BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én mindjárt a bevezetõben szeretném leszögezni, hogy üdvözlöm és támogatom az SZDSZ-frakcióval együtt a benyújtott személyi jövedelemadó törvényt, az együttes vitában a személyi jövedelemadó törvényhez szeretnék hozzászólni, és mindössze két kérdésrõl szeretnék beszélni.
Az egyik az a kérdés, ami a javaslat egészét illeti, és amiben nagyon egyetértek a kormánnyal, de amit itt vitattak a mai vitában, nevezetesen abban a kérdésben, hogy ez a törvény elindul a személyi jövedelemadó csökkentésének útján, összhangban többek között az SZDSZ választási ígéreteivel. A másik kérdés, amirõl beszélni szeretnék, az az egyetlen olyan kérdés, amiben nem értek egyet a kormány elõterjesztésével, ez a gyermekek utáni adókedvezmény, illetve nemcsak gyermekek, ez a családi jellegû adókedvezménynek a kérdése. Ebben is szeretném röviden összefoglalni az álláspontomat, folytatva azt, amit Béki Gabriella itt ma reggel már néhány órával ezelõtt elmondott.
Kezdeném az adócsökkentés kérdésével. Köztudott, nyilvánvaló, hogy ez a törvény csökkenti, látványosan csökkenti a marginális adókulcsot 48-ról 42 százalékra és ugyanígy, ezzel összhangban csökkenti a többi kulcsot is, tehát valamennyi részletnél, valamennyi sávban a személyi jövedelemadó-terhelés csökkentését irányozza elõ.
Kétségbe vonták itt a mai vitában, hogy valódi adócsökkentést jelent-e ez, nos hát, egyszerûen arról van szó ugye, hogy a tavalyi személyi jövedelemadó-összeg 480 milliárd forint körül volt tervezve, Bs valami hasonló összeg várható, az idei 530 milliárd forint körül van tervezve, ez egy 17-18 százalékos inflációt figyelembe véve egy lényeges csökkentés reálértékben. Tehát nem lehet vita arról, hogy ez az adó csökkentését jelenti.
Az egy további kérdés, hogyha figyelembe vesszük az egyéb terheket, adott esetben a társadalombiztosítási járulékterheket, én úgy tudom - dehát itt még nincsenek kész számok a birtokunkban -, én úgy tudom, hogy a tb-járuléknál sem arról van szó, hogy XY munkavállaló járulékterhei növekednének. Szó sincsen. Ellenkezõleg, azok is csökkenni fognak, ott szeretne a kormány járuléknövelést, járulékbevétel-növelést, ahol eddig kibújtak a járulékfizetési kötelezettség alól a kormány szándéka egyértelmû: eljutni azokhoz a jövedelmekhez is, amelyek különbözõ okokból, különbözõ - ha tetszik - ürügyekkel eddig kibújtak a járulékfizetés alól és ebbõl finanszírozni azt, hogy viszont az eddig is járulékot fizetõ jövedelmeknél csökkenthetõ a járulékterhelés is. Úgyhogy úgy látom, tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy miután a kormány a vállalkozók adójánál, a társasági adónál már korábban - 1995-ben - elkezdte az adócsökkentést, most, a ciklus harmadik évében a személyi jövedelemadónál is elkezdi az adócsökkentést.
De még egy dolgot szeretnék mondani. Azt mondják, az hangzott itt el, hogy csak azt adjuk vissza, amit korábban elvettünk. Elhangzott, nem ön mondta, korábban elhangzott. Nos, azt szeretném mondani, hogy itt úgy csökken az adó, hogy ez nem fenyegeti az egyensúlyt. És ez a dolog lényege. Mert ennek az adócsökkentésnek megvan az ellentétele a költségvetési kiadások oldalán. Persze, jó lenne, ha egy sokkal nagyobb adócsökkentés lenne. Jó lenne. De ennyi az, amennyi a költségvetési kiadások csökkentésének oldalán - ha úgy tetszik - megalapozható volt. Ez egy elsõ lépése egy hosszabb távra elgondolt, lépésenkénti adócsökkentési folyamatnak, aminek azonban az az elõfeltétele, hogy az adókból finanszírozott kiadásoknál is meglegyen a lépésenkénti csökkentés, jobban örültünk volna valamennyien, ha ebben az elsõ lépésben nagyobbat lehetne csökkenteni, de ahhoz az kellene, hogy a kiadásoknál is nagyobbat lehessen csökkenteni, én nagy érdeklõdéssel várom, hogy azok, akik azt mondják, hogy többet kellett volna csökkenteni, azok a költségvetési vitában milyen javaslatokat fognak tenni a költségvetési kiadások csökkentésére, gyökeres fordulatot hajtva végre az elõzõ két költségvetési vitában tanúsított magatartásukhoz képest, amikor semmiféle kiadáscsökkentési javaslattal nem örvendeztettek meg bennünket.
Ennyit szeretnék mondani magáról az adócsökkentésrõl. Mielõtt rátérnék a gyermekkedvezmények kérdésére, szeretnék én is röviden visszatérni erre a családi jövedelemadó körüli vitára. Én õszintén szólva azt gondolom, hogy ez egy nagyon jól hangzó ötlet - családi jövedelemadó -, könnyû ezt állandóan mondogatni, hogy mi családi jövedelemadót akarunk, azt a benyomást keltve ezzel a tájékozatlan hallgatóságban, hogy az õ adója csökkenni fog. Az az egy kérésem van, csak azt mondja Szilágyiné képviselõtársam, hogy ennek nincs hátránya, csak elõnye van. Én a következõt javaslom: mondják meg azt, hogy ki fog ettõl kevesebb adót fizetni, és azt is tegyék hozzá, hogy ki fog ettõl több adót fizetni. Mert minden adóváltoztatás azt jelenti, hogy valaki kevesebbet fizet és valaki többet. Ez a családi jövedelemadó jelszó ez azt jelenti, hogy te, polgár, akinek családod van, kevesebbet fizethetsz. Csak azt nem mondja meg, hogy ki lesz az, aki többet fizet. Nagyon szép, ezt az egyet tessék majd egy kétpercesben megmondani, hogy ki az, aki többet fizet - és ezzel együtt hirdessük ezt a jelszót a magyar állampolgároknak.
Azért is mondom ezt, és erre vissza fogok térni, mert minden adópolitikai döntés választás különbözõ megoldások között. Erre mindjárt vissza fogok térni. És el is jutok a gyerekkedvezmény kérdéséhez. Ez egy érdekes dolog, mert egyfelelõl vitatkozom a Pénzügyminisztérium által elõterjesztett javaslattal - és annak az indoklásával is fogok vitatkozni -, de ugyanakkor vitatkozom ellenzéki képviselõtársainkkal is, hiszen itt több ellenzéki párt, tegnap a Fidesz, ma az MDNP, legutóbb a KDNP szónoka támogatta az elõterjesztésnek ezt a mozzanatát, és egyszerre fogok most vitatkozni azzal, amit a pénzügyminiszter mondott tegnap és azzal, amit az ellenzéki pártok képviselõi ma mondtak, amikor üdvözölték ezt a javaslatot.
Abból szeretnék kiindulni, amit néhány perccel ezelõtt Szilágyiné Császár Terézia képviselõtársam mondott, aki egyfelõl melegen üdvözölte a kormánynak azt a javaslatát, hogy hozza vissza a gyerekek után élvezett adókedvezményeket, és ugyanilyen melegen üdvözölte az SZDSZ-nek azt az álláspontját, hogy a családi pótlékot kell emelni. Én ezt megértem, mert hiszen mind a kettõ rokonszenves, tehát helyes mind a kettõt támogatni. Azt gondolom azonban, hogy a világ minden parlamentjében a költségvetési és adóviták nem arról szólnak, amirõl egy tüntetés kint a parlament elõtt: "Adjatok, adjatok, adjatok többet!". Egy országgyûlési vita a világ minden parlamentjében arról szól, hogy hová többet és hová kevesebbet. Mert egy költségvetési vitában mindig tudomásul kell venni - és jobb helyeken ezt az ellenzék is tudomásul szokta venni, sõt, hozzáteszem, itt is tudomásul vette ezt az ellenzék az elõzõ négyéves ciklusban -, a pénzt nem adják ingyen, a pénz az adófizetõk pénze, minden pénz, amit mi elosztunk abból származik, amit az emberek megtermeltek.
(12.40)
Tehát nekünk mindig választani kell különbözõ lehetõségek között. Egyszerre növelni gyerekkedvezményt meg családi pótlékot meg mindent akkor lehet, ha ennek megtaláljuk a forrását, és kevesebbet fordítunk a honvédségre, kevesebbet fordítunk a mûszaki fejlesztésre, kevesebbet fordítunk környezetvédelemre vagy valamire. Másképp nincs több pénz. Lehet álmodni egy kis többletpénzt valamilyen nem létezõ forrásból, de ez nem az Országgyûlés dolga, hanem az álmodozóké.
Ezért én azt gondolom, hogy a valódi kérdés, amirõl nekünk beszélni kell, az az, hogy ha van egy adott költségvetésünk, van egy adott pénzügyi keretünk és azt mondjuk, hogy igen, támogatnunk kell a gyerekes családokat. Mert ebben nincs vita, támogatnunk kell a gyerekes családokat. Abban sincs vita, hogy elszegényednek a gyerekes családok; csak abban van vita, hogy ez két év terméke, mert sokkal hosszabb idõ, itt évtizedes folyamatokról van szó - gondolom, ebben egyetértünk -, tehát nem érdemes ezt két év számlájára írni. Tehát abban van vita, az a vitakérdés, amin el kell gondolkoznunk, hogy hogyan, melyik módon. Vajon az-e a helyesebb mód, ha adókedvezményt adunk a gyermekes családoknak, vagy az-e a helyesebb mód, ha a családi pótlékot növeljük. Lehet vegyíteni is, de mindenképpen az alternatívája egymásnak.
Itt állást foglalt a kormány az elõterjesztés javaslatában és azt mondta, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt tartja idõszerûnek. Én meg azt mondom, amellett érvelek, hogy a családi pótlék a jó. Mivel indokolta a pénzügyminiszter - többek között - ezt az álláspontját? Azt mondta: "Meggyõzõdésem, hogy a magyar társadalom egészének is megnyugtatóbb és a gyermekeknek is jobb, ha sok gyereket azok a családok vállalnak, ahol a család maga is fokozottabban is hozzá tud járulni a gyermek felneveléséhez." Szinte szó szerint ugyanezt mondta el Varga Mihály a Fidesz részérõl tegnap. Még egyszer hangsúlyozom, egy jó irányba tett lépés, s valóban támogatjuk azt a tendenciát, hogy azokat a családokat segítsük, akiknél jövedelem képzõdik és ne azokat, ahol a gyerekvállalás egyfajta megélhetési forrást is jelent. Mind a két álláspont ahhoz szól - és Szilágyiné képviselõtársunk is azt mondta -, hogy a gyerekkedvezmény az a polgári középosztály képzõdését segíti elõ, mert ott azokat a gyerekeket támogatjuk, akik a polgári középosztályhoz tartoznak.
Nos, én másképp gondolkozom ebben a kérdésben. Azt szokták mondani, hogy ennek a kormánykoalíciónak nincs családpolitikája. Abból, amit ez a kormánykoalíció a választási programjába és a kormányprogramba beleírt és amit tett, abból világos, hogy van ennek a kormánykoalíciónak családpolitikája, és ez a családpolitika úgy szól, hogy ott kell támogatást nyújtani a gyermekneveléshez, ahol gyerek van. Ami azt jelenti, hogy nem tehetünk különbséget a villákban és a kunyhókban született gyerekek között. Nem tehet az állam különbséget a polgári középosztály gyerekei és a munkanélküliek gyerekei között. Márpedig az a javaslat, amelyik a rendelkezésre álló pénzt adókedvezményként juttatja el a gyerekekhez, ez a javaslat éppen a legrászorultabbakat hagyja ki a gyerektámogatásból: a munkanélküliek gyerekeit. Azoknak a töredékcsaládoknak a gyerekeit, ahol esetleg egy rokkantnyugdíjas az eltartó, akinek nincs mibõl adókedvezményt élvezni. Ne gondolják, hogy nincsenek ilyen gyerekek, hogy nincsenek ilyen családok Magyarországon! Nincs igazi nyilvántartás arról például, hogy a ma családi pótlékot élvezõk közül mennyi az olyan, aki adókedvezményként ugyanezt nem kapná meg, mert nincs adóköteles jövedelme. De azért azt tudjuk egy néhány évvel ezelõtti '93-as háztartás-statisztikából, hogy a másfél millió gyerekes család 18 százaléka olyan, ahol az eltartók nem fizettek adót, mert nem volt adóköteles jövedelmük, vagy olyan alacsony volt a jövedelmük, hogy akkor nem fizettek adót. (Idegen hölgy a sajtópáholyból a pulpitus felé integet.) A három- és többgyerekeseknél 28 százalék ez az arány. Ez az a réteg, akihez a gyerekek utáni adókedvezmény nem fog eljutni, a családi pótlék pedig eljut. (Idegen hölgy a sajtópáholyból elfoglalja Pál László képviselõi üléshelyét.)
Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogy teljesen egyértelmû, hogy azt a családpolitikát kell elfogadnunk, amit ennek a kormánynak az elsõ intézkedései tartalmaztak, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt megszüntette, és például a gyest - mint szintén gyerektámogató eszközt - kiszélesítette, függetlenítette a biztosítási jogviszonytól. (Egy, majd további két terembiztos megkísérli az idegen hölgy kivezetését.) És ha már ott tartunk, hogy adót tudunk csökkenteni, tehát már stabilizáltuk a költségvetési egyensúlyt, akkor eljutottunk oda is, hogy családi pótlékot emeljünk. De családi pótlékot emeljünk, ami minden rászoruló gyerekhez eljut, és ne gyerekkedvezményt nyújtsunk, ami a leginkább rászoruló gyerekekhez nem jut el. (Szili Sándor jegyzõ is megkísérli távozásra bírni az idegen hölgyet.) Ez az, amit szocialisták és kereszténydemokraták - mint szociálisan elkötelezettek - és szabaddemokraták - mint nem kevésbé szociálisan elkötelezettek - tiszta lelkiismerettel vállalhatnak, ha már választani kell, mert ne felejtsük el, képviselõtársaim, amikor költségvetésrõl, adóról beszélünk, akkor mindig választani kell. Mindig arról kell dönteni, melyik ujjunkat harapjuk meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)