BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Remélem Bogárdi képviselõtársam ismét bekapcsolta a rádiót és hallgatja azt, amit válaszolok. (Nevetés. - Közbeszólás: Tévét néz.) Én is gyakran vagyok így, tehát nem kritikának szántam ezt, de a dolog érdeme a következõ, tisztelt képviselõtársaim.
Igaz, hogy az adókedvezmény sokszor ösztönöz, de azt gondolni, hogy a gyerek adókedvezménye fogja ösztönözni azt a félmillió embert, aki ma munkanélküli, és ebbõl a félmillió emberbõl azt a nem keveset - mondom, az adatok szerint ennek körülbelül 20 százaléka -, aki gyerekeket tart el, hogy ezentúl ne legyen munkanélküli.
Aki így gondolja, az nem tudja, hogy mit jelent Magyarországon a munkanélküliség. Az nem tudja, hogy Magyarországon egyik évrõl a másikra növekedett meg nulláról 10 százalékosra a munkanélküliségi ráta, és nem tudja, hogy ezeknek a munkanélkülieknek körülbelül a fele tartós munkanélküli.
Ez a gondolkodásmód szerintem használhatatlan a mai magyar viszonyok közepette, és ezért nem látom értelmét annak, hogy ezt a gondolkodásmódot, ami mondjuk a társasági adókedvezménynél egy logikus gondolat, ami az alapítványi adókedvezményeknél egy logikus gondolat, ez a gyerek-adókedvezményekre egyszerûen nem alkalmazható tisztességes módon.
Ami pedig a másik dolgot illeti - amit most Rusznák képviselõtársunk vetett fel -, nem akarom elvenni az utánam kétpercesben Ungár Klára kenyerét, de egy dolgot azért szeretnék mondani. Ez a vita, amit most ön elõvett, arról szól, hogy a ma is erõsen progresszív személyi jövedelemadó-rendszer progresszivitását tovább kell-e fokozni?
Most mondta, hogy 10 százalék fizeti a személyi jövedelemadó 50 százalékát. Ez azt mutatja, hogy itt van egy erõs progresszió, az a kérdés, hogy tovább akarjuk-e fokozni a progressziót, annak minden hátrányával. Mi azt gondoljuk, és a kormány is szerintem helyesen úgy ítéli meg, hogy nem idõszerû, nem indokolt ezt a jelenleg is erõs progressziót tovább fokozni. Köszönöm szépen.