BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap gondosan figyeltem az adótörvények elsõ fázisának a vitáját, és az volt az érzésem, hogy mi nem ugyanazt a törvényt olvassuk. Kétségtelen, úgy tûnik, hogy egy hosszú és gondos elõkészítõ munka után került ide a Ház asztalára az adótörvények sorozata, és bizonyos részletekben ténylegesen ez egy kulturált munka. Ugyanakkor azonban a magyar adórendszer fõ problémáira nem ad megoldást. A Néppárt részérõl három dologgal foglalkozom.
(10.20)
Elõször általában, hogy a magyar adórendszernek melyek azok a problémái, amelyek megoldásával adós maradt a Horn-kormány, másodszor egyes fontosabb részletkérdésekkel, harmadszor pedig a Néppárt javaslataival.
Most vegyük az elsõt. Le kell szögeznünk, hogy bár itt két éve a sajtó és a Ház hangos attól a két szótól, hogy államháztartási reform, a mai napig nem sikerült megoldani azt, hogy az adórendszert és az adókat ne a költségvetés szabályozza. A költségvetés rövid távú éhségének vannak alávetve az adótörvények. Közismert, hogy nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas a jövedelmeknek az adókon keresztül történõ elvonása Magyarországon. Ausztriában például az adóterhelés a nemzeti össztermék százalékában 36,7 százalék, Portugáliában 34,7 százalék, Spanyolországban 31,2 százalék. Mennyi Magyarországon? Magyarországon 50,5 százalék.
Engedjék meg, hogy fölidézzek egy anekdotát. De Gaulle tábornok, annak idején, amikor az akkori pénzügyi államtitkára, Chirac bemutatta a költségvetés tervezetét, akkor azt kérdezte a pénzügyi államtitkártól: mi a kötelezõ befizetések aránya? A válasz az volt: nem több mint 37 százalék. Mire de Gaulle azt mondta, hogy ez rendben van. 40 százalék fölött ugyanis megváltoztatjuk a társadalmat. Ez zajlik itt most hazánkban ezekben az években.
Helytelenítjük azt is, hogy nem a tb-járulékkal együtt, teljes hatáselemzéssel tárgyaljuk az adótörvényeket, mert így bizonyos megemlített elvek mindössze hangzatos jelszavak maradnak csupán.
A következõ, amire nem tudott választ adni a Horn-kormány, az az, hogy az adórendszer a mai napig nem kiszámítható, instabil a gazdálkodási környezet. Tavaly karácsonyra, Horn Gyula saját kezû aláírásával minden képviselõ kézhez kapta a Világbank országtanulmányát. Lássuk, mit ír ez a tanulmány. Idézem: "Az adófizetõknek komoly nehézséget jelent, ha évrõl évre tucatszám változtatják az adójogszabályokat. Legalább két-három évre garantált, stabil jogszabályokat, és csekély jelentõségû, kismértékû változtatásokat szabadna megengedni." Nos, Tisztelt Ház, ez eddig nem sikerült. Gondolok itt például az idén decemberben dicstelenül kimúló, adótörténetünk legnagyobb baklövésére, a kettõs adótáblára, amely a Néppárt számításai szerint a vállalkozóknak közvetlenül mintegy 2 milliárd forint kiadást jelentett, de nem kis szerepe van abban sem ennek a bizonyos kettõs adótáblának, hogy idén mintegy 100 milliárd forinttal többet adózunk, mint tavaly, ami nem kevés, mert a teljes szja-bevétel egyötöde.
De a stabilitás vonatkozásában nem sok jót jósol az az intermezzo sem, amely szeptemberben zajlott Horn Gyula kormánya és Horn Gyula pártelnök frakciója között az szja-adótábláról, és amelyrõl nem mi mondjuk, hanem a Népszabadság egyik cikke azt írja, hogy ez a vita szimbolikus arénává változtatta a politikai erõteret. Mindez, sajnos nem a kiszámíthatóság felé mutat.
De a jelenlegi magyar adórendszer leggyengébb pontja az, hogy alacsony a végrehajtás hatékonysága. Magyarul: igen magas a rejtett gazdaság aránya. S áttanulmányozva a törvényjavaslatokat, úgy tûnik, hogy a jövõben is ezek rejtve maradnak.
Mit mondott a miniszter az expozéjában: "A változások, amelyeket a törvények, ezek az elõttünk fekvõ törvények hoznak, a jogszabályi kiskapuk további szûkítését jelentik." Tény és való, bizonyos kiskapukat bezár a kormány. De más nagykapukat kinyit.
Nézzük: a társasági törvény 18. § (7) bekezdésében a veszteség- elhatárolásról szól. A változás úgy szól, hogy a jogutódlás melletti megszûnéskor a jogelõdnél keletkezett elhatárolt veszteséget, bizonyos megkötésekkel a jogutód viheti tovább, és öt év alatt leírhatja az adójából. Kérdem én: miért vásárolna valaki egy veszteséges céget, ha nem azért, hogy leírhassa az adójából? Korábban, egész mostanáig, ilyen esetekben vagyonjogilag rendezni kellett a veszteséget. Most eltekintve attól, hogy ellentmond mindez a számviteli törvénynek, amelyet úgy tudom, hogy a kormány módosítani akar ebben az ügyben, mi úgy látjuk, a Néppárt úgy látja, hogy ez egy kapu, nem is akármekkora, és az a véleményünk, hogy ez a törvényi paragrafus szabadra tárja azokat a lehetõségeket, amelyeket úgy hívunk, hogy adómegkerülés, adóalap-csökkentés, negatív értelemben ez a törvény kijátszására ad lehetõséget.
De nem értünk egyet azzal az átmeneti rendelkezéssel sem, amely arról szól, hogyha '95-ben vagy '96-ban jegyzett tõkét emelt vagy emelni fog a cég, és ezt '97. május 31-éig rendezi, és három év múlva a jegyzett tõkét leszállítja, akkor nem kell hogy megfizesse az idén még érvényben lévõ kiegészítõ adót. Ez is kapu. Ez is nagykapu.
Tegyünk itt egy különbséget. Ha valaki csak pihenteti három évig a pénzét, essen más elbírálás alá, mint aki beruház, vagyis azokat illesse kedvezmény, akik ezt a pénzt beruházásra fordítják.
Nekünk az a véleményünk - ahogy ezt elmondtuk már ebben a Házban is -, hogy a Tocsik-botrány kapcsán egy mérföldkõhöz kellett hogy elérkezzen a magyar jogalkotás. Az a jogalkotási elképzelés bukott ugyanis meg, amely alkalmat teremt a visszaélésre. Ez a két felidézett törvénykezési hely komoly lehetõséget, igen nagy kaput nyit a visszaélésre. Nem támogatjuk.
Beszéljünk az szja-ról. A kormány adócsökkentést ígért. Miért mondom azt, hogy itt talán egy másik törvényt olvastak a hozzászólók eddig? Az a véleményünk, hogy az elõttünk fekvõ javaslat az szja vonatkozásában nem valódi adócsökkentés. Mindössze annyi történt, hogy a Horn-kormány - kormányzása alatt elõször - hozzáigazította a jövõ évi inflációhoz az szja-adótáblát. Vagyis mi történt? Annyi, hogy konzerválta az alacsony, a múlt évben jelentõsen csökkent reálbért, konzerválta az alacsony szintet.
De nézzük ezt egy példán közelebbrõl. 18 százalék inflációt prognosztizál a kormány és azt mondja, hogy 17 százalék bruttó bérnövekedéssel lehet számolni. Akinek a bruttó keresete 40 ezer forint havonta és megkapja ezt a 17 százalékos bruttó bérnövekedést, nos, akkor az adóterhelése 0,62 százalékkal csökken. Azok, akiknek a jövedelme 40 ezer forintig terjed, õk a magyar adózóknak 61 százalékát teszik ki. Nem látnak jelentõs különbséget. Kik tartoznak ide? A KSH alapján mondom: építõipar, teljes textilipar, kereskedelem, vendéglátás, mezõgazdaság, oktatás, egészségügy. Nos, kívánom mindannyiunknak és az országnak, hogy az infláció az ezekben a számításokban feltételezett 18 százalék legyen jövõre. Azonban ha magasabb lesz, és ez sajnos, nem kizárt, akkor még ebben az adótáblában meglévõ egyetlen pozitívum, nevezetesen hogy hozzá van igazítva az inflációhoz, ez is félresikeredik.
De nézzük, hogy mi a helyzet a magasabb jövedelmûekkel. Vegyük például a 90 ezer forint/hó jövedelmet, bruttó jövedelmet. Õk és az efölöttiek az adófizetõk 10 százaléka. Itt már nem olyan kritikus a helyzet. Hiszen a kormány javaslata szerint õk mintegy 3,3 százalékkal kevesebb adót fognak fizetni reálértéken, õk tehát tényleg megélik az adócsökkenést.
Matyi László képviselõtársam tegnap azt mondta, hogy továbbmegyünk az adócsökkentésekkel, jövõre 20, 30 és 40 százalékos az szja jövedelmi adókulcs. Kérném szépen, kedves kormánypárti képviselõtársaim, nem ígérgetni kell, törvénybe kell foglalni. Megvan a lehetõsége annak, hogy akár két, három, öt évre elõre az szja- csökkentéseket a kormány törvénybe foglalja. Minden, magára valamit adó európai országban, legyen ez például Franciaország, ahol most folynak ugyanezek a viták, öt évre elõre rögzítik, hogy mi az, amivel számolhat az állampolgár.
(10.30)
Néhány részletkérdés, egész gyorsan. Egyetértünk minden olyan javaslattal, ami a tõkefelhalmozást ösztönzi. Megjegyezzük azonban, hogy a megemelt osztalékadó a kisvállalkozásokban dolgozók számára egy kemény korlátot fog jelenteni, miután alultõkésítettek, vagyis a saját tõkéjükhöz viszonyítva jól jövedelmezõek. Egyetértünk és támogatjuk, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások 20 százalékát adóalap- csökkentésként lehessen figyelembe venni. Egyetértünk az egyéni vállalkozókat érintõ módosításokkal, de már a törvény készítésekor, idén júniusban külön felhívtuk a figyelmet arra, hogy indokolatlan a kezdõ vállalkozók kizárása ebbõl, és érthetetlen számunkra az is, hogy a tételes átalányadót miért nem terjeszti ki a törvény a hiányszakmákra. Egyetértünk azzal, hogy éppen az ellenõrizhetõség miatt a készpénzforgalmat fokozatosan fel kell váltania a banki mûveleteknek. A hangsúly a fokozatosságon van, mert félõ, hogy miután az intézkedés teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy ma mi a helyzet, ezért további lehetõségeket nyitunk a szürke- és feketegazdaság számára.
Megemlíteném még, hogy az önkéntes egészség-, illetve önsegélyzõ pénztárba befizetett tagdíjak adókedvezményét emelni javasoljuk.
A harmadik, amivel foglalkozom, az az, hogy mi a Néppárt javaslata, milyen adórendszert szeretnénk. Mi stabil és kiszámítható adórendszert szeretnénk. Ezt két példán - két jövõt építõ példán - fogom bemutatni. Mind a kettõt javasoljuk a törvénybe átvezetni.
Az elsõ a beruházások ösztönzésérõl szól. Az Európai Unió tagországaiban a nemzetgazdaság bruttó beruházásainak 70-80 százalékát adómentes forrásból, költségbõl fedezik. Nálunk ez éppen a fele. Javasoljuk, hogy korszerûbb amortizációs rendszerrel, adómentes beruházási tartalékképzéssel fokozatosan közelítsünk az Európai Unió beruházási ösztönzési gyakorlatához. Azt javasoljuk, hogy rögzítse a törvény öt évre elõre, hogy milyen beruházási ösztönzõkkel lehet számolni.
A másik javaslatunk a családokat érinti. Mi egyetértünk azzal, hogy a kormány a saját kormányzása alatt egyszer eltörölt, gyermekek után járó adókedvezményt visszaállítsa. De a leghatározottabban nem értünk egyet azzal, hogy ezt csak háromgyerekesek kapják. A Néppártnak az a javaslata, hogy itt is öt évre elõre kerüljön rögzítésre egy fokozatosan kiépülõ adókedvezmény-rendszer. Ekkor ugyanis számtalan problémát figyelembe lehet venni, amelyek itt már korábban elhangzottak.
Az a javaslatunk, hogy már az elsõ évben a kétgyermekes családok is adókedvezményt kapjanak. Az a véleményünk, hogy az 1000 forint helyett a háromgyerekesek kapjanak 800 forintot, a kétgyerekesek kapjanak 600 forintot. Így elsõ évben el tud indulni a rendszer. A számítások erre elkészültek, ez így nem 23 milliárd költségvetés-kiesést jelent - adóbevétel-kiesést jelent -, hanem mindössze 11 milliárdot. A 7,5 milliárddal szemben 3 milliárd többletet jelent csak. Javasoljuk tehát, hogy a kormány fontolja meg azt, hogy a családok érdekeit valóban szolgálja, legyen meg a családipótlék-rendszer, legyen meg egy teljesen más, gyerekek után járó jövedelemadó-kedvezmény.
Összefoglalva: mit akar a Néppárt? A Néppárt olyan törvényeket akar, amelyek nem teszik lehetõvé - vagy legalábbis lehetõség szerint kizárják - a kibúvókat és a törvények kijátszását. A Néppárt stabil és kiszámítható adórendszert akar. Évekre biztos jogszabályokat akar, amire mind a vállalkozók, mind a családok tervezni tudnak. Köszönöm szépen. (Taps jobb oldalról.)