség után mindkét adónemben igen kedvezõ, mindösszesen 18 százalék lineáris adót kell fizetni. A vállalkozás fejlesztésére, bõvítésére fordított nyereséget más adó, társadalombiztosítási 14 járulék nem terheli. A 18 százalékos adót mindkét adónemnél csökkentik a különbözõ adókedvezmények, melyek köre '97-ben még bõvül is, például a szállodaberuházásokkal, a kiemelt térségekben, vállalkozási övezetekben megvalósuló infrastrukturális beruházásokkal, valamint a kutatási, mûszaki fejlesztési ráfordítások adókedvezményével.
(09.40)
Külön, esetenként megemelt kedvezmények ösztönzik például a szakképzésben való részvételt, a frissen végzett szakképzett fiatalok és munkanélküliek foglalkoztatását.
Az adókedvezmények jelentõségét feltétlenül hangsúlyozni kell, miután azok hatására a 18 százalékos lineáris adó mellett a megtermelt nyereséget valójában, átlagosan mindössze 11 százalékos adó terheli. A kedvezményeket a kormány üzenet értékûnek szánja, ezzel is alátámasztva a vállalkozások számára kiszámítható, stabil adózási feltételek biztosítására irányuló szándékának komolyságát.
A költségelszámolási lehetõségek szigorítására tett javaslatok, amelyek célja, hogy a vállalkozás költségei között az adóalap terhére ne lehessen a vállalkozók személyes kiadásait - például üzletinek álcázott külföldi üdülések költségeit - elszámolni; illetve hogy a vállalkozók ne az adóbevételek rovására növeljék üzleti kiadásaikat pazarló módon, például egy közepes lakás árát meghaladó értékû személygépkocsi vásárlásával és fenntartásával.
Számítunk arra, hogy komoly vitákat vált ki, mégis alapvetõ fontosságúnak tartom a vállalkozások egymás közötti készpénzkapcsolatait korlátozó indítvány elfogadását. Ez az intézkedés a jövedelemeltitkolási lehetõségek csökkentésében valóban érdemi lépés, azzal, hogy a vállalkozások egymás közötti pénzmozgásait nyílt pályára tereli.
A törvényjavaslat eleve 180 napos felkészülési idõt biztosít erre. A lakossági készpénzes ügyleteket ezek a korlátok egyáltalán nem érintik. A javaslat egy ma is élõ szabálynak, tehát annak szerezne érvényt, hogy a vállalkozásoknak bankszámlát kell nyitniuk, és adókapcsolataikat, egymás közötti pénzügyi teljesítéseiket azon keresztül kell lebonyolítaniuk. Így a zsebbõl fizetés, az adómegkerülés legnyilvánvalóbb módja csökkenne, a vállalkozások tevékenysége az adóhatóságnak átláthatóbbá válna.
Az elõírások betartását a törvényjavaslatok adójogi diszpreferenciákkal késztetik, azáltal, hogy a megszabott korlát feletti készpénzfizetésnél a számlaérték 20 százaléka után meg kell fizetni a 18 százalékos lineáris adót. Ez az intézkedés ösztönzõ erõt jelent arra, hogy gondosabban járjanak el üzleti partnerük fizetõképességének a megítélésénél, jobban használják ki a követelésük befolyását garantáló biztosítékok rendszerét a vállalkozók.
Ezzel egy lépést tehetnénk a fejlett piacgazdaságok gyakorlata felé is, ahol a nálunk jellemzõ, óriási mértéket öltött készpénzforgalomra már nincs példa. A lehetséges fizetési módokat illetõen megjegyzendõ továbbá, hogy készpénzkímélõ megoldást nemcsak a banki átutalás jelent, hanem a bankkártyával, csekkel és váltóval történõ fizetés is.
Az sem helytálló, hogy az intézkedés a gazdaságban mûködési zavarokat okozna, és csõdhullámot indítana el. Ha ez utóbbi a készpénzfizetések terjedelmétõl függne, akkor ma hazánkban nem lennének tömegével kiürült, felszámolásra kerülõ cégek és hoppon maradt hitelezõk.
Az üzletfelek biztonságát szolgálják a már mûködõ banktechnikai rendszerek, például akkreditív, amelyek további fejlesztése megindult. A bankkártya- elfogadó helyek például teljes biztonságot nyújtanak ma már, ezek létesítését az állam általános, forgalmazó rendszerben kívánja ösztönözni.
A vállalkozások adózási feltételeiben kedvezõ változást jelent a társasági adós körben a 23 százalékos kiegészítõ adó megszûnése, és mindkét adónem vállalkozóinál a 20 százalékos lineáris adó melletti, osztalék típusú jövedelemszerzés lehetõségeinek a biztosítása. Így az összadóterhelés a társasági adós körben a mai átlagos 40 százalékról 34,4 százalékra csökken.
A törvényjavaslatok bizonyos korlátokat tartalmaznak annak érdekében, hogy osztalék címén ne lehessen munkajövedelmet fizetni a progresszív adó és a társadalombiztosítási terhek megkerülésével. A megszabott korláton felüli osztalékfizetés 27 százalékos lineáris adója sem jelent azonban a mainál nagyobb összadó-megterhelést.
Tisztelt Ház! Az adótörvények, különösen a lakosság gyakorlatilag teljes körét érintõ személyi jövedelemadó mértékeinek módosítása minden évben a figyelem középpontjában áll. Az 1997. évi módosítási javaslatoknál külön 15 kiemelendõ, hogy az adópolitikai szempontból indokolt változtatások nem rendelõdnek alá a '97. évi költségvetési bevételi szempontoknak.
Mindkét adónemnél a pozitív változások jelentõs nagyságrendû költségvetési bevételkiesést eredményeznek a vállalkozásoknál, és a lakosságnak e két adónemben együttesen körülbelül 55-60 milliárd forint többletforrás marad vissza.
A beterjesztett adótábla a személyi jövedelemadónál az átlagos adóterhek 1,5 százalékpontos csökkentésére épül, amely 6 százalékos adómérséklést jelent. A törvényjavaslatban szereplõ kiegészítõ adójóváírással a bérek adóterhelésének a maihoz képesti változatlansága már biztosított. Ehhez mérten mérséklõdik az átlag adóteher minden jövedelemsávban. A munkabérekhez kapcsolódó adójóváírás havonta már az adóelõlegnél figyelembe vehetõ.
Az adótábla sávhatárai és a sávhatárokhoz rendelt kulcsok, valamint a bérjövedelmek havi 3600 forint, évi 43 200 forint adójóváírása együttes hatására a minimálbér alatti jövedelmeknél a nettó nominálkereset változatlansága biztosítva van.
A 250 000 és 500 000 forint közötti jövedelemtartományban érezhetõ már a nettó keresetnövekedés, illetve az adóterhelés mérséklõdése. Az 500 000 forint feletti jövedelemsávokban az adóterhelés csökkenése még nagyobb. Itt viszont a tb-járulékoknál tett javaslat terhelõ hatását is figyelembe kell venni, amikor összegezzük a hatást.
Néhány érvet szeretnék a benyújtott adótábla mellett felhozni. A nemzetközi tendenciákkal összhangban a hazai személyi jövedelemadózásban is kívánatos lenne az adósávok számának a csökkentése, a sávhatárok szélesítése és a két szélsõ adókulcs mértékének az egymáshoz való közelítése.
1997-ben ez a tendencia kezdõdik meg a 48 százalékos felsõ kulcs 6 százalékpontos csökkentésével. Ezt a folyamatot '98-ban tovább szeretnénk vinni, és további terhelésmérséklést kívánunk megvalósítani.
A jövedelemeltitkolásra a legerõsebb a késztetés a magas jövedelmi sávokban, a relatíve magasabb fajlagos adóterhelés miatt is. Igen fontos, hogy a személyi jövedelemadó több mint felét a legfelsõbb sávban elhelyezkedõ, az adózók szám szerint 26 százalékát képviselõ egyének fizetik, tehát aránytalanul sokan - viszonylag nem magas jövedelemmel is - átcsúsztak az igen nagy terhelést jelentõ adósávokba. Magas adót tehát nem a kiugró jövedelmûek, hanem az átlagpolgárok jelentõs része - nem luxus életkörülményeket jelentõ jövedelmek mellett - fizet.
A legfelsõ adókulcs - és ez tette szükségessé a felsõ adókulcsok mérséklését, a legfelsõ adókulcs - érzékelhetõ mértékû csökkentése a magasabb jövedelmû lakossági rétegek jövedelemeltitkolásban való érdekeltségének tompításával összhangban áll a feketegazdaság fehérítésére irányuló törekvéseinkkel is. Az érzékelhetõ mértékû adócsökkentéshez a 42 százalékos felsõ kulcs szükséges, ennél magasabb mérték esetén az átlag adóterhelés mérséklése szerényebb, 46 százalékos kulcs esetén pedig már csak az ez évi adóterhelés változatlansága lenne biztosítható.
A koncepció egyik igen fontos eleme az adó-teherviselés aránytalanságainak a kiigazítása, melynek része a munka- és tõkejövedelmek adóterheinek a közelítése is, ami az adómértékek összehangolt módosítására épül. A tõkejövedelmek 20 százalékos forrásadójára tett javaslat és a benyújtott progresszív adótábla paraméterei ezeket a szempontokat is érvényesítik. A 42 százalékos felsõ kulccsal azt is megerõsíthetnénk a lakosság felé, hogy a progresszív adóterhek mérséklése már nem a távoli jövõ bizonytalan ígéretei közé sorolódik.
Tisztelt Országgyûlés! A többgyermekes családok részére javasolt adókedvezmény bevezetése 7,5 milliárd forintot jelent.
A törvénymódosítás során az ellenvélemények kétféle megközelítésben merültek fel. Egyrészt a preferált kör bõvítése mellett hangzott el számtalan, elviekben nem megalapozatlan érv. Másfelõl többen képviselték azt az álláspontot, hogy a 7,5 milliárd forintot a családi pótlék emelésére kellene fordítani. A kedvezményezett kör bõvítése, sajnálatos módon, egyelõre kemény egyensúlyi kérdés. Minden gyermek után e kedvezmény 28 milliárd forintot igényelne.
(9.50)
A kétgyermekes családokra való kiterjesztése 25 milliárd forint bevételkieséssel járna, szemben a 7,5 milliárd forintos javaslattal. Ilyen 16 nagyságrendû adókiesést más forrásokból ellentételezni - legyen szó más adók, közterhek növelésérõl vagy a központi kiadások lefaragásáról - egyszerûen lehetetlen volna. Ha ezt a pluszt a két jövedelemadóban akarnánk megkeresni, akkor az adóterhek széles lakossági rétegeket érintõ érdemi csökkentésére irányuló szándékot kellene feladni, illetve a vállalkozások adózási feltételeit kellene szigorítani. Ezeket nem tudom javasolni.
A családi pótlék emelésével kapcsolatos elképzelés valójában nem jelent olyan nagyobb kedvezményt, és nem feltétlenül lenne igazságosabb sem. Önmagában is téves az a kiinduló alap, amely a rászorultsági elvû szociálpolitikai eszközt a teljesítményelvû adózási rendszerbe adott kedvezménnyel igyekszik szembeállítani.
A javaslat nem kívánja a szociálpolitika szerepkörét áthárítani az adóra. Két, egymást kiegészítõ módszerrõl van szó, amely Európa sok országában gyakorlat. A többgyermekes családok számára javasolt adókedvezmény a személyi bázisú adózás azon ellentmondását igyekszik enyhíteni, hogy a keresõ szülõ jövedelmét terhelõ progresszív adó a keresõk és eltartottak eltérõ arányából származó jövedelem-különbségeket nem kezeli.
Nincs tekintettel arra, hogy az adózás utáni jövedelembõl hány fõnek kell megélnie. A 7,5 milliárd forint terhére, ha az emelés minden gyermek után járna, 284 forinttal kapnának havonta gyermekenként többet a családok. Ha a családok körét az adókedvezmény által érintettekre szûkítjük, a családipótlék- emelés 1041 forint havi jövedelemtöbbletet adna. Az 1000 forintos havi adókedvezmény egy átlagos jövedelmû, háromgyermekes családnál a keresõ szülõ évi 156 ezer forint körüli jövedelmének az adó alóli mentesítését jelentené.
Végezetül: nem elhanyagolható szempont, hogy az adókedvezménnyel a keresõ szülõ az általa megtermelt jövedelem egy részét kapja vissza, ami a jövedelemszerzésre való ösztönzést erõsíti. Meggyõzõdésem, hogy a magyar társadalom egészének is megnyugtatóbb és a gyermekeknek is jobb, ha sok gyermeket azon családok vállalnak, ahol a család maga is fokozottabban hozzá tud járulni a gyermekek felneveléséhez.
Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a mezõgazdasági kistermelõk adókedvezményének javasolt átalakításával szemben hangzanak el majd érvek. Tisztában vagyok azzal, mit jelent egy gyakorlatilag több évtizede bemerevedett, megszokott rendszert új alapokra helyezni, különösen akkor, ha a változás a preferált körnek ugyan nem lenne kedvezõtlen, de a partnerkapcsolatok egész láncolatát fosztaná meg a nem nekik szánt kedvezmény közvetett hasznától. Kérem ezért önöket, mielõtt ebben a kérdésben szavaznak majd, a következõket mindenképpen mérlegeljék.
A mezõgazdasági kistermelõk száma - alsó határon becsülve - körülbelül 2,5 millió fõ. Hosszú évek átlagát tekintve ebbõl legfeljebb 10-12 ezer fõ mutat ki adóköteles jövedelmet. A mai rendszerben egy átlag négytagú család évi 4 millió forint bevételt érhet el úgy, hogy tagjainál a személyi jövedelemadó mint olyan, szóba sem jöhet. A beterjesztett törvényjavaslat szerint az adókedvezmény az érintett körben a mai 30 ezer forintról 100 ezer forintra nõ, viszont az adómentes 1 millió forintos bevételi határ megszûnik.
Nem kerülnének továbbra sem kapcsolatba az adóhatósággal azok, akiknek az e tevékenységbõl származó bevétele évi 100 ezer forintnál nem több, tehát saját fogyasztásukon felül egy minimális többletet adnak csak el a piacon. Ami változna viszont, az, hogy az igazolvány kiváltásával az õstermelõi státuszát ezen lakossági rétegnek regisztráltatnia kellene és igaz, hogy szûkülne az adókedvezményben részesülõk köre a gyermekkorú, 16 éven aluli, úgynevezett õstermelõkével.
Jövedelmét az õstermelõnek ki kellene mutatnia az adókedvezményre jogosító tételes költségelszámolás választása esetén. Az 1 millió forintos árbevételi adómentességhez, az úgynevezett átállási költséghányadra tekintettel, éves szinten 175 ezer forint költséget kell igazolnia '97-ben. Az összes, a tevékenységhez kapcsolódó kiadást - például a beszerzett gépek értékcsökkentési leírását - is el lehet számolni, az adott évi veszteséget pedig a következõ öt év adóalapjából le lehet vonni. Az érintetteknek könyvelniük, számlákat kiállítaniuk nem kell, többletadminisztrációt az adóbevallás kitöltése jelent. Az értékesítések zömét a kifizetõ írja be az igazolványba, az ezen kívüli eladást kell csak a termelõnek egy füzetben vezetnie, kapott számláit negyedévente összeadnia. Ha a termelõ mégis úgy dönt, hogy könyvelõ segítségét veszi igénybe, akkor annak költségét a könyvelõi díjkedvezményen keresztül az állam magára vállalja.
A változtatás nyomán az üzemi mértéket elérõ magángazdaságok teljes adómentessége megszûnne, csakúgy, mint azon szolgáltatóké, akiktõl az 17 õstermelõk - ez irányú érdekeltségük nem lévén - számlát nem kértek. A javaslat ily módon egyúttal az árnyékgazdaság résztvevõi adóelkerülési eszköztárának a szûkítését is eredményezi. A mezõgazdasági kistermelés megkülönböztetett kezelésének, támogatásának indokoltságát természetesen nem állt és a jövõben sem áll szándékunkban megkérdõjelezni. Ez más országok adóztatási gyakorlatában is meglévõ elem. Rajtunk kívül azonban a mezõgazdasági kistermelõk jövedelmét mindenhol a bevételeik és költségeik egybevetésével állapítják meg és a kedvezményeket csak a kiszámított jövedelembõl vagy az utána fizetendõ adóból nyújtják.
A társadalombiztosítási ellátási rendszerek tervezett reformjának küszöbén nem maradhat fenn tartósan az az állapot, hogy a lakosság széles rétegeinél ne legyenek megbízható adatok a valós jövedelmi viszonyokról. El kell jutnunk odáig, hogy tényszerûen felmérhetõek legyenek az agrárszektor e meghatározó területén a jövedelemszerzés valós lehetõségei és korlátai, annak érdekében is, hogy az indokolt támogatások mértékét és azok leghatékonyabb módját illetõen dönteni lehessen.
Tisztelt Országgyûlés! Természetesen az, hogy most csupán a jövõ évi módosítások néhány kiragadott elemérõl szóltam, nem jelenti a többi változtatási javaslat jelentõségének alábecsülését. Bízom abban, hogy koncepciónk helyességérõl sikerül majd meggyõzõdniük és a részletes vita során törvényjavaslataink elnyerik egyetértésüket. Jobbító szándékú módosító indítványaikban is bízva, tisztelettel kérem a Házat, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítására, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló új törvényre benyújtott tervezeteket megtárgyalni és elfogadni szíveskedjék. Annál is inkább remélem ezt, mert ilyen mértékû adócsökkentési javaslatot még nem tárgyalhatott eddig a tisztelt Ház. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)