CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a tibeti néppel és kultúrájával a magyar népnek a szorosabb kapcsolata még a történelem folyamán kezdõdött, amikor Kõrösi Csoma Sándor ott járt, és megalkotta a páratlan mûvét, a tibeti szótárt, elõször a világtörténelemben.
A második kapcsolódás pedig a sajnálatos 1956 utáni idõszakban következett be, amikor is az ENSZ nagyjából egy idõben altatta el a két kérdést, és így mindig együtt szerepeltek ezek a hírekben: a magyar kérdés és a tibeti kérdés. Ez sokáig, évekig így ment, és ekkor kapcsolódott össze tulajdonképpen a két név mindazok számára, akik aggódva figyelték, hogy hogy áll a szabadság ügye a világban.
Mi azért is csatlakozunk a fölvetéshez, mert úgy véljük, hogy a szabadságnak egyetemesnek kell lenni, és nem csak a saját szabadságunkkal kell törõdnünk. Természetes, hogy a határainkon kívül, ha kitekintünk, akkor az elsõ kör valahol itt van közvetlenül a határaink mellett. Ez a kör ahogy távolodik, lehet, hogy a gondolataink gyengülnek, és kevésbé tudunk együtt érezni különbözõ népek tragédiájával, de felhívjuk arra a figyelmet, hogy mindenképpen hitet kell vallanunk a szabadság egyetemessége mellett. Amíg a világon bárhol - Tibetben vagy a világ bármely pontján - vérzik a szabadság ügye, addig mi sem lehetünk nyugodtak, ezért csatlakozunk ahhoz a felhíváshoz, hogy a tibeti nép is végre nyerje el szabadságát. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
(15.10)