DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Országgyûlés! Ebben a lyukasóra- hangulatban engedjék meg, hogy néhány percre vegyem igénybe figyelmüket. A dolog sokkal fontosabb annál, semmint hogy a vacsora melegedése miatt egyáltalán ne foglalkozzunk a benne lévõ problémákkal. Erre a törvényre 91 szükség volt. Ennek a törvénynek komoly értékei vannak, mert modern földmérési technika érvényesítését kívánja lehetõvé tenni, és eddig minden rendben van. Rendben van az is, hogy többé vagy kevésbé az elõzményekhez kíván csatlakozni, ahol tényleg a magyar mûszaki értelmiség óriásit produkált a régi földmérési technikával, majd a háromszögelés, kataszteri felmérés s a többi vonalán végighaladva. De van néhány probléma ebben a most elfogadásra ajánlott, és a hangulatból következõen minél gyorsabb elfogadásra biztatott törvényjavaslatban.
Nem kívánom a pozitívumokat tovább folytatni, elhangzott az elõadásomban. Az igazi problémák ott vannak, hogy néhány fontos technikai és még inkább néhány, a tulajdonviszonyaink szempontjából igen fontos vonatkozásban ez a törvényjavaslat nem jó. Nem jó a tekintetben, hogy hogy kívánja biztosítani a földmérési és a telekkönyvi összefüggéseket. Különösen azoknak a változásait nem tudja kézben tartani. Volt erre vonatkozóan javaslat, mint hallom, pillanatok alatt söprõdtek le a módosító javaslatok a tárgyalás páratlanul gyors menetében. Én mégis felhívom a figyelmet, hogy nincs biztosítva - szerény megítélésem szerint - az, ami a régi telekkönyvi és kataszteri anyagban biztosítva volt. Hogyha valamelyik oldalon változás jelentkezik a tulajdonviszonyokban - csak a legfontosabbakra utalok - és a mûvelési ág változásaiban, az automatikusan értesítést nyújt a másik hivatalnak, és a két rendszer automatikusan ellenõrzi és kiigazítja magát. Ez a régen primitívebb technikával biztosított mozzanat most kívánalomként benne van, de rendszertanilag nincs beleépítve.
Megtörténhet, hogy többéves elmaradások lesznek az egyiken jelentkezõ változások tekintetében a másiknál. Dicséret hangzott el és jogosan, hogy a levéltárak és más õrzõ- szervek munkájának eredményeként õrzõ- és szolgáltatómunkájának eredményeként lehetett csak például a kárpótlást lebonyolítani. Én nem vagyok benne biztos, hogy ha ez a rendszer mûködik, akkor tulajdonváltozás, örökség, tulajdon megosztása esetén sikerül-e biztosítani az állampolgárnak az érdekeit. Nem vagyok benne biztos, mert a törvényben nincsenek kellõ garanciák, hogy a mûvelési ág változásai szempontjából ez az automatizmus mûködni fog. Nem látom a biztosítékait. Ez pedig baj az állampolgárnak és baj az adóztató államnak.
Kérem, itt nagyon nagy érdekek forognak kockán. Nem volt elég megítélésem szerint az a mérlegelés, ami itt történt, legalábbis az elém került végsõ szövegváltozatokból ezt nem lehet biztosra megállapítani, pontosabban inkább az aggodalmakat lehet megállapítani. Az egyebekrõl, részletekrõl én legalább negyven módosító javaslatot kívántam benyújtani, végül lealkudtam nyolcra. De meg kell mondanom, valamennyit lesöpörték - nem a hiúság, nem érdekes, az ember benyújt nagyon sok mindent -, de aggasztó, hogy miket söpörtek le. Lesöpörték például azt, hogy mi lesz a fel nem újítható térképeknek, a hozzá kapcsolódó térképszelvényeknek a sorsa. Meg kell mondanom, ez nem csak történeti érdek, pedig ha csak az lenne, akkor is a gazdaságtörténetünk bizonyos korszakokra vonatkozó eljövendõ kutatásai nagyon aggodalmas helyzetbe kerülnek.
Nem nyugtat meg engem a tisztelt elõadónak - maga is kiváló munkása a törvényjavaslatnak, tehát Szántó Mihálynak - a megnyugtatása, hogy majd megjelenik kiegészítõ rendelet. Itt olyan alapkérdésekrõl van szó, amit nem kiegészítõ rendeletben, hanem fõhelyre kell emelni. Magyarán mondva azt - ami most udvarias dicséretként elhangzott -, hogy mit produkált a levéltári hálózat azáltal, hogy a régi térképanyagot megõrizte. És ahol megvannak a régi kataszteri térképanyagok - én egyszer az egész országét megpróbáltam áttekinteni, irodalmi lecsapódása is van, nem érdekes -, kérem szépen, azok legritkább esetben a földmérési hivatalok voltak, hanem majdnem minden esetben ott, ahol az Országos Levéltár, a Hadtörténeti Levéltár, illetve a területi levéltárak megõrizték az anyagot.
Ha a törvényjavaslat kimondja, hogy a fel nem újítható térképanyag sorsa kívánatos, hogy rendezést nyerjen - ezek szerint rendeleti elképzelés van -, miért ne kerülhetne a törvénybe az, hogy a polgári vonatkozású térképanyagot a Magyar Országos Levéltár, a katonai vonatkozású térképanyagot a Hadtörténeti Intézetnek a levéltári részlege, a lokális anyagot, kérem szépen, a megyei állami, illetve városi levéltárak veszik át és õrzik?
(18.10)
Eddig bevált? Az Országos Levéltár pillanatnyilag 25 ezernél több - megmondhatom a pontos számot is - kéziratos térképet õriz. Õriz 15 ezer csatlakozó szelvényt, iratanyagot, rajzot és így tovább. És százezer számra 92 mennek azok, amiket az országos levéltári hálózat õriz. Miért nem lehet itt megteremteni a folyamatosságot? Miért kell itt valami teljesen csak földmérési szempontot érvényesíteni? Vagy, hogy mindjárt csak ide egy csatlakozó mozzanatot mondjak. A térképellátás stb., stb.-re rendelt országos bizottságban a földmérõkön kívül képviselteti magát a Tudományos Akadémia elnöke, legyen szabad azt mondanom, hogy biztos nagyon kiváló szakemberek vagy szakemberekkel, de ez önmagában nem elég. Szükséges lenne, hogy az országos levéltári hálózat is képviseltesse magát. Az erre vonatkozó javaslatot egyszerûen kiütötték a többivel együtt. Vagy - most mûszaki részlet - miért indokolt az, hogy legfeljebb, de esetleg sokan úgy olvassák, hogy legalább minden földmérõjel számára 50 négyzetméter területet - ilyen jelre igen nagy mennyiségben van szükség - biztosítsanak? Én szakemberekkel is konzultálva és megfelelõ utángondolással, sõt, méréssel a 36 négyzetméterre módosítottam ezt a javaslatot, ami országosan tíz- és tízezer gazdának az érdekeit jelentené a különbség. Kérem, nem tudom, hogy milyen alapon, egyszerûen kiütötték. Miért kell az 50 négyzetméter? A legtöbb földmérési jel néhány négyzetméteren elfér. A legnagyobbak is elférnek, a legnagyobbat vettem figyelembe úgy, hogy még a cseréje is lebonyolítható 36 négyzetméteren. Egy úri nagyvonalúság mozog itt, ahol talán nem veszik tekintetbe a mozzanatot.
Modern elemek. Azt mondja a törvényjavaslatnak az egyik pontja - helyesen mondja -, hogy vannak különleges rendeltetésû ingatlanok, amelyeket védeni kell. Mûemlék, természetvédelem és így tovább. Nem vették tekintetbe, hogy már van Magyarországon több, a világörökség részeként elismert terület. Nem esik egybe, bocsánat. Mert például a budai Várban van száz mûemlék, de van több száz telek és több száz építmény, amelyik része a budai Vár nevû világörökségnek, de nem áll védelem alatt, ha csak mûemléki védelem alatt áll. Nem tudom, hogy nem maradunk-e le az ûrbolygókra és a légi fényképezésre helyesen építve nagyon is földi dolgokban? Én tehát a saját frakciómnak azt javasoltam, hogy legnagyobb sajnálatunkra nemmel javaslom, hogy szavazzunk. Nem tudok mást mondani a plenáris ülésnek sem.
És mindjárt hozzáteszek egy más dolgot, ami egy mondat, de túlnyúlik ezen. Nekem ennek az ügynek a lebonyolításából nagy kételyeim támadtak, hogy helyes- e, hogy kivételes tárgyalásban tárgyalunk olyan kérdést, ami nem egy szûk szakmának a kérdése, hanem mint ez - és egyetértek a javaslatot méltányolókkal - az egyik legfontosabb, szinte az egész országot érintõ téma, és aminek ezer oldala van, és nem biztos, hogy a mezõgazdasági bizottság kiváló szakemberei mindezekre a szempontokra egyszerre figyelemmel tudtak lenni.
Én azt a következtetést vonom le, hogy nagyon csínján bánjunk az egyébként kényelmes, a meleg vacsorát gyorsan biztosító ilyen eljárásokkal. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)