HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Ház! Azért kértem szót napirend után, hogy beszámoljak az Európa Tanács legutóbbi parlamenti közgyûlésén elfogadott ajánlásról, amelyik a szociálpolitika jövõjére fogalmaz meg kívánalmakat, ajánlásokat az Európa Tanács tagállamai számára.
Közismert, hogy Magyarország 1991. óta tagja az Európa Tanácsnak és talán közismert az, hogy a parlament küldötteként, nevében tizennégy képviselõ mûködik a strasbourgi Európa Tanácsban, ezért érzem kötelességemnek, hogy ha már részt veszünk a munkában, akkor idõrõl- idõre a magyar Országgyûlést is és a közvéleményt is tájékoztassuk azokról a döntésekrõl, amelyek az Európa Tanács parlamenti közgyûlésén születnek.
Legutóbb szeptember végén fogadott el az Európa Tanács parlamenti közgyûlése egy ajánlást a szociálpolitika jövõjérõl, ennek száma 1304- es. Ugyanolyan érvényû ajánlás ez, mint a sokat hallott, sokat emlegetett 1201-es, amely a kisebbségekkel kapcsolatos felelõsségre, kötelességre figyelmezteti a tagállamokat. Az Európa Tanács 1304-es ajánlását két Európa tanácsi képviselõ készítette elõ, Lord Dundee, egy angol konzervatív képviselõ - pontosabban brit konzervatív képviselõ - és szerény személyem. Amikor egy brit konzervatív lordot és egy magyar szocialista képviselõt bíztak meg ennek az ajánlásnak az elõkészítésével, akkor ennek elsõsorban az volt a célja, hogy a szociálpolitika jövõjére pártok feletti, ideológiai kötöttségektõl mentes választ sikerüljön találni, hiszen nem az a cél, hogy konzervatív, szociáldemokrata vagy liberális szociálpolitikát kényszerítsenek az állampolgárokra az idõnként változó kormányok, hanem hogy sikerüljön olyan szociálpolitikai minimumot kialakítanunk, amelyben Európában minden demokratikus párt egyetért egymással.
Hozzá kell még annyit tenni mindenképpen a pontosság kedvéért, hogy természetesen ez a dokumentum angol nyelven született, és angol nyelven vitatkoztunk, beszéltünk róla, és talán a témával foglalkozók tudják, hogy a social policy, a szociálpolitika kifejezés magyarra társadalompolitikaként is fordítható, és ez kiváló alkalom arra, hogy figyelmeztessük magunkat arra, hogy sokszor szociálpolitikáról beszélünk, de valójában helyesebb tágabban társadalompolitikát érteni alatta.
Nos, az 1304-es, immár elfogadott közgyûlési ajánlás a szociálpolitika, de mondhatnám így is - õszintén, nyíltan -: a társadalompolitika egyik alapvetõ feladatának tekinti a munkanélküliség elleni harcot. Megállapítja, hogy a fejlett Nyugat- Európában, a felzárkózást remélõ Közép-Európában, a vészesen lemaradt Kelet-Európában, a gazdag Észak-Európában és a válság és a fellendülés jeleit egyaránt mutató Dél-Európában lényegében ugyanolyan tendenciák jelentkeznek a munkanélküliségben. A legfejlettebb szociális piacgazdaságokban a munkanélküliség ugyanolyan probléma, mint nálunk, Magyarországon.
Ebbõl tehát sajnálatosan következik az a felismerés, hogy a gazdaság fejlõdése, a piacgazdaság intézményeinek kiépítése önmagában nem orvosolja a munkanélküliséget. Nálunk sokkal-sokkal fejlettebb országok lényegében ugyanolyan munkanélküliségi rátákkal küzdenek, mint Magyarország. Sõt, vannak kifejezetten fejlett nyugat-európai országok, amelyekben a munkanélküliség többszöröse, másfél-kétszerese a magyarországi átlagnak.
Ilyen értelemben tehát nyilvánvaló, hogy önmagában a gazdaság fejlõdésétõl, a szabadpiaci eszközöktõl nem várhatjuk a munkanélküliség orvoslását, más eszközökhöz kell nyúlnunk, és nagyon jelentõsnek tartom, hogy ezt az ajánlást elfogadva az európai konzervatív és liberális pártok is elfogadták ezt az igazságot, legalábbis az Európa Tanács parlamenti közgyûlésén. Szó szerint fogalmazódik meg a dokumentumban, idézem: "A közép és kelet-európai országokban az átalakulás a gazdasági fejlõdésre koncentrálódott, míg a szociális célokat és igényeket többé-kevésbé elhanyagolták a piac érdekében." Idáig az idézet. Azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül mindannyian tudjuk, hogy ez az igazság, ez volt az igazság az elõzõ kormány idejében, és sajnos a jelenlegi kormányzat alatt is. Tény és való, hogy többet kellene tennünk a szociálpolitikai célok érvényesítése érdekében, mint amire lehetõség nyílik.
Azt is megfogalmazza ugyanakkor a dokumentum, hogy a nyugat-európai országoknak is nagy felelõsségük van a tekintetben, hogy a szociális méltányosság elve ne felejtõdjék el Közép- és Kelet-Európában, ne higgye senki azt, hogy a piacgazdaságra való átállás a szociálpolitikai elvek feladását kell hogy jelentse.
Szükség van - mondja az ajánlás - új és hatékony szociálpolitikára, ezt azonban már nemcsak az államnak kell megoldania, nem kizárólag a kormány feladata a szociálpolitika kialakítása. Fontos szerepe van a dokumentum szerint a szakszervezeteknek, a munkaadói szervezeteknek, a helyi közösségeknek, az egyházaknak és más társadalmi szervezeteknek.
Nagy örömmel tapasztaltam - noha társtettese is voltam természetesen az anyagnak -, hogy elfogadtatott a szociális demokrácia kifejezés mint olyan cél, amelyet Európában szeretnénk elérni, pártállásra való tekintet nélkül. A munka jellegét a tudományos- technikai fejlõdés sok tekintetben megváltoztatta, a sokat emlegetett globalizáció is fontos kihívásként jelentkezik, de az ajánlás szerint, és ilyen értelemben az európai politikai erõk szerint, legalábbis akik képviseltetik magukat a közgyûlésben, a munkáknak és a foglalkoztatottságnak továbbra is a társadalmi integráció egyik legfontosabb részének kell lennie.
A sokat emlegetett GDP önmagában nem elég, fogalmaz az ajánlás, olyan mérõszámokkal, olyan fogalmakkal kell dolgoznunk, amelyek az adott ország oktatási, egészségügyi és szociális helyzetét is figyelembe veszi, hiszen az élet mennyisége nem kizárólag a megtermelt javakon múlik. Azt is megfogalmazza a dokumentum, hogy nem az egyenlõtlenség és a társadalmi kirekesztés rendszerét akarjuk, új társadalmi szerzõdésre van szükség minden európai társadalmon belül.
(14.00)
Ezek szép általánosságnak hathatnak tisztel képviselõtársaim számára, szerencsére ezen túlmenõen az ajánlás konkrét feladatokat is megfogalmaz. Kimondja, hogy új foglalkoztatáspolitikára van szükség, aktív foglalkoztatáspolitikára, nem csak és kizárólag a piac úgymond jótékony erõitõl kell várni új munkahelyek teremtését. A társadalomnak, az államnak, a helyi önkormányzatoknak fontos feladatuk olyan szolgáltatások kiépítése, amely szolgáltatások munkahelyet jelentenek az eddigi munkanélkülieknek, ugyanakkor pedig valamilyen fajta társadalmi szolgáltatást jelentenek azoknak, akik azt igénybe veszik. Az idõsek és a beteg emberek otthoni gondozása, a helyi üzemekben folytatott munka, a közmûvek felújítása, a kiemelten és hangsúlyosan környezetvédelmi projektek kiépítése nagyon-nagyon sok munkahelyet teremthet a munkanélküliek számára. Ezt általunk közhasznú munkának nevezik; ezt a fajta közhasznú munkát kellene általánossá tenni és kiterjeszteni. Hozzátéve persze, hogy ne csak söprögetést jelentsen a közhasznú munka, hanem a szó legszélesebb értelmében környezetvédelmi, társadalompolitikai, idõsek gondozását, kulturális célokat szolgáló szolgáltatást. Sokat vitatkoznak a rugalmas munakidõ fogalmán. Bizonyos, hogy a rövidített heti munkaidõ, vagy egy hosszabb éves szabadság, vagy bizonyos szakmákban több évente egy szabad év lehetõséget teremtene új munkahelyek teremtésére azáltal, hogy a rugalmas munkaidõ révén több lehetõség keletkezne. A dokumentum külön a közmunkák között említi a Kelet- és Nyugat-Európa közti közlekedési hálózat fejlesztését, amely bizonyosan rengeteg munkaerõt kötne le, és természetesen elsõsorban a kelet-közép-európai országok számára lenne hasznos.
Noha nem kifejezetten szociálpolitikai téma, hangsúlyosan említi a dokumentum a környezetvédelmi adót, a környezetvédelmi károkért fizetendõ adót, amely a munkajövedelmek utáni adózást bizonyos értelemben kiválthatja, és hogyha kevesebb a munka, a jövedelem után járó adó, akkor nyilván több munkahelyet is lehet létrehozni.
Alapvetõ gondolata a dokumentumnak, hogy a szociális, a környezetvédelmi és a gazdasági érdekeket össze kell kapcsolni, és nem érti senki, hogy mondjuk a szociálpolitikai gondokat a környezetvédelem vagy a gazdaság problémái nélkül orvosolni lehetne. Ismét szó szerint idézek egy minket érintõ mondatot: "Közép- és Kelet- Európa átalakuló országait bátorítani és segíteni kell abban, hogy szociálpolitikájuk reformja közepette is garantálják az alapvetõ szociális értékek érvényesülését." Gondolom, mindannyian egyetértünk ezzel az ajánlással, legalábbis elméletileg; a gyakorlati megvalósítása persze kormányoldalon nehezebb.
Kimondja az ajánlás, hogy az Európa Tanács minden tagországának szociális költségvetése legalább 1 százalékát kísérleti jellegû munkaerõ-piaci projektek kialakítására kell fordítani, értve ez alatt az aktív foglalkoztatáspolitikát. Ígérem, ha a munkaügyi tárca jelenleg nem itt levõ képviselõinek, hogy idõrõl idõre számon fogom rajtuk kérni, hogy mennyit sikerül ebbõl az ajánlásból megvalósítani. Gyakorlati lépés, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió az utóbbi költségén, tehát az Európai Unió gazdagabb országainak költségén közös munkacsoportot állít fel a munkaerõpiac, a társadalombiztosítás és a szociálpolitika helyzetének felmérésére az európai országokban, külön és kiemelten a közép-kelet-európai országokban, tehát Magyarországon is. A hírek szerint ez a munkacsoport önálló irodát kap Párizsban, és valóban aktívan ellenõrizni fogja a szociális ajánlás végrehajtását az Európa Tanács tagállamaiban. 1997. június 30-ig kell ennek a munkacsoportnak jelentést készíteni arról, hogy a szociálpolitika hogyan áll a különbözõ országokban, így Magyarországon is, és hogy az ajánlás szellemében milyen elõrelépést tettek az adott országokban. Végül felszólítja az ajánlás az Európa Tanács összes tagállamát, hogy ratifikálják az Európai Szociális Chartát, ami természetesen minden tagállamban kívánatos.
Végül, tisztelt képviselõtársaim figyelmüket megköszönve azt szeretném mondani, hogy az Európa Tanácsba delegált magyar képviselõtársaimmal együtt büszkék vagyunk arra, hogy hazánkat képviselhetjük Strasbourgban. Ugyanakkor kötelességünknek érezzük azt, hogy az ott elért vívmányokat és az ott szerzett tapasztalatokat idõrõl idõre megosszuk magyar, többi képviselõtársunkkal is, hiszen õszintém hiszem, hogy nem személyünket, hanem a hazát képviseljük ott. Remélem, hogy ez az európai szociálpolitika jövõjérõl szóló ajánlás elõbb-utóbb a magyar szociálpolitika jövõjét, majd a magyar szociálpolitika jelenét fogja leírni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)