DR. KIS ZOLTÁN fölmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Most tényleg csak azért kértem szót, mert a körzetemet tetszett említeni, Imre bátyám. Ahol valóban az út mellett ott van a krumpli, a hagyma, nyáron a dinnye.
Ez a nagy baj? Ez a nagyon nagy baj, hogy szerencsétlen, szorgalmas ember, mivel nincsenek piaci ismeretei, nincs neki egy szervezettsége sem a fölvásárlásban, sem az értékesítésben, sem a beszerzésben, nincs egy olyan kimutatás, amibõl látnánk, amit ön is mond, hogy van-e egyáltalán ez a jövedelme. Mert nagyon sokszor nincs jövedelme. Mert szegény ki kell hogy öntse a hagymáját, mert képtelen értékesíteni.
Ezért mondom, és ezért könyörgök, hogyha nem tudjuk ezt a nyilvántartást elindítani, ha nem látjuk, hogy ki, mit termel, mennyiért adja el, és ezt nem tudjuk egy szervezeti egységbe - csúnya dolgot mondok - a Magyar Agrárkamara segítségével bevinni, akkor itt katasztrófa lesz.
És ha az út szélén vagyunk kénytelenek továbbra is árusítani, akkor a kedves nyugati partnereink nem azt fogják mondani, hogy ez Európa, hanem azt fogják mondani, hogy ez a Balkán, és nem vagyunk nekik akkor olyan szívesen látott vendégei.
És önök, kedves kisgazda barátaim, ezt nagyon jókor felismerték. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) 1946. január 1-jével ismerték föl, amikor is az 1945-ös földosztás után önök bevezették a termelõi igazolványt, gyakorlatilag azzal a tartalommal, amivel most mi vissza akarjuk hozni. (Derültség. Soós Gyõzõ tapsol.) És önök már '46-ban látták, hogy igenis van ennek a magyar parasztnak esze!
Mi is ezt valljuk, és ezt szeretnénk megcsinálni. És be fogom mutatni majd egy 1946-os termelõi igazolványt, amit az önök kormánya csinált meg. Még egyszer mondom: nagyon helyesen, nagyon helyesen, nagyon okosan. Gondolom, hogy ennek méltó utódai tudunk majd mi is lenni. Köszönöm szépen. (Taps és derültség a kormányzó pártok padsoraiban. Torgyánné Cseh Mária ingatja a fejét.)