BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Egyrészt szeretném emlékeztetni Szilágyiné Császár Teréziát, hogy én egy dupla kérdést tettem fel. Azt kérdeztem, hogy ki fizet kevesebb adót, és ki fizet több adót. Ön pedig csak azt mondta el, hogy ki fizet kevesebb adót. Nemcsak most, hanem amióta családi jövedelemadóról beszélnek, azóta egyfolytában csak azt mondják el, hogy ki fizet kevesebb adót, és óvakodnak megmondani azt, hogy ki fizet többet. Ez pedig így félrevezetõ.
A másik dolog. Azt gondolom, hogy azt mondani, hogy ez két különbözõ kérdés, ezt mindenki mondhatja ebben az országban, kivéve az országgyûlési képviselõket, akiknek a költségvetésrõl kell dönteniük, mert õk tudják, hogy ugyanabból a pénzbõl kell a kettõt fizetni. Ugyanabból a pénzbõl. Tehát mi nem mondhatjuk azt, hogy ez két külön kérdés, és a kettõt két dologban egyszerre lehet javítani. Én, amikor a saját háztartásomban döntenem kell, hogy ebédelni fogok vagy pedig moziba megyek, akkor tudom azt, hogy a kettõt egyszerre nem tudom megcsinálni, mert nincs rá pénzem. Aki az állam háztartásáért felelõs, annak is tudnia kell, hogy noha szeretne ebédelni is meg moziba menni is, mind a kettõre egyszerre nincsen pénze.
Az utolsó megjegyzésem. Kétségkívül van egy olyan lehetõség, hogy azt mondjuk: a családi pótlék jövedelemhatárát még lejjebb visszük évrõl évre, és a családi pótlékot tesszük a szegények családtámogatási formájává, az adókedvezményt pedig a gazdagok családtámogatási formájává. Igen, ezt meg lehet csinálni. Én ezt nem támogatnám. Nekem rokonszenvesebb az, ha minden olyan gyereknek, akit az állam valamilyen formában támogatni akar, ugyanabban a formában, a családi pótlék formájában juttatjuk el azt a támogatást, amit el akarunk juttatni. A másik út szimbolizálná a társadalom kettéválását, legalább ne legyen szimbolikus, ha már van. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)