BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Én az elõttünk fekvõ személyi jövedelemadó törvényt módosító törvényjavaslatból egyetlenegy kérdéssel szeretnék foglalkozni, mégpedig egy olyan kérdéssel, ami rendkívül sokat vitatott és egészen széles közérdeklõdésre számottartó kérdés. Pontosan a személyi és családi kedvezményekrõl van szó, a gyermekek után adható adókedvezményrõl.
Ismeretes, hogy két évvel ezelõtt ez a kormány szüntette meg a személyi jövedelemadóban szereplõ adókedvezményt, amit gyermekek után élvezni lehetett. Azt gondolom, hogy ha két év eltelte után most vissza akarjuk hozni a gyermekek után járó adókedvezményt, az legalábbis következetlen lépésnek látszik, mint ahogy véleményem szerint valóban következetlen lépés is lenne. Tehát mindenképpen érdemes egy kicsit részletesebben megvizsgálni, hogy mi a helyzet ezzel az elemével a személyi jövedelemadónak.
A tegnapi nap folyamán is sok utalás történt arra, hogy nemzetközi tapasztalat, hogy nagyon sok ország használja ezt az eszközt, hogy ez egy jól bevált családtámogatási eszköz, és meg kell modnanom, hogy én magam is rettentõen örülnék neki, hogyha Magyarország ott tartana, hogyha Magyarországon olyanok lennének a jövedelmi viszonyok, hogy ezzel az eszközzel széles körben élni tudna a személyi jövedelemadó- rendszer.
(10.10)
Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem ez a helyzet, éppen ezért szeretnék egy kicsit - nem nemzetközi példákkal példálódzni -, hanem áttekinteni a magyar gyakorlatot.
Ismeretes, hogy adókedvezményre '88-tól kezdve, tehát a személyi jövedelemadó bevezetésétõl kezdve lehetõség volt egészen '94-ig. Majdnem minden évben változtak a kondíciók, hogy ki kapja, és mennyit kapjon kedvezmény formájában. Az elsõ öt évben az volt a gyakorlat, hogy az adóalapból, tehát az összes jövedelembõl lehetett levonni; eleinte, az elsõ négy évben 1000-1000 forintot gyermekenként és havonta, '92-re emelkedett ez az összeg 1300 forintra.
Ami az érintettek körét illeti, az lépésrõl lépésre szélesedett. '88-ban csak a három, és több gyereket nevelõ családok élvezték ezt a kedvezményt, illetve a fogyatékos gyermeket nevelõ családok. '89-ben kiterjesztették ezt a kedvezményt a két gyermeket egyedül nevelõ családokra is. '90-ben - az volt az egyetlen év egyébként, amikor nem változott a feltételrendszer. '91-ben pedig behozták a 6 év alatti gyermekeket, tehát gyakorlatilag gyermekszámtól függetlenül bekerült a 6 év alatti korosztályba mindenki.
'92 volt az elsõ év, amikor gyakorlatilag minden gyermek után járt ez az adókedvezmény, adólevonási lehetõség, hiszen akkor azok a családok kapták, ahol családi pótlék folyósításra került.
Azt gondolom, hogy nem árt felidézni, hogy mi volt ezzel az elsõ megoldáscsomaggal a legnagyobb gond. Tudniillik az, hogy progresszíven, az adókulcsok miatt jóval nagyobb kedvezményt élvezett az a család, az az egyén, aki magasabb jövedelmi adósávba tartozott.
Néhány év elteltével - ezt belátva - a Pénzügyminisztérium változtatott a megoldáson. '93-ban és '94-ben az volt a gyakorlat, hogy már nem az adóalapból, tehát az összes jövedelembõl, hanem magából az adóból kellett vagy lehetett levonni a kedvezményt. Ez némiképp korrigált ezen az anomálián, hogy a magasabb jövedelmûek nagyobb támogatást élveztek ilyen formán, de teljesen nem oldotta meg a problémát.
'93-ban az volt a gyakorlat, hogy az egy, illetve két gyermeket nevelõk 300, a három, illetve több gyermeket nevelõk 400 forint kedvezményt írhattak le. Ez '94-ben az egy- és kétgyerekeseknél 400, a három- és többgyerekeseknél 600 forintra emelkedett. '94-ben az összes gyerek után adható adókedvezmény 12 milliárd lett volna, de összesen 35 százaléka a családoknak nem tudta igénybe venni ezt a kedvezményt. Elhangzott már utalás a Pénzügyminisztérium részérõl azzal kapcsolatban, hogy a nullkulcs, a nulla kulcsos sáv megszüntetése egy alapvetõ fordulatot jelenthet ebben a kérdésben.
'95-ben - pontosan két évvel ezelõtt (sic!) -, összhangban azzal, amit a Szabad Demokraták Szövetsége és amit a Szocialista Párt a programjában megüzent, és amit a kormányprogramba is beírtunk, hogy tudniillik ezzel az eszközzel nem fogunk élni, hanem a családtámogatásnak más eszközeit akarjuk alkalmazni, megszüntettük a kedvezményt.
Most azáltal van új helyzet, hogy a nullkulcsos sáv eltörlésre került, tehát elvileg azt mondhatnánk, hogy mindenki hozzá tud jutni. Az egyik és legfontosabb probléma az adókedvezmény visszavonásával kapcsolatban az, hogy ez - sajnos - nem igaz: változatlanul nem tudna ehhez a kedvezményhez hozzájutni a három- és többgyerekeseknek sem egy viszonylag tág köre.
Mégpedig azért nem, mert nem mindenki fizet adót, és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak azokra gondolok, akik kifejezetten családi pótlékból, családi támogatásból élõ családok. Hiszen vannak például nyugdíjas szülõk, három és több gyereket nevelõ nyugdíjas szülõk is, akik egyáltalán nem adóznak; vannak munkanélküliek; és azt szeretném hangsúlyozni - amikor a magyar jövedelemszerkezetre utalok -, hogy igen, vannak olyan családok, és nagy számban, ahol a fizetett adó összege nem haladná meg azt az összeget, amit különbözõ jogcímeken kedvezmény formájában levonhatna, tehát negatív adóról beszélhetünk az õ esetükben.
Azt gondolom, hogy számukra legfeljebb az a lehetõség lenne adott, hogy mondjuk a következõ adóévben az adóbevallás kapcsán visszaigényeljék a különbözetet, tehát egyéves késéssel kapjanak ebbõl az összegbõl valamit.
A másik szempont, amire hivatkozni szeretnék - hosszabb részletezés nélkül, hiszen tegnap megtette ezt már a bizottsági elõadónk, Szigeti György is -, hogy a PM, a Pénzügyminisztérium most a felidézett adókedvezményeknek csak nagyon zsugorított változatát akarja visszahozni. Amikor a lakosság széles köreiben pozitív fogadtatásra talál a gondolat, hogy gyermekek után járó adókedvezményrõl beszélünk, akkor azt gondolom, hogy nagyon sokan nem realizálják, hogy ez az egy- és kétgyerekesekre nem vonatkozna.
Márpedig - megint csak a magyar családszerkezetbõl kiindulva - azt kell tudni, hogy az 1 430 ezer családból összesen 158 ezer család, tehát alig több mint 10 százaléka a családoknak, tartozik ebbe a kategóriába; alig több mint 10 százalék élvezhetné elvileg azzal a megszorítással, amirõl az elõbb beszéltem.
A harmadik probléma, amirõl szintén nagyon röviden szeretnék szólni, az a forrás kérdése. Évek óta nem került sor családipótlék- emelésre, egészen pontosan '93-tól ugyanazokat az összegeket kapják a családok.
Mi azon az állásponton vagyunk, hogy nagyon indokolt lenne egy jelentõsebb mértékû, differenciáltan megvalósított családipótlék- emelésre végre sort keríteni. Ha erre nincsen forrás, akkor egyszerûen nem tehetjük meg, hogy ezt a 7,5 milliárdot, ami adókedvezmény formájában ennek a szûk rétegnek kicsorogna, odaadjuk.
Azt gondolom, hogy sokkal szerencsésebb lenne, hogyha differenciált, de nagyobb mértékû családipótlék-emelésben gondolkodnánk. Következésképp a szabaddemokraták elhatározták, hogy dacára annak, hogy ez népszerûtlen lépésnek tûnik, kezdeményezi a személyi jövedelmadó törvénynek ezt a pontját módosítani.
De mielõtt ezt megtesszük, azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy tisztában lehessünk azzal, hogy a Pénzügyminisztérium különbözõ berkeiben nem csorog el ez a pénz. Ezt az áldozatot, hogy az adókedvezményrõl lemondjunk, csak akkor szabad és csak akkor érdemes meghozni, hogyha a Pénzügyminisztérium garantálni tudja, hogy családipótlék-emelésre kerül felhasználásra.
Azt gondolom, hogy errõl a következõkben, amikor a költségvetést tárgyaljuk, még bõven lesz idõnk beszélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)