GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Szeretnék ebbe a vitába bekapcsolódni, elnök asszony, mert én úgy érzem, amikor Szilágyiné Császár Terézia azt állítja, hogy ennek hátrányai nincsenek, egyszerûen komolytalanság. Tényleg, kétpercekben ezt nem tudjuk kivitatni, de ahogy Kertész képviselõ úr mondta, vannak fiatalok, nyugdíj elõtt állók, nem is mondanám, hogy idõskorúak, ahol már nincsenek gyerekek, nincsenek eltartottak. Azt sejtem ki abból, amit elmond, hogy lassan ki kellene találni olyan adórendszert, hogy külön a fiataloknak, külön a kevés gyereket nevelõknek, külön a sok gyereket nevelõknek. Itt hangzott el ebben a Házban, hogy mekkora gondot, mekkora zavart okozott az, amikor csak kettõs adótáblát csináltunk.
Tehát azt gondolom, hogy meg kellene keresni azt a kompromisszumot, ami kielégít minden igényt, és tényleg mérlegelni kellene azt, hogy miközben a családi jövedelemadózásról beszélünk, a terheket hogy rendezzük át. Mi alakul ki akkor? Hadd vágjam itt el a fonalat.
Befejezésül még egy gondolatot. Az, amikor ön arról beszél, hogy emeljük - és a rászorultsági elvet is - úgy, ahogy most már másodszorra elfogadja, ennek a fedezetét valahol össze kell szedni. Ennek a fedezete az adóból jön össze. Azt, hogy ott is engedünk, közben a kiadásokat növeljük, és azt hiszem, hogy ebben a vitában ez már túl sokszor elhangzott ebben a Házban. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)