KOLTAI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem is tudom, hogy még szabad-e ebben a vitában részt venni, hiszen már annyian vettek ebben részt, de engem az zavar, hogy nemigen közelednek az álláspontok itt már - nem tudom, hogy talán a harmincadik, negyvenedik kétperces után, nem számoltam, mert nyilván, hogy sok.
Talán kicsit vissza kéne menni az alapokhoz, mert hiszen az szja- törvény módosításáról van igazából szó. Mindegyiknek köze van ahhoz egyébként, amirõl itt beszéltünk, de úgy gondolom, hogy ha a kiindulópontban egyet tudnánk érteni, hogy miért van szükség az szja- törvény módosítására, akkor lehet, hogy közelebb kerülnénk egymáshoz. Hiszen ugyan '95-ös ez az szja-törvény, de a szóban forgó körben igazából ez a '88-as, amellett, hogy az értékhatárok változtak.
Az a törvény egy olyan társadalmi-gazdasági viszonyok, olyan tulajdonviszonyok közepette jött létre, amikor mi volt a jellemzõ: a nagyüzem és a háztáji, illetõleg ennek az integrációja. Azt hiszem, nem vitathatja senki, hogy ezek a viszonyok alapvetõen megváltoztak nyolc év alatt, és ezeket a megváltozott viszonyokhoz kéne végül is most, az szja-törvény erre vonatkozó részeit is módosítani. Ha már ebben egyetértenénk egyébként - és szerintem ebben egyet lehet érteni -, akkor talán valamivel közelebb kerülnénk a megoldáshoz.
Itt a technikai kérdésekre én nem akarok kitérni - hogy a százas szög és a rábökött számla elég-e vagy nem -, de kétségtelen, hogy ez egy második kérdés, az alapkérdésben kéne egyetértenünk, hogy valóban megváltoztak-e a tulajdonviszonyok, valóban árutermelõ mezõgazdaságról van-e szó, amelynek egyik nagy alapja a magántulajdon.
Ha ebben egyetértünk, akkor nem lehet azon vitatkozni, hogy más árutermeléshez hasonlóan ebbe a körbe is bekerüljön. Azon lehet persze, hogy a kedvezmények maradjanak, sõt, ha lehet, akkor talán még nagyobbak legyenek, az adminisztrációs teher ne legyen nagy. Ezek mindegyikérõl lehet vitatkozni, de az alapelvrõl legalább ne vitatkozzunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)