KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy nincs semmilyen lényegi különbség közöttünk - a kormány és az ellenzék között - bizonyos szlovákiai intézkedések hatásának megítélésében. Amiben eltérés van, az az okok megjelölése. Az ellenzék ugyanis az alapszerzõdést, tágabb értelemben a kormány megbékélési politikáját hibáztatja, míg a kormány az adott ország belpolitikai fejleményeiben, tendenciáiban keresi a magyarázatot. Különbség van a kérdés kezelésében. Az ellenzék úgy gondolja, hogy a legfontosabb és leghatásosabb eszköz a látványos, nyilvánosság elõtt történõ parlamenti tiltakozás. Amivel önmagában nincs is bajom, kivéve abban az esetben, amikor ez esetleg elsietett és olyasmit tett kritika tárgyává, amirõl utólag kiderül, hogy nem is pontosan úgy szól az a törvényszöveg és akkor ez, sajnos - és nyilván az ellenzék szándéka ellenére - a jóindulatú fellépést is hitelteleníti.
Az ellenzék a kormány elleni támadásokat, a magyar kormány elleni támadást is egy hatékony eszköznek tekinti a kérdésben való fellépésre. A kormány meg úgy gondolja, hogy a leghatékonyabb eszköz a sokat kárhoztatott, önök által sokat kárhoztatott alapszerzõdés végrehajtása, ennek része a párbeszéd, része az együttmûködés és része ezeknek a problémáknak a felvetése. Mindazt, amit a figyelmünkbe ajánlott az ellenzék, azt megtesszük. A legutóbbi külügyminiszteri találkozón - mintha elõre tudtam volna, hogy milyen igényeket fog megfogalmazni Németh Zsolt, Csóti György, Csépe Béla - mindezeket a kérdéseket felvetettem konkrét formában és bár én is nyitott kapukat döngetnék, amikor azt kérem, hogy az ellenzék ezeket lehetõség szerint ne a magyar kormány elleni támadásokra használja fel. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)