DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Két törvényjavaslat együttes általános vitájában a T/3092. számú, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslatról szeretnék szólni. Elsõként arról, hogy olyan törvényjavaslat vitájáról van szó, amely a társasági adótörvényt hivatott felváltani. Azt a társasági adótörvényt, amely elõzõ két évi mûködésének tapasztalatairól érdemes talán néhány szót visszaemlékezve mondani.
Ez az az adónem, amelynek adómértékét felére csökkentette a parlament 1994 õszén, és ma már értékelhetjük az elsõ lezárt adóévet, melyben az adó általános mértéke 18 százalék volt.
(10.40)
Különbözõ közgazdasági iskolák eltérõ nézeteinek alkalmazásából állt közelmúltunk gazdaságtörténete, azonban ilyen mértékû adócsökkentést másutt nem csináltak, ez volt a legjelentõsebb adómérték-csökkentés az utóbbi években.
S mi volt az eredménye ennek az adómérték-csökkentésnek? Túlzóak voltak és megalapozatlanok a hírek a társaságiadó-bevétel megduplázódásáról, azonban tény, hogy a visszaigénylések után is több adóbevétel folyt be a költségvetésbe, mint amit az elõzetes számítások alapján a költségvetési törvényben 1995. évre elfogadtunk.
Ez nyilván adódott egyrészt a szolid adómérték orientáló hatásából, adódhatott abból is, hogy az adószabályok gyakori változtatásához szokottak ki akarták használni a nyilvánvalóan kedvezõ mértéket.
De adódott abból is, hogy a gazdaság szereplõinek mûködése 1995. évben jövedelmezõbb volt, mint korábban. Az iménti vitának egy olyan momentumára szeretnék visszautalni, hogy 1995 és 1996 után most ismét a 18 százalékos mértéket javasolja a kormány elfogadásra a parlamentnek 1997. évre. Én úgy gondolom, hogy ez is abba az irányba mutat, amely a kiszámíthatóságot és a viszonylag alacsony mértékû adómértékek fenntartását szolgálja. Ez az adótörvényeknél már-már szokatlan változatlanságot is jelenti Magyarországon. Én remélem, hogy a továbbiakban ezt a fajta szokatlanságot talán megszokottabbá is lehet tenni.
A törvényjavaslat kapcsán szeretnék arról is szólni, hogy a javaslat parlamenti tárgyalásának van egy olyan körülménye, amely sok év elvárása, vágya, követelménye a gazdálkodóknak a mindenkori kormánnyal szemben, legyen az a parlament bármelyik oldaláról is megválasztott kormány. Ez az elvárás, hogy a gazdálkodás legfontosabb szabályait, az adótörvényeket és más szabályokat, lehetõleg minél korábban ismerhessék meg a gazdálkodók, ne az adóévet megelõzõ utolsó napokban.
Az egy évvel ezelõtt általunk elfogadott államháztartási törvénymódosítás immár kötelezõvé teszi a parlament számára, hogy az új év kezdete elõtt 45 nappal fogadja el az adótörvényeket, legyenek ismertek ezek az elfogadott adótörvények a gazdálkodók számára. És úgy gondolom az, hogy most, október elején ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, és a törvényjavaslat vitája után feltehetõen november elején errõl szavazni is fogunk, szintén szokatlan a magyar gyakorlatban, de ismét csak a kiszámíthatóságot és azt szolgálja, amirõl az iménti vita is szólt, nevezetesen, hogy a gazdálkodók számára ismertek legyenek a jövõ év adózási feltételei, ehhez tudják alakítani és igazítani gazdálkodási döntéseiket.
A most beterjesztett javaslat elõnyének tartom, hogy megszûnik a 23 százalékos mértékû kiegészítõ adó. Mind egy, mind két évvel ezelõtt igen sokat vitatkoztunk a költségvetési és pénzügyi bizottságban olyan módosító javaslatokon, amelyek a kiegészítõ adó megfizetése alól mentesíteni szándékoztak a más vállalkozásban fejlesztésre fordított osztalékot, melyre bõséges példát szolgáltat a feldolgozóüzemekben meglévõ alapanyag-termelõk tulajdoni részesedése utáni osztalék például.
Akkor nem sikerült megoldani ezt a problémát a módosító indítványok vitájában, azonban most a beterjesztett változat orvosolja ezt a gondot, megteremtve a legális formáját az osztalék átcsoportosításának fejlesztési céllal, egyik adóalanytól a másik adóalanyhoz. Ez a technika szükséges ahhoz, hogy a gazdasági szereplõk beruházási döntési szabadsága megfelelõ legyen.
A fõ gazdasági célok közül a beruházások növekedését segítik a megmaradó, illetve bõvülõ adókedvezmények. Ezek közül én, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei képviselõként, a kiemelt térségben és vállalkozásövezetben megvalósított beruházások, gépberuházások és infrastrukturális beruházások adókedvezményét külön is üdvözlöm, hiszen e kiemelt térségek - amelyekben a munkanélküliségi mutató elõzõ év júniusban meghaladja a 15 százalékot - magas munkanélküliségi mutatói csak akkor remélhetõ, hogy csökkenni fognak, ha e területeken beruházások történnek úgy az infrastruktúra fejlesztésére, mint a gazdasági tevékenység más ágainak a fejlesztése céljából, és e beruházott vagyont foglalkoztatottak kell hogy mûködtessék.
Egy másik adókedvezmény révén a munkanélküli foglalkoztatása esetén a költségek között történõ elszámoláson túl, a volt munkanélkülit foglalkoztatók az érintett magánszemély bére után befizetett társadalombiztosítási járulékkal csökkenthetik adózás elõtti eredményüket.
A gazdálkodók szabad forrásait növeli az a lehetõség is, hogy magasabb mértékû értékcsökkenési leírási kulcsokkal lehet alkalmazni, illetve hogy kutatás, kísérleti fejlesztés címén az adóévben fölmerült saját közvetlen költségként elszámolt összeg 20 százaléka is elszámolható adózás elõtti, eredménycsökkentõ tételként. A készpénzkapcsolatok korlátozását célzó rendelkezése a törvényjavaslatnak - mint ahogy az iménti hozzászólásokból is kiderült -, gondolom, a jövõben is sok vitát fog még kiváltani.
Az átalakuló gazdaság viszonyai közepette meglehetõsen sok bizonytalanság kísérte az új gazdasági szereplõk kapcsolatait, a '90- es évek elejének csõdhullámait. Tény, hogy mindmáig nem alakult ki megfelelõ, megbízható készpénzkímélõ módszer a vállalkozások egymás közötti kapcsolataiban. Az is tény ugyanakkor, hogy rendkívül nagy összegek is elõfordulnak bizonyos esetekben, mint készpénzes számlák kifizetett ellenértékei. Itt 10 és 100 milliós számlákról is van tudomása az adóhivatalnak.
S ahogy mondani szokták, a pénznek nincs jól követhetõ nyoma jelen esetben a magyar gazdaságban. Emiatt érthetõ a szándék, amely szûkíteni kívánja a készpénzes forgalmat. Helyes, hogy az állam anyagi terheket is vállal az áfatörvény tervezetében szereplõ bankkártya- leolvasóhelyenkénti, a pénztárgépbeszerzéshez korábban adott kedvezményhez hasonló módon.
Ezzel együtt azonban szükséges más módszereket is biztosítani a gazdaság szereplõinek, hisz a fõkapcsolatokban elterjedt akkreditívet belföldi partnerek esetében a kereskedelmi bankok nem alkalmazzák. A kártyával történõ fizetésnek pedig ma igen magas a költsége. Szükséges lenne tehát mind a lehetséges módszerek választékát szélesíteni, mind a vállalkozókat terhelõ költségeket csökkenteni ahhoz, hogy a törvényjavaslatban szereplõ 180 napos türelmi idõ után - különösebb zavarok nélkül - a jó cél érdekében bevezethetõ legyen a készpénzes fizetéseket korlátozó szabály.
Összességében a beterjesztett javaslatot az elmondott indokok alapján elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)