VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Amióta az emberiség állami szervezetben él, és az állami kiadásokat adóval kívánjuk fedezni, azóta a társadalom számtalan módját választotta annak, hogy tiltakozását a túlzott adóztatás ellen valamilyen formában kifejezze.
Ez általában két esetben szokott bekövetkezni: ha a polgár úgy ítéli meg, hogy az állam többet von el tõle, mint ami az állami kiadások fedezésére, finanszírozására szükséges; vagy pedig ha úgy ítéli meg, hogy mint polgár, a tõle elvont jövedelmek saját megélhetését veszélyeztetik. Az emberiség története számtalan példát hozott arra, hogy ez milyen formában történik, hogy az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában cseréptáblák összetörésével és különbözõ hivatalok megtámadásával történt ezt a tiltakozás. Azóta persze sokat változott a világ, és ma már az emberek többsége ennél sokkal kifinomultabb módszert választ. Hát ilyen többek között az, amikor a jövedelmeket láthatatlan módon kívánja az ember megszerezni, megkapni, és a jövedelme nagy részét valamilyen módon a feketegazdaságból kívánja megszerezni.
Egy amerikai mondás szerint két biztos dolog van az életben: az egyik a halál, a másik pedig az adó. A kormány elmúlt kétéves tevékenységét figyelve ezt azzal egészíthetjük ki, hogy még egy biztos dolog van az életben, hogy az év vége felé az MSZP-SZDSZ-kormány valamilyen módon fenekestül fel kívánja forgatni az adótörvényeket.
Hadd jegyezzem meg mindjárt azt, hogy teljesen értetlenül állunk az elõtt a módosításözön, módosításhalmaz elõtt, amely például a személyi jövedelemadó törvényt több mint kétszáz ponton módosítja, és kilenc új mellékletet hoz létre 1997-ben. Tavaly az elsõ paragrafustól az utolsó pontig módosításra került az adótörvény, akkor a tisztelt kormánypárti képviselõk valamilyen stabilitást ígértek, de úgy tûnik, hogy ebbõl, sajnos, 1997-ben sem lesz semmi. Számunkra, ellenzéki képviselõk számára most már úgy tûnik, hogy a kormány nem csak a zugjogászok jövedelmét kívánja valamilyen módon megoldani, hanem az adótanácsadó vagy könyvelést végzõ irodák számára is egy plusz bevételi forrást kíván teremteni az adótörvények szüntelen, szakadatlan módosításával. Lehet, hogy ezt valamilyen sikerdíjért teszi.
Rátérve a módosításokra, nem szeretnék minden apró pontot kiemelni, hiszen jó néhányan elõttem ezt már megtették, én néhány fontosabb kérdéskört szeretnék megemlíteni. Több, elõttem szóló kormánypárti képviselõ beszélt arról hosszadalmasan, hogy milyen nagyszerû adócsökkentést él meg majd az átlagpolgár 1997-ben, és többen elmondták, hogy egy másfél százalékpontos csökkenés történik az adótörvényben az szja-ban. Mindjárt hadd tegyem hozzá, hogy önmagában az szja-törvény módosítása még nem jelenti azt a lakosság 40 számára, hogy 1997-ben több jövedelmet tud fogyasztásra vagy bármilyen más megtakarítási célra félretenni. Az adótörvények csak egy szelete annak a gazdaságpolitikai változásnak, amelyben ezt el lehet helyezni, ha valaki nem veszi figyelembe azt, hogy az illetékek, különbözõ más jellegû adók, a társadalombiztosítási járulék vagy éppen az infláció milyen módon változik 1997-ben, akkor az nincs tisztában azzal, hogy alapvetõen a lakossági jövedelem milyen módon és milyen irányba változhat.
Ezzel - mármint azzal, hogy a lakossági jövedelmek nem fognak nõni 1997-ben - maga a kormány is tisztában van, hiszen valamennyien megkaptuk már az 1997- es költségvetési törvényjavaslatot, amelyben azt olvashatjuk a 191. oldalon, hogy a reálbérek gyakorlatilag nem fognak nõni, stagnálni fognak. Majd 10 oldallal késõbb a kormány hozzáteszi, hogy a keresetek átlagos növekedése 1997-ben 17 százalék körül lesz, ez a kormány által prognosztizált infláció mellett lehetõvé teszi a reálbérek szinten tartását. Tehát, tisztelt képviselõtársaim, nincs itt szó semmiféle többletjövedelem képzésérõl a lakosságnál, a reálbérek stagnálni fognak a kormány által tervezett prognózisban; és hogy visszaemlékeztessem önöket arra, hogy a kormány prognózisai hány alkalommal jöttek be az elmúlt két év során, csak hadd jegyezzem meg, hogy erre az esztendõre a kormány 20-21 százalékos inflációt jósolt, és köztudott, hogy ez olyan 24-26 százalék között fog alakulni - a kormány várakozása ebben az évben sem jött be -, 1995-ben pedig 12 százalékos, 1996-ban várhatóan 5-7 százalék körüli reálbércsökkenés várható. Nagy a valószínûsége tehát, hogyha ez a tendencia folytatódik, hogy 1997-ben is csökkenni fognak a reálbérek.
A másik megjegyzésem pedig az, hogy ha még egy szinten tartás történik is a reáljövedelmek tekintetében, ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenkinek stagnálni fog a jövedelme, ismerve az 1997-es költségvetési törvényjavaslatot, az már nagy valószínûséggel állítható, hogy a társadalom jelentõs csoportjainak csökkenni fog a reáljövedelme, többek között a közalkalmazottaké vagy éppen a rendõrség, a honvédség kötelékeiben dolgozóké.
Összefoglalva tehát, tisztelt Ház, az adócsökkentés egy üdvözlendõ tendencia a kormány részérõl, azonban véleményünk szerint annak a pénznek egy részét adja vissza most a kormány, amit korábban - 1996-ban, 1995-ben - elvett a lakosságtól. Emlékeztetni szeretném önöket arra a híres-hírhedt, "lex Kellerként" bevonult törvényjavaslatra, miszerint az adó marginális kulcsai jelentõs mértékben változtak, a kormány most egyfajta választási kampányt megkezdve nyilván két év alatt kívánja visszaadni annak a pénznek egy részét, amit korábban a lakosságtól elszedett.
Rátérve a gyermeknevelési támogatásra, én azt hiszem, hogy ez egy kis lépés, de nyilvánvaló, hogy pozitív lépés az 1997-es adótörvényekben. Kétségtelen, hogy rendkívüli kedvezõtlen demográfiai tendenciák vannak a magyar társadalomban. 1997-ben mintegy 35-40 ezer fõvel fog csökkenni a lakosság száma. Ez a folyamat bizony tartósnak tûnik, és ennek egyelõre beláthatatlan következményei lehetnek a késõbbiek folyamán az aktív népesség és a társadalom eltartott rétegének arányszámának a változásában. Sajnos, a magyar társadalomban az 1-2 gyerek lett az általános, ami az alapvetõ társadalmi reprodukciót sem biztosítja. Véleményünk szerint a jelenlegi kormány nem mérte még fel ennek a tendenciának a következményeit, mert akkor nyilvánvalóan nem született volna meg mind az idei, mind a tavalyi esztendõkben néhány, a családok számára rendkívül kedvezõtlen és barátságtalan lépés. Itt emlékeztetnék arra, hogy a családi pótlék egy jelentõs családi körtõl lett elvonva, megszûnt a gyermekgondozási díj, a várandóssági pótlék összege pedig egy olyan egyszeri, nevetséges összeg lett, ami nyilván az elmúlt hat évben reálértékben nem változott, hanem csökkent.
Örülni kell tehát ennek a minimális változásnak is, azonban szeretném néhány kételyemet megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Egyrészt, elhangzott a szociális bizottság elõadója részérõl is, hogy ez egy kisebbfajta csökevény, egy utánérzése annak a korábbi lehetõségnek, ami az adótörvényekben szerepel. Az összevont adóalapot lehet csökkenteni havi ezer forinttal három vagy annál több gyermekes, vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevelõ családokban. Még egyszer hangsúlyozom, egy jó irányba tett lépés, és valóban támogatjuk azt a tendenciát, hogy azokat a családokat segítsük, akiknél jövedelem képzõdik, és ne azokat, ahol a gyermekvállalás egyfajta megélhetési forrást is jelent. Ez szerintem is helyes tendencia, de csekély és bátortalan lépés a kormány részérõl ez az ezer forint. Aki ma tisztában van azzal, hogy egy család számára milyen kiadást jelent a gyermekvállalás, a gyermeknevelés - oktatásban, iskoláztatásban, ruházkodásban -, az nagyon jól tudja, hogy egy 41 háromgyermekes családnál a háromezer forint gyakorlatilag egy gyermek cipõjére sem elegendõ. Mindig jobb, mondom, ez a dolog, mintha elvenné a kormány ezt az összeget, de szerintünk ezt az összeget emelni kell, sõt a gyermeknevelés, a gyermekvállalás ösztönzésére ki kell terjeszteni az egy- és a kétgyermekes családokra is. A Fidesz tehát ebben az esetben vagy ezen a területen módosító javaslatot fog benyújtani.
A készpénzforgalom korlátozása a következõ terület, ahol szerintünk a kormány elhibázott irányban tesz egy lépést. Erre külön hozzászólásban fogunk majd reagálni, most csak néhány fontosabb momentumot hadd jegyezzek meg. Egyrészt a kormány - véleményünk szerint - nem veszi figyelembe, hogy Magyarország - sajnos - egyelõre nem Svájc, vagy nem Németország, ahol ennek a technikai és fizikai feltételei megvannak. Mármint annak, hogy számlák közötti pénzmozgással lehessen üzleteket lebonyolítani. A pénzügyminiszter nyilvánvaló, hogy valamilyen pénzintézet élérõl érkezett a Pénzügyminisztériumba, mert az utóbbi idõben egyre több alkalommal tapasztaljuk azt, hogy a bankszektor vagy a pénzintézeti szektor kap különbözõ kedvezményeket törvényjavaslatokban. Korábban ezt elmondtuk az értékpapírok forgalmazásáról szóló törvényjavaslatnál, ahol szintén a banki szféra kap különbözõ kedvezményeket, most úgy tûnik, hogy ez az adótörvények módosításánál is fontos szempont lesz. Sem a vállalkozó, sem a bankszektor nincs felkészülve arra, hogy a számlák közötti átvezetés korrekt, gyors és pontos legyen, hasonlóan, mondjuk, Nyugat-Európához, ahol 24 óra alatt bármilyen pénzmozgást el lehet végezni.
(12.20)
Most Magyarországon az átutalási idõ rendkívül hosszadalmas, nincs meg hozzá az alapvetõ bizalom, hogy az üzleti életben ilyen módon történjék az üzlet lebonyolítása, másrészt pedig a pénzintézetek olyanfajta költséget számítanak fel a vállalkozók számára, ami teljesen irreális, és meghaladja a Nyugat-Európában, vagy a fejlett országokban szokásos szintet. Nem véletlen tehát, hogy a vállalkozói érdekképviseletek sorozatban tiltakoznak ez ellen a módosítás ellen.
A tájékoztatóban, amit valamennyi képviselõ megkapott, a Pénzügyminisztérium azzal érvel, hogy valamilyen módon az adóelkerülési lehetõséget kívánja korlátozni ezzel a módosítással. Most én azt hiszem, hogy a kormány szemellenzõvel jár a gazdaságban, hiszen ettõl várja adóelkerülési technikáknak a beszûkítését. Tisztelt képviselõtársaim nagyon jól tudhatják, hogy ma a magyar gazdaságban milyen tételeket lehet költségként elszámolni, vagy nagyon jól tudja mindenki, aki megvesz egy hirdetési újságot, hogy rendkívül sok vállalkozó hirdeti magát azzal, hogy 10 százalékért bármilyen költségrõl számlát tud adni bármilyen vállalkozónak. Véleményünk szerint tehát az alapvetõ megtakarításokat, vagy az adóelkerülési lehetõségek szûkítését nem így kell keresni.
Az adótábla ügyérõl már részben szóltam itt a 48 százalékos kulcs megemlítésével. Üdvözöljük azt, hogy a kettõs adótábla, amely idén februárban botrányba fulladt, ennek a megszüntetése megtörténik, és üdvözöljük azt is, hogy a kormánypártok engedtek a 48-ból, és a marginális kulcs, a 48 százalékos kulcs, a "lex Keller" valamilyen módon eltörlésre, megszüntetésre kerül. Azonban hadd jegyezzem meg, hogy 480 milliárd forint helyett jövõre 531 milliárd forintot kíván a kormány beszedni, ami valóban reálértékben csökkenést jelent az adóbevételek beszedésekor, de ez az adótábla, amely most az adótörvényben tervezve van, csak a '96-os adótáblához képest jelent elmozdulást. Ebben az esetben tehát szintén a Fidesz egy adótábla-javaslatot fog majd a tisztelt Ház elé terjeszteni.
Mivel rendkívül kevés az idõm, még két rövidebb pontot szeretnék megemlíteni. Ez a mezõgazdasági kistermelõk s az egyéni vállalkozók adószabályainak a változása. Én azt hiszem, hogy alapvetõen nem az adótételek módosításával van a baja senkinek, hiszen még a mezõgazdasági kistermelõk, õstermelõk esetében az adótételek drámaian nem fognak nõni. Én azt hiszem, itt is inkább az elõkészítettséggel, a termelõk fölkészítésével van a nagyobb gond, hiszen eddig a termelõk döntõ többsége nem adózott semmilyen formában, nem készített jövedelemadó-bevallást. Ez 1997-re teljesen új helyzetet fog teremteni a mezõgazdaságban érdekeltek számára, amire már most felkészítõ anyagokkal, különbözõ segítségekkel kellene a kormánynak a termelõk 42 rendelkezésére sietni. Az egyéni vállalkozók számára pedig nyilvánvaló, hogy némileg bonyolultabb, de talán egyszerûbb is lesz a rendszer. Bonyolultabb abból a szempontból, hogy eddig a társasági adó hatálya alatt egy egyszerûbb és alacsonyabb adótétellel adózhattak, most háromféle adózási forma közül választhatnak majd az szja-rendszeren belül. Én kíváncsian fogom várni azt, hogy a vállalkozói jövedelemadó milyen sikert ér el a vállalkozók között.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva: a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója úgy ítéli meg, hogy 1997-ben az adórendszerben lényegi elmozdulás nem történik. Nem történik amiatt, mert a kormány gazdaságpolitikájában nem következnek be azok az alapvetõ változások, amelyek átrendezõdést érhetnének el. A kormány továbbra is alapvetõen egy keresletszûkítõ, fogyasztást korlátozó, jövedelemkorlátozó politikát fog folytatni 1997-ben, amely a társadalmi különbségek növekedését, egy jelentõs társadalmi réteg elszegényedését hozza magával, s a gazdaságban nem teremti meg azokat az alapvetõ feltételeket, amelyek egy tartós gazdasági növekedéshez, a gazdaság bõvüléséhez szükségesek. Az adómódosítások részben szerény irányban, de kedvezõ elmozdulást jelentenek, azonban nem rendezik át olyan mértékben az adózási formákat, amelyek a gazdaság növekedését lehetõvé teszik, sõt a tõkejövedelmek fokozott adóztatásával szerintünk a kormány azokat a szerény csírákat is, amelyek a gazdaságot kimozdíthatnák ebbõl a stagnálás-állapotából, visszaveti, így tehát a magyar gazdaságra 1997-ben is egy lopakodó recesszió, stagnálás állapota fog várni, amelyben a magyar állampolgárok számára sem nyílik egy tartós jövedelem-növekedésre lehetõség. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)