DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadóról, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat-csomag kapcsán mindenekelõtt két általános megjegyzés kínálkozik.
Az egyik az, hogy úgy látszik, a kormány már csak törvényjavaslat- csomagokban tud gondolkodni és mûködni. Ez a csomagmegoldás úgyszólván kizárja a törvényjavaslatok megnyugtató, részletes törvényhozási vitáját, különösen akkor, amikor a hozzászólási idõk szûkre szabottak. Az elsõ körben például a 15 perces idõkorlát lehetetlenné tette még az átfogó elemzést is, amint ezt dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselõtársam szóvá is tette.
A másik általános megjegyzés arra vonatkozik, hogy itt most egy, a kormány által követett politikai recept válik világossá. A pénzügyminiszter úr expozéjában nagy önelégültséggel nyilatkozott, hogy a kormány korábban példátlan jövedelmiadókulcs-csökkentést hajt végre, amennyiben az elõzõ 48 százalékról 42 százalékra mérsékli a legmagasabb adókulcsot.
(10.50)
A miniszter úr eufóriájában megfeledkezett arról, hogy egy évvel ezelõtt ugyanez a kormány emelte föl az adókulcsot 48 százalékra. Most tehát a kormány nem tesz egyebet, mint az általa felemelt adókulcsot mérsékli.
A kettõs adótábla megszüntetését ugyancsak vívmánynak tekinti a pénzügyminiszter úr. Ismét megfeledkezett arról, hogy ezt a kettõs adókulcsot ugyanez a kormány vezette be tavaly. A kormány receptje tehát az, hogy az egyik évben maga feszíti túl a húrt, a következõ évben pedig korszakos vívmányként állítja be, hogy saját hibáit némileg korrigálja. Ez a kormány receptje, és most ezekkel "eteti" a parlamentet.
A látszat megenyhítése, kirakata mögött azonban súlyos, egyes rétegeket rendkívül hátrányosan érintõ restrikciók húzódnak meg. Ilyen mindenekelõtt a mezõgazdasági kistermelõk adózási rendszerének gyökeres megváltoztatása. A következõkben csak errõl fogok beszélni.
A Független Kisgazdapárt teljesen elfogadhatatlannak tartja a törvényjavaslatnak a mezõgazdasági õstermelõk, illetve kistermelõk jövedelemadóztatására vonatkozó részeit. Még a jelenlegi hatályos törvény meghatározott árbevételi értékhatárig biztosítja az adómentességet a mezõgazdasági kistermelõk számára, éspedig automatikusan, tehát minden adminisztratív kötelezettség nélkül; addig a jelenlegi, a most tárgyalt törvényjavaslat egyetlen tollvonással megszünteti ezt a rendszert, és gyakorlatilag minden kistermelõi árbevételt megadóztat, mégpedig bonyolult, adminisztratív rendszer alapján.
Mindenekelõtt a törvényjavaslat a 18. § B pontjában bevezeti az õstermelõi igazolvány rendszerét, éspedig olyképpen, hogy a kormányt hatalmazza fel arra, hogy rendeletben meghatározza - idézem: "...a mezõgazdasági õstermelõi igazolvány kiadásával összefüggõ elõírásokat." Idézet vége.
Rendkívül homályos a törvényjavaslatnak ez a "felhatalmazza". Az õstermelõi igazolványhoz ugyanis már ebben a törvényjavaslatban is messzemenõ következmények fûzõdnek, és még rejtélyesebb, hogy a megszületõ kormányrendelet milyen további konzekvenciákkal fog járni.
Nem lepne meg, ha az õstermelõi igazolványt követelnék meg azokon a piacokon, útmenti elárusítóhelyeken, ahol a falusi asszonyok ház körüli kisgazdaságukban megtermelt néhány baromfijukat, pár kiló zöldségüket, gyümölcsüket, esetleg egy-két mázsa krumplijukat igyekeznek eladni, hogy kiegészítsék létminimum körüli vagy az alatti járadékukat és nyugdíjukat. És ettõl kezdve, pontosabban az õstermelõi igazolvány kiállításától kezdve az adóhatóság potenciális ügyfelévé válnak.
A törvényjavaslat 14. §-a szerint a mezõgazdasági õstermelõnek évi 100 ezer forint bevételig nem kell adózás szempontjából figyelembe vennie a tevékenységébõl eredõ jövedelmét. Ismétlem: 100 ezer forint bevételig. Más helyen és más összefüggésben - tudniillik az átalányadózás kapcsán - a 37. §-ban a törvényjavaslat kimondja, hogy a bevétel 80 százaléka a vélelmezett költséghányad a mezõgazdasági kistermelõk esetében. Ezt figyelembe véve 20 ezer forint évi jövedelem fölött már személyi jövedelmadó-kötelessé válik a mezõgazdasági kistermelés, elvileg.
Vagyis a mezõgazdasági kistermelésbõl származó havi 1700 forint jövedelem - ismétlem 1700 forint jövedelem - elvileg személyi adókötelessé válik. A mezõgazdasági kistermelés megnyomorításának ilyen példájáért Dózsa György idejébe kell visszamenni.
De térjünk még egy gondolatig vissza az õstermelõi igazolványhoz. Õstermelõ, és így igazolvány jogosultja az, aki - idézem a törvényjavaslat 2. §-át: "...aki a saját gazdaságban - az ilyen meg olyan mellékletben felsorolt - termékek elõállítására irányuló tevékenységet folytat."
Mi a saját gazdaság? Négyszáz négyszögöl vagy nyolcszáz négyszögöl? A kert például saját gazdaság vagy sem? És a kétszáz négyszögöl? Egyik távoli rokonom bátyja nyolcszáz négyszögöles kertjében álló házában él, és gazdálkodik a kertben, hozzáteszem: kiválóan. A gazdaság nem a sajátja, tudniillik nem a saját tulajdona. Na most már: kaphat-e egyáltalán õstermelõi igazolványt?
A kétséges példákat így reggelig lehet sorolni, a törvényjavaslat a mezõgazdasági õstermelés kardinális kérdésében nem definiált, nem megnyugtató, nem meghatározott, hanem teljesen kétséges megoldást mutat, és egy kormányrendelet ma még elõreláthatatlan szövege alapján ez tulajdonképpen az egész eldönthetetlen, hogy mi lesz.
Az árbevétel meghatározott összegéig terjedõ adómentesség helyett a mezõgazdasági kistermelõ adóbevallásra és az ehhez szükséges dokumentációk vezetésére kényszerítése - ami ebben a törvényben tulajdonképpen benne rejlik - olyan feladatok elé állítják a kistermelõket, õstermelõket, amelyre azok túlnyomó része teljességgel nincs felkészülve, illetve amire képtelen, nem saját hibájából, hanem az elmúlt évtizedek közoktatásának mulasztásai következtében.
Ráadásul a törvényjavaslatban és a módosított törvényekben olyan bonyolult az elõírt, illetve a szükséges adminisztráció és nyilvántartási rendszer, hogy még az átlagos mezõgazdasági kistermelõnél sokkalta felkészültebb ember számára is nehéz feladatot jelent.
Én megvallom önöknek, és engedjenek meg egy személyes megjegyzést: jogi diplomával, sokéves közgazdasági gyakorlattal, egy hétig tanulmányozva a törvényjavaslatot, illetve az alapjául szolgáló eredeti törvényt, nem tudtam kiismerni magam azokban a nyilvántartásokban, azokban a dokumentációkban, amit egy kistermelõnek majd vezetnie kéne.
Mindez a bonyolult adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettség a mezõgazdasági õstermelõket, kistermelõket végletesen kiszolgáltatottá teszi. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a mezõgazdasági kistermelés az emberek túlnyomó többségének az egyetlen életlehetõsége azokon a területeken, ahol a legnagyobb a munkanélküliség. A szociális érzékenység teljes hiányát tükrözi ez a törvényjavaslat akkor, amikor a munkanélküliség katasztrófa sújtotta területeken a mezõgazdasági kistermelésbõl élõket vagy jövedelmüket ebbõl kiegészítõket ezzel az úgyszólván teljesíthetetlen adminisztrációs kötelezettségekkel járó, a minimális jövedelmeket is megadóztató törvénnyel sújtja. Úgy is mondhatjuk, hogy a munkanélküliség katasztrófáját a személyi jövedelemadó katasztrófája súlyosbítja.
(11.00)
A szociális érzékenység hiánya túl enyhe kifejezés. Ez a törvényjavaslat antiszociális, éspedig éppenséggel a legszegényebb néprétegek ellenében.
A Független Kisgazdapárt történelmi örökségének és szent kötelességének tekinti, hogy különös gonddal védi a magyar vidék, a magyar mezõgazdaság népét, nem tehet egyebet, mint azt, hogy elutasítja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)