CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó törvény módosításának és a teljesen új, társasági adóról szóló törvényjavaslatnak együttes, általános vitájában, elsõ számú megállapításom az, hogy az év végén immár szokásossá vált együttes csomagnak - tehát most beleértem a költségvetést és az összes adótörvényeket - talán ez a legfontosabb eleme.
Az szja és együtt a társasági adó van legszorosabb kapcsolatban tulajdonképpen a gazdasággal és a lakosság életkörülményeivel. Ugyanakkor mindjárt kritikai észrevételt kell tennem, mert az, hogy ez szokásossá válik immár, hogy egy ilyen együttes csomagot tárgyalunk minden év végén, ez nem jó.
Az lenne jó, ha sokkal stabilabb törvények szabályoznák az adókat, hiszen a gazdálkodóknak, de a lakosságnak is sokkal jobb lenne így az egész adótörvénynek nemcsak az áttekintése, hanem maga a stabilitás, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos.
Elöljáróban - különösen azért, mert így kiemeltem e két, együttesen kezelt törvénynek a jelentõségét, amelynek gazdasági vonatkozása van - a gazdaságpolitikai háttérrõl kell röviden szólni. Ismeretes az, hogy ebben a parlamenti ciklusban a gazdasági növekedés üteme megtorpant, a stagnálás vagy esetleg a visszaesés veszélye fenyeget, és a belsõ piac összeomlása is mint fenyegetõ rém jelentkezik.
Az elmúlt években történt jövedelemátcsoportosítás a lakosságtól, illetve az államtól a vállalkozók számára, nem is kis mértékben. Azonban ezt a többletpénzt a vállalkozók nagy része állampapírok vásárlására fordította, s ezáltal kamatjövedelemhez jutott. Amíg ezt az áldatlan összefüggést nem tudjuk felszámolni, azaz nem tudjuk megteremteni azt a helyzetet, hogy érdemes legyen beruházni, érdemes legyen a termelésbe befektetni a többletjövedelmeket, addig igazi elõrelépés nem lesz.
Örömmel hallottam pénzügyminiszter úr expozéjában azt az elõrejelzést, hogy a jövõ évben az infláció és a kamatszint is csökkenni fog. Ez valóban feltétele annak, hogy elõbbre tudjunk lépni. De jelenleg még szomorú tény az, hogy az elsõ félévben a beruházások jelentõsen visszaestek - emlékezetem szerint mintegy 8 százalékos csökkenésrõl van szó -, itt van a múlt évi 12 százalékos reálbércsökkenés, és ez így együttesen mind a vállalkozói szférát, mind a lakosság helyzetét nagyon rossz megvilágításba helyezi - és valóban az is.
Úgy fogalmaznék, hogy ez a törvénycsomag - és talán a költségvetési is - immár gazdaságpolitikai fogantatású, és ez tulajdonképpen pozitív. De azt is meg kell jegyeznem, hogy itt arról van szó, hogy a kormány látja, hogy egy zsákutcában van, a zsákutcából ki kell jönni, azonban egyenlõre úgy tesz, mintha elõre haladna a zsákutcában. Azt is meg kell állapítanunk, hogy az ellenzéki kritika vetése érik be tulajdonképpen ebben a törvényjavaslatban is, mert elég sok ellenzéki javaslatra ismerünk rá valamilyen formában ebben a törvényjavaslatban - ami üdvözlendõ, s amit természetesen pozitív tényként értékelünk. Ilyenek: egyáltalán az adócsökkentést - errõl még külön szeretnék beszélni -, hogy a kormányzat elfogadta annak a szükségességét, visszahozta a rendszerbe a gyermekkedvezményt - de ezt még külön kritikával kell majd illetnem -, megszünteti a kettõs adótáblát, és általában igyekszik a 36 beruházásoknak ösztönzést adni mind a társasági adóban, mint pedig itt a személyi jövedelemadóban az ide tartozó egyéni vállalkozóknál.
De emlékeztetek rá, hogy a múlt év végén elfogadott személyi jövedelemadóban - például az elõlegrendszer - már pár hónap alatt összeomlott, és egészen botrányos körülményeket produkált. Ezért merem azt állítani, hogy a korrigálás nem biztos, hogy erény - feltétlenül egy része az is -, azonban a benyújtott törvényjavaslat egyben súlyos kritika a kormány eddigi tevékenységével szemben ezen a területen.
(11.50)
Egyébként 1996 után nem nehéz olyan táblát bemutatni, amelyben csökkenést tudunk regisztrálni. És itt kell szólnom, azt hiszem, az szja legfontosabb központi kérdésérõl, az arányos közteherviselésrõl. Az önmagában szomorú tény, hogy a múlt év végén elfogadott szja-tábla maguknak a kormányerõknek a szemében is igen rövidesen olyan színbe került - legalábbis errõl az oldalról is hallottuk ezeket a kritikákat, és halljuk most is -, hogy nem fejezi ki az arányos közteherviselést. Nem felel meg annak a követelményeinek.
Hogyha ez a törekvés, hogy az arányos közteherviselés megvalósuljon, ezt természetesen örömmel üdvözöljük. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk, hogy arányos közteherviselés igazán nem létezik akkor, hogyha itt az adórendszer felfogásában csak adózó személyeket veszünk figyelembe, és eltartottakat nem.
Az igazi, arányos közteherviselésnek tulajdonképpen egy családi típusú jövedelemadó-rendszer felelne meg, mert nyilvánvaló, hogy azok a családok, akiknél az eltartottak száma esetleg magas, óriási hátrányban vannak azokkal szemben, akik esetleg kétkeresõs családi modellt valósítanak meg. Tehát arányos közteherviselésrõl egyelõre beszélni emiatt nem lehet.
A most beterjesztett progresszív adótáblával kapcsolatban amellett, hogy üdvözöljük az adócsökkentést - az természetes -, de elsõ számú megjegyzésünk az, hogy itt a legszegényebbek nyernek tulajdonképpen a legkevesebbet, a legkisebb jövedelmûek.
A második gondolatunk az, hogy ez a mintegy másfél százalékos csökkenés más jogszabálytervezetekben tulajdonképpen ellensúlyozódik, és a gyakorlati életben tulajdonképpen mindegy, hogy milyen címû az elvonás, de valamiképpen veszélybe kerül ez a kismértékû csökkenés is.
Nyilvánvaló, hogy mi nagyobb mértékû csökkenést tartanánk indokoltnak, elsõsorban a legkisebb jövedelmûekre figyelemmel. Az elõzõ hozzászólásban tulajdonképpen megtörtént annak a beismerése, hogy a múlt évben elfogadott legmagasabb adókulcs - a 48 százalék - az egy bevételi szemlélet alapján történt. Tehát annak a biztosítása érdekében, hogy a költségvetésben meglegyen az szja tervezett bevétele.
Ezzel szemben azt is örömmel üdvözöljük, hogy a pénzügyminiszter úr expozéjában az hangzott el, hogy ezek a módosítások nincsenek alárendelve a '97. évi költségvetési bevételi szempontoknak. Ezt önmagában üdvözöljük, ugyanakkor nyilván a költségvetési vitában erre még külön ki fogunk térni, hogy mennyiben felel ez meg a valóságnak.
Itt az utóbbi éveknek ugyanakkor - talán mondhatni - legkomplikáltabb adójogszabály-tervezete született meg, és ez így nem jó. Szóval elég bonyolult ez a rendszer a pozitív elemeivel együtt. Az osztalék kettõs adózása, a jegybanki alapkamat rendszerbe beépítése olyan tényezõk, amik komplikálttá teszik ezt a jogszabályt.
Az adójóváírás, melyet 18 százalékban határoz meg a jogszabály, mi éppen az elõbb elmondottak alapján kevésnek tartjuk, és módosító indítványt fogunk beterjeszteni ennek 25 százalékra való emelése érdekében, de természetesen a jogosultsági maximum a 3600 forint/hónap küszöb megtartása mellett. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy ezzel tudnánk segíteni a legkisebb jövedelmû rétegeket. És ugyanakkor a feketegazdaság felszámolásánál is talán ez valamit számít, hiszen a foglalkoztatottak döntõ része - teljesen megérthetõ, emberi alapon - az alacsony jövedelmûekbõl verbuválódik.
Külön kell szólnom a gyermekkedvezmény visszaállításáról. Önmagában ez is üdvözlendõ, azonban kevés. Csak három vagy több gyermek után vezeti be a jogszabály a havi ezer forintot, pénzügyminiszter úrtól hallottuk, hogy ez mintegy 7,5 milliárd forintot jelent. Hát összességében, hogyha más összegekhez hasonlítjuk, akkor ez szomorúan kevés, mert amennyiben ez az ország csak ennyit tud áldozni a gyermeknevelés támogatására, az szomorú. 37 Ezért itt még egyszer, ismét hangsúlyoznám a családi jövedelemadó bevezetésének szükségességét, errõl egyébként a holnapi vita folyamán külön fogunk szólni.
Van két olyan terület, amelyet mindenképpen itt, már a mai napon meg kell említenem. Ez az egyéni vállalkozók és a mezõgazdasági kistermelõk területe. Meg kell állapítanunk, hogy az egyéni vállalkozóknál sikerült a módosítás, a mezõgazdasági kistermelõknél nem.
Az egyéni vállalkozókról röviden annyit, hogy végre itt is beérett az ellenzék kritikája, amit én személyesen nagyon sokszor elmondtam itt a Házban, hogy tulajdonképpen azonos adóteher szükséges a társasági adóban és itt, a személyi jövedelemadó keretében a kisvállalkozók részére, és ez most itt megvalósul.
Azonban én továbblépnék, és ismét elmondom, hogy elõbb-utóbb szükséges lesz az egyéni vállalkozók részére egy teljesen külön jogszabály megteremtése, mert azért még mindig egy kicsit idegen test ebben az szja-rendszerben.
Nem ilyen sikeres a jogszabálytervezetben a mezõgazdasági kistermelõk kezelése. Az egymillió forintig - jelenleg egymillió forintig - terjedõ adómentességnek a megszüntetése úgy történik, hogy nem számol bizonyos realitásokkal. Az a tény, hogy százezer forintig tulajdonképpen ismét mentességet kínál a jogszabály, teljesen elvész abban a rendelkezésben, mely szerint elõleget kell levonni majd a legkisebb mezõgazdasági kistermelõktõl is.
Mi elfogadjuk azt, hogy szabályozni kell azokat a területeket, ahol ez a kistermelés már - mintegy burkoltan - nagyüzemi termeléssé válik. Ezt természetesen elfogadjuk, de azt semmiképpen nem, hogy azok a kistermelõk, akik valóban kis méretekben és kis szinten folytatják ezt, és ezzel kiegészítik csekély jövedelmüket, hogy azokat ilyen adminisztráció sújtja, és itt van ez az elõleglevonási pont, amit külön kiemeltem.
Nem értjük azt sem, és így nem is értünk vele egyet, hogy a készpénzfizetés ellen a 32. § (5) bekezdése és a társasági adó 3. számú mellékletének 2. pontja tulajdonképpen egy drákói intézkedést vezet be, aminek igazán jogalapja nincs, mert itt arról van szó, hogyha nem készpénzben történik, illetve a készpénzfizetést ellenezve a jogszabály úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha készpénzben történik a fizetés, akkor mintegy 20 százalékát hozzá fogják adni a bevételekhez. Itt úgy gondoljuk, hogy alkotmányos jogokat is sért ez a rendelkezés.
Ugyanúgy nem értjük a személyi jövedelemadó 49. § (7) bekezdésének rendelkezését sem, mely abban az esetben, ha ellenszolgáltatás nélkül vállal valaki tartási szerzõdést, akkor a természetbeni juttatásra vonatkozó szabályok szerint adóznia kell. Ezt egy abszolúte antiszociális rendelkezésnek tudjuk megítélni.
Összefoglalva. Üdvözölve a pozitív elemeket ebben a két jogszabálytervezetben, rá kell mutatnunk azokra a súlyos fogyatékosságokra, amelyek ebben még szerepelnek. Az irányt mindenképpen üdvözöljük. Üdvözöljük a gazdaságpolitikai fogantatást, azonban addig, amíg ezek az igen sérelmes és bántó elemek benne maradnak ebben a tervezetben, addig nem tudjuk támogatni õket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)
(12.00)