DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mindenkinek megvan a maga keresztje - mondja a magyar népi bölcsesség; és mindenkinek a maga keresztje tûnik a legnehezebbnek, tehetjük hozzá. Társadalmunk nem minden alap nélkül néha indulatosan kéri számon a világon, hogy érzéketlen a mi gondjaink, keresztjeink iránt. Mert úgy érezzük 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk okán is - melynek egyébként jövõ héten ünnepeljük 40. évfordulóját -, de 1990. évi rendszerváltoztatásunk alapján is több megértésre, nagyobb szolidaritásra tarthattunk volna számot, mint amennyi osztályrészünkül jutott.
Önnön bajaink és sérelmeink közepette éppen október 23. elõestéjén nem feledkezhetünk meg azokról, akiknek még nem adatott meg a nemzeti szuverenitás élménye, a politikai, a vallási és az emberi jogok gyakorlásának elvi lehetõsége sem. Egy nagy, sajátos kultúrájú országról - Tibetrõl - és annak népérõl beszélek, abból az alkalomból, hogy nemzeti ünnepünket követõ napokban hazánkba látogat a tibeti emigráció vezéralakja, a Nobel-békedíjjal kitüntetett 14. dalai láma.
Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy Erdély szülötte, Kõrösi Csoma Sándor az elsõ tibeti szótár összeállításával hozzáférhetõvé tette a világ számára a páratlan tibeti kultúra rejtett titkait. És nem egészen ötven év telt el azóta, hogy a kínai kommunista hatalom inváziós csapatai megszállták Tibetet, széthordva évszázados kincseit, máglyán elégetve kolostori könyvtárait, az iskolákként, sõt egyetemként mûködõ 6259 kolostorból 8 kivételével valamennyit lerombolva - közöttük évezredes mûemlékeket -, és amikor nem sokkal a mi októberi forradalmunk után, 1959. március 15-én a nép nem bírta tovább az elnyomást, nemzeti felkeléssel próbálta meg felszabadítani önmagát, az 1960 októberéig tartó megtorlások során a kínaiak 87 ezer embert öltek meg.
A megszállók iszonyatos nyomorban tartják a tibeti õslakosságot, melynek éves egy fõre jutó átlagos nemzeti jövedelme 80 dollár körül mozog. Hasonlítsuk ezt össze a mi több mint 6000 dolláros egy fõre jutó nemzeti jövedelmünkkel - és képet alkothatunk arról, mi folyik Tibetben.
Nem maradhatunk némák, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert bizonyos gazdasági érdekeink - úgymond - józanságra intenek a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban. A Néppárt úgy ítéli meg, hogy az erkölcsi kötelessége, a szolidaritás lelkiismereti parancsa nem rendelhetõ alá üzleti érdekeknek. Az Európa Parlament, Németország, Olaszország, Belgium, Ausztrália és az Egyesült Államok kormányai és törvényhozása számos határozatot hoztak már a tibeti nép jogainak érvényesítése érdekében.
Úgy ítélem meg, október 23. tájékán - a dalai láma budapesti látogatása alkalmával - most rajtunk a sor. Ezért bejelentem, hogy a mai napon a Magyar Demokrata Néppárt országgyûlési képviselõcsoportja kezdeményezi egy olyan országgyûlési határozat elfogadását, mely kifejezi szolidaritásunkat Tibet népével, és udvarias hangnemben felszólítja Kínát: állítsa helyre Tibet szuverenitását, hagyjon fel a tibetiek nemzeti és vallási identitásának megsemmisítését célzó tevékenységével.
Remélem, a tisztelt Ház csatlakozni fog a Néppárt kezdeményezéséhez, mert nem vagyunk méltóak szót emelni hazánk politikai és gazdasági szuverenitása végett, a határon túl élõ honfitársaink önazonosságának megõrzéséért, ha szó nélkül hagyjuk más nemzetek elnyomását és megaláztatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldali padsorokban.)