KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ígérem, hogy nem fogom kitölteni a két percemet. Csak az útszéli árusítás kapcsán. Tény és való, hogy mindenütt bevált dolog, hisz a termelõ saját maga is szeretne közvetlen kapcsolatba kerülni bizonyos fogyasztói körökkel. Ez meg is érthetõ, sõt még az is érthetõ, hogy esetenként ez lehetõséget teremt neki arra is, hogy egy kicsit olyan pluszjövedelemhez jusson, ami után talán még adót se fizet. De azért ha az ember számlát akar, akkor adja is a számlát azonnal, de ha lehet, akkor elhallgatja.
De egyet ne feledjünk, hogy mondjuk, az a holland spárgatermelõ, akinél a tavalyi év folyamán elvoltam, akitõl szintén lehetett vásárolni, azért az árujának több mint 90 százalékát az árveréses piacon, közösen, szervezett formában, szövetkezeti formában értékesíti, és a legjobb esetben ez 10 százalék, de inkább csak néhány százalék ez. Tehát megintcsak a szervezettség, ami a lényeg, és az árufelelõsség.