KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nemigen emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy nem ért hozzá Szilágyiné Császár Terézia, vagy - ne adj' isten - szamárságokat mond. Csak csupán a számok nyelvére szeretném lefordítani a dolgokat.
1997-ben usque 530 milliárd forintos nagyságrendû személyi jövedelemadót tervezünk beszedésre. Ha áttérnénk egyik évrõl a másikra a családi jövedelemadózásra, azaz az összes eltartottal osztanánk és változatlanul hagynánk a paramétereket, alsó hangon ez az 531 milliárd forint 200 milliárddal csökkenne. Tessék akkor mondani, hogy ezt a 200 milliárdot honnan pótoljuk, vagy milyen ellátási körben vagy ellátórendszerben takarítsuk meg ezt a 200 milliárd forintot?
Szilágyiné Császár Terézia jól hangzó mondatai között azt is mondotta, hogy ne ezer forint legyen, hanem legalább kettõezer, és ne csak a háromgyerekesekre, hanem az egy- és kétgyerekesekre is terjesszük ki ezt a kedvezményt. Csak az ezer forintos mérték mellett ez 28 milliárd forint szja-kiesést jelentene, a kétezer forint mellett 56-ot. De miért nem hármat tetszett mondani kedves képviselõtársam? Az még jobban hangzott volna. Igaz, hogy nem mondta hozzá, hogy ezt az 56 milliárdot honnan kellene beszedni. Vajon a társasági jövedelemadó 18 százalékról 36 százalékra emelésével kellene beszedni? Vagy az osztalékadó nagyságrendi megemelésével? Vagy az átlagos személyi jövedelemadó-kulcsnak a megemelésével? Vagy az adósávok összeszorításával kellene beszedni? De ezek részletkérdések, ezeket úgy gondolom, annak nem kell mondani, aki ellenzéki képviselõként csak kritizálhatja az elõttünk lévõ törvénytervezetet.
Úgy gondolom, hogy nem ártana, ha komplexitásában gondolkodnának ellenzéki képviselõtársaink is, és nemcsak a jól hangzó mondatokat, hanem valóban a teljes problémakör feltárását és megoldását kutatnák velünk együtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)