AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pontok elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjérõl szóló törvény immáron hat éve hatályos szabályainak célja, hogy biztosítsa az eredményes és törvényes adóztatás jogi és technikai feltételrendszerét. Ez év tavaszán a kormány az adóigazgatás feltételrendszerét egészében vizsgálta és a szabályozás javításának pontosságát nem lebecsülve megállapította, hogy jelenleg a kulcskérdés az ellenõrzõ szervezetek tevékenységének erõsítése. Ezért - és ezt majd a költségvetési vita során önök is látni fogják - a lehetõségek határán belül a költségvetési bevételek biztosításában meghatározó jelentõségû szervezetek személyi-tárgyi feltételein javítani kíván.
Tisztelt Ház! Az önök elõtt fekvõ javaslat a törvényt számos helyen kisebb mértékben tartja szükségesnek módosítani annak érdekében, hogy az adóztatás neuralgikus pontjain javuljanak a kötelezettségek érvényesítésére hivatott szervezetek pozíciói, de ez ne okozzon a szükségesnél nagyobb terhet az adózók körében, illetõleg ne csorbuljanak a jogállamisággal együtt járó jogaik.
A javaslat ennek megfelelõen javítja a közterhek behajtásának feltételeit, növeli az adóhatóság ellenõrzéseit megalapozó információk mennyiségét és minõségét, szûkíti a jogosulatlan adó-visszaigénylések, -visszatérítések lehetõségét, egyértelmûvé teszi az adóigazgatási eljárás rendelkezéseit, egyértelmûbbé és egyszerûbben alkalmazhatóvá teszi a szankciórendszer bizonyos elemeit, s ha szükséges mértékben szigorítja is azokat, a közterhek érvényesítésében érdekelt szervezetek között néhány feladat során valódi együttmûködési kötelezettséget állapít meg. Ahol lehet, egyszerûsíti az adókötelezettségek teljesítését, és végül a szabályozást hozzáigazítja a változó anyagi-jogi környezethez.
A következõkben röviden ismertetem a javaslatnak az elõzõekben említett szabályozási célkitûzésekhez kapcsolódó jelentõsebb elõírásait. Az adótartozások és más közterhek eredményesebb behajtása érdekében a javaslat kiterjeszti az állami adóhatóság által gyakorolható költségvetési-támogatás-visszatartási jogot. Eszerint a jövõben az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását nemcsak azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylõnek az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása áll fenn, hanem az adózótól megkövetelt nyilatkozatban feltüntetett más adóhatóságnál, vámhatóságnál és társadalombiztosítási szervnél fennálló tartozást is beszámíthatja a költségvetési támogatás, az adó-visszaigénylés, az adó-visszatérítés összegébe.
(16.30)
Az államot megilletõ követelések eredményesebb érvényesítése érdekében a javaslat az állami adóhatóság hatáskörét kiterjeszti, és a felszámolási eljáráshoz hasonlóan a végrehajtási eljárásban is feljogosítja, hogy a közvetlenül hatáskörébe tartozó adótartozások mellett érvényesítse a vámhatóság, illetõleg a társadalombiztosítási szerv által nyilvántartott követeléseket is.
A végrehajtási eljárások egyszerûsítése érdekében a javaslat az adóhatóságokat megfelelõ garanciák beépítése mellett feljogosítja egyezség megkötésére. E felhatalmazás alapján az adóhatóság árverési kötelezettség nélkül vehet állami, illetõleg önkormányzati tulajdonba olyan, az adós vagyonából lefoglalt vagyontárgyakat, amelyek közvetlenül szolgálhatják valamely állami, illetõleg önkormányzati költségvetésbõl finanszírozandó feladat ellátását. Az adóhatóságok ellenõrzési munkájának könnyítése, illetõleg az ezeket megalapozó információk mennyiségi és minõségi javítása érdekében a javaslat a ma hatályos szabályokhoz képest szigorú feltételekhez köti az önadózók önellenõrzési jogának gyakorlását. A mai szabályok tárgyi korlátozás nélkül engedik meg, hogy az adózók a már benyújtott adóbevallásaikat utóbb akár célszerûségi megfontolásokból, olykor visszaélés jelleggel likviditási helyzetük javításaként megváltoztassák, és a már befizetett adójuk egy részét - ha átmeneti jelleggel is - visszaigényelhessék.
E nemkívánatos jelenség, évi több mint félmilliós nagyságrendû önellenõrzés korlátozása érdekében a javaslat kimondja, hogy csak a jogszabályoknak nem megfelelõ, illetõleg a számítási hiba vagy más elírás miatt hibás bevallás korrigálható jogszerûen az önellenõrzés intézményében. Az állami adóhatóságot a megszûnt, tevékenységüket megszüntetõ vállalkozások körében lefolytatandó kötelezõ ellenõrzés elõírásával a hatályos törvényi elõírások megoldhatatlan feladat elé állítják. A mai magyar gazdaságban a vállalkozások éves fluktuációja százezres nagyságrendû, így az adóhatóság ellenõrzési kapacitását szinte teljesen lefoglalná, ha valamennyi megszûnõ vállalkozást ellenõrzése alá vonná. Az ellentmondás feloldása érdekében a javaslat csak a felszámolás és végelszámolás útján megszûnõ vállalkozásokra tartja fenn kötelezõ ellenõrzés elõírását, az egyébként megszûnõ vállalkozások esetében az adóhatóság vezetõjét hatalmazza fel az ellenõrzés alá vonandó adózók kijelölésére.
A javaslat az adóhatóság ellenõrzésénél felhasználható információinak javítása érdekében bevezeti az úgynevezett általános érvényû megbízólevél intézményét. Az ilyen megbízólevéllel ellátott adóhatósági tisztviselõk bármely adózónál végezhetnek a javaslatban meghatározott ellenõrzési cselekményeket, és azok eredményét az általános szabályok szerint közlik az adózóval és rögzítik jegyzõkönyvben. A javaslat szerint az általános megbízólevél utólagos bemutatása a próbavásárlásra, elõzetes felmutatása a leltárfelvételre, illetõleg a vállalkozás körülményeit közvetlenül meghatározó vagy befolyásoló tények, körülmények rögzítésére jogosítja az adóhatóság alkalmazottját.
E jogintézménytõl az elõterjesztõ azt az eredményt reméli, hogy az adóhatóság ily módon a hatósági eljárásában is felhasználható információkhoz juthat olyan vállalkozások esetében is, amelyek nem szerepelnek ugyan a rövid távú ellenõrzési tervekben, de az adóhatóság alkalmazottai a mindennapi élet során a velük való találkozás alkalmával értékelhetõ információkat gyûjthetnek róluk.
A javaslat szerint az ÁRT-becslésre vonatkozó szabályai közé visszakerül az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat szabályozása, amely biztosítja az adóhatóság számára az adóalapnak becsléssel történõ megállapítását abban az esetben, ha az adózónál tapasztalható vagyongyarapodás mértéke és az adózott vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett jövedelmek együttes összege nem áll egymással arányban. A javaslat e joghézagot pótolva kiegészíti az ÁRT ellenõrzési fejezetét ezekkel a szabályokkal.
A kötelezettségeiket jogszerûen teljesítõ adózók védelme érdekében a ma hatályos szabályok szerint még adótitoknak minõsülõ és így más adózóval hivatalosan nem közölhetõ, a partnervállalkozásra vonatkozó, legalapvetõbb adatokat - név, elnevezés, székhely, telephely, adószám - a javaslat kivonja az adótitok körébõl, és meghatározott feltételek mellett az adóhatóság erre nézve felvilágosítást adhat más adózók, állami szerv, illetõleg köztestület részére. A jogosulatlan adólevonások, adó-visszaigénylések felderítése során ugyanis a leggyakrabban elhangzó védekezés, hogy a számlát felhasználó adózó nem szerezhet információt a tekintetben, hogy a számára teljesítõ partner szerepel-e az adóhatóság nyilvántartásában adóalanyként, vagy sem.
A szabályozási bizonytalanságból eredõ jogviták számának csökkentése érdekében a javaslat rendezi az ügyükben nem személyesen eljáró adózók képviseletére vonatkozó szabályokat és a jogorvoslati rend párhuzamosságának megszüntetése érdekében szûkíti a rendkívüli jogorvoslatként alkalmazandó felügyeleti intézkedés kérésének a lehetõségét.
A jogkövetkezményekre vonatkozó szabályokat a javaslat két irányban változtatja. A jogkövetkezmények egy részénél az alkalmazást egyszerûsíti, például megszûnik a késedelmi pótlék pótlékolásának lehetõsége; másfelõl szigorítja azokat. Ilyen az ismételt önellenõrzés felemelt pótléka vagy az üzletbezárás alkalmazási feltételeinek enyhítése, az adóbírsággal fenyegetett magatartások kiterjesztése és a mulasztási bírság alkalmazását megalapozó tényállások bõvítése.
Tisztelt Ház! A nagy adótartalmú, úgynevezett jövedéki termékekkel folytatott tevékenységeket szabályozó jövedéki törvény '93. július 1- jén lépett hatályba. Az azóta eltelt idõszak a szabályozás létjogosultságát, szükségességét lényegében igazolta. A gyakorlati végrehajtás során felszínre került újabb és újabb problémák, az esetleg nem teljes körûen szabályozott viszonyok rendezése érdekében több ízben vált szükségessé a szabályozás korrekciója, jobbítása. A mostani módosítás is hasonló indíttatású. Arra irányul, hogy a jövedéki szabályozás és ellenõrzés hatékonyságát fokozza és megoldást adjon a gyakorlati jogalkalmazásban idõközben felmerült legfeszítõbb problémákra.
A módosítások egy része szigorító jellegû változtatásokat jelez. Ennek keretében bõvül a jövedéki termékek köre. A kõolajszármazékokkal elkövetett újabb jövedéki visszaélések megakadályozására további olyan termékek kerülnek a törvény hatálya alá és válnak ellenõrizhetõvé, nyomon követhetõvé, amelyek alkalmasak gépjármûvek motorhajtó anyagakénti felhasználásra vagy üzemanyagok keverésére, hígítására. Ezek a termékek a nagy kiszerelésben importált, értékesített adalékok, kenõolajok és néhány egyéb kõolajszármazék, például nyers gazolin, etil benzol, sztirol. Az üzemanyagokkal kapcsolatos visszaélések, adóelkerülések ellen ható változtatást jelent a szabályozás azon kiegészítése is, amely szerint a vámhatóságok ellenõrizhetnek bármilyen, egyébként nem jövedéki terméket, illetve annak értékesítõjét, felhasználóját is, amennyiben azt motorhajtó anyagként értékesítik vagy használják fel. A módosítás rendelkezik arról is, hogy az adó megfizetése nélküli üzemanyag célú felhasználás kellõ visszatartó erõvel büntethetõ legyen, súlyos jövedéki bírságot vonjon maga után. A módosítás szigorítja a jövedéki alanyiság feltételeit is, továbbá a szesz- és kõolajtermékek adómentes beszerzését. A jövedéki ellenõrzés mûködési feltételeinek javítását, az ellenõrzések eredményességének fokozását szolgálja az a módosítási javaslat, amely az eljáró hatóságok illetékességének rugalmasabb szabályozását javasolja. A módosítás lehetõvé teszi, hogy adott esetben a megyei parancsnokság vagy az országos parancsnokság magához vonhasson bizonyos ügyeket.
Tisztelt Ház! Az utóbbi idõben kritika érte a jövedéki törvénynek az elkövetett jogsértésekkel, szabálytalanságokkal sok esetben arányban nem álló, indokolatlanul magas összegû bírságot megállapító szankciórendszerét. A jövedéki engedély nélkül folytatott kereskedelmi tevékenységet a jelenlegi szabályozás rendkívül szigorúan szankcionálja, nem tesz különbséget aszerint, hogy a forgalmazott terméket adózottan szerezték-e be vagy az illegális forrásból származik.
A jövedéki szabályozásnak kétségtelenül az egyik legfontosabb eleme, hogy a jövedéki termékekkel folytatott tevékenységek csak külön engedély birtokában legyenek végezhetõk. A jövedéki engedély ugyanis nem pusztán formalitás, hiszen az engedélyezés folyamán méretnek meg a vállalkozások, hogy megfelelnek-e a törvényben megkövetelt feltételeknek, és ennek során kell letenni például a tevékenység folytatásához szükséges jövedéki biztosítékot is. Ugyanakkor a konkrét ügy körülményeinek figyelembevételére lehetõséget nem adó magas büntetési tétel alkalmazásával szemben joggal merülnek fel olyan aggályok, amelyek bizonyos esetekben az elkövetett jogsértés súlyának és a kiszabott büntetésnek a nagymértékû aránytalanságára mutattak rá. A módosítási javaslat ennek feloldását szolgálja azzal, hogy az ilyen esetekre alacsonyabb összegû bírságot ír elõ.
Tisztelt Ház! Az illetéktörvényt legutóbb az úgynevezett gazdasági stabilizációs törvénycsomag keretében módosította az Országgyûlés, azzal az elsõdleges céllal, hogy többletforrást teremtsen a központi költségvetésnek és az önkormányzatoknak. A jelenlegi korrekció indítéka nem elsõsorban a bevételnövelés. Az illetékek emelésére csak az értéküket vesztett tételes illetékek esetében kerül sor, a módosításokat inkább a mögöttes jogintézmények változása, valamint a jogalkalmazás során felmerült vitás kérdések megoldása motiválja.
(16.40)
A javaslat a vagyonszerzési illetékek körében mindössze néhány, ám jogalkalmazási szempontból mégis figyelemre méltó változást irányoz elõ. Ezek egyike az úgynevezett közvetett lakáscseréhez kapcsolódik, melynek elfogadása esetén egyértelmûvé válik, hogyha a vevõ egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor minden egyes lakásvásárlással szemben egy eladott lakás vehetõ figyelembe.
Ezzel kizárható az olyan értelmezés, mely a szóban forgó kedvezményt az eladott lakásingatlan értékéig terjedõ, fokozatosan kimeríthetõ illetékmentességnek tekinti, ennélfogva megengedhetõnek tartja a törvényi határidõben vásárolt több lakás összevont forgalmi értékének az eladott lakás forgalmi értékével való összevetését.
Közismert, hogy az ingatlanok, valamint a gépjármûvek pénzügyi lízingkonstrukcióban történõ értékesítése a gazdasági életben egyre nagyobb tért hódít. Örömmel adok számot arról, hogy ennek jelentõségét a javaslat is elismeri, és erre a vállalkozói körre is kiterjeszti a fõ tevékenységük szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozók tekintetében már érvényesülõ illetékkedvezményt, illetve a gépjármû- forgalmazó gépjármû szerzésére biztosított illetékmentességet.
Az építkezõk körében várhatóan kedvezõ fogadtatásra talál az a rendelkezés, amely a lakás kialakítására szolgáló és az ingatlan- nyilvántartásban "tetõtér", "padlás" elnevezéssel feltüntetett önálló ingatlant lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak minõsíti. Az illetékjogi megítélésben bekövetkezõ eredményeként a tetõtér, valamint a padlás öröklés, ajándékozás vagy visszteher ellenében történõ megszerzése illetékmentessé válik, ha azt a vagyonszerzõ a szerzõdés illetékkiszabásra való bemutatásától számított négy éven belül beépíti. A költségkímélõ megoldás lendületet adhat a tetõterek, padlások lakás célú hasznosításához, az ingatlanalap bõvítéséhez.
Tisztelt Ház! Most az illetékek másik területére, a bíróságok és közigazgatási szervek igénybevételéért fizetendõ eljárási illetékekre térek át.
Napjainkban is érvényesnek és jogosnak tartom azt az igényt, hogy a szervek mûködésének költségeit, de legalább azok egy részét azok viseljék, akik a államigazgatási és bírósági szolgáltatásokat kezdeményezik. Ennek az elvárásnak akkor teszünk eleget, ha az eljárási illetékek megközelítik az adott eljárásoknál felmerült költségeket. A költségarányosság követelményét tartja szem elõtt a javaslat, amikor az értéküket vesztett államigazgatási és bírósági eljárási illetékek korrekcióját indítványozza.
Ilyen megfontolásból az elsõfokú államigazgatási eljárások széles körében alkalmazott, úgynevezett általános tételû eljárási illetékek mértéke 1000 forintra, a fellebbezési eljárásban fizetendõ illeték minimuma pedig 2000 forintra emelkedik.
A külön illeték alá esõ speciális eljárások közül az ötéves érvényességi idejû útlevél érdemel kiemelést, melynek kiadásáért 4000 forintot, az elveszett útlevél helyett kiállított úti okmányért pedig az alapeljárás illetékének kétszeresét kell megfizetni.
A jelentõsebb korrekciók között említem meg, hogy a javaslat szakít az áruk behozatalának engedélyezésével összefüggõ eljárásoknál az eljárás tárgyának értékéhez igazodó illetékkel, és helyébe az eljárás költségeivel arányban álló, tételes összegû illeték lép. Ez a megoldás konform az európai gyakorlattal.
A bírósági eljárási illetékek átfogó felülvizsgálatára legutóbb '93- ban került sor. Az akkor megállapított 500, illetve 1000 forint illetékminimumokat ma a legegyszerûbb bírósági eljárások költségigénye is meghaladja. A feltûnõ aránytalanság feloldása érdekében, a polgári peres és nem peres eljárásokban emelkednek a minimumtételek, az alkalmazandó illetékkulcsok azonban változatlanok maradnak.
Hasonló megfontolásból kerül sor néhány bírósági eljárás tételes illetékének a korrekciójára is. A jogérvényesítés megkönnyítését szolgálja az illetékek elõzetes lerovása alóli mentesülés. Ilyen jogosultságot biztosít a javaslat a társasházi közösség részére, ha a tulajdonostárssal szemben közös költség megtérítése iránt indít bírósági eljárást, valamint az állammal szemben felmerült kártalanítási igény érvényesítésére irányuló eljárásra. A javasolt változások - figyelemmel a kedvezményi szabályok bõvülésére is - csak mérsékelten hatnak a bevételekre.
Elõreláthatóan összességében mintegy egymilliárd forint bevételi többlettel lehet számítani, melynek túlnyomó része a központi költségvetés és az önkormányzatok közötti megosztási szabályok értelmében a költségvetést illeti meg.
Tisztelt Országgyûlés! A beterjesztett illeték-törvényjavaslat második része a hiteles tulajdonilap-másolat, köznyelven szólva a telekkönyvi szemle illetékkötelezettségének megszüntetését, és igazgatási, szolgáltatási díj alá vonását indítványozza.
Önök elõtt is ismert, hogy a tulajdoni reformmal, a kárpótlással, a részaránytulajdon nevesítésével összefüggõ feladatok a földhivataloknál több évre elhúzódó, nagyfokú leterhelést okoz. Az alapfeladatok kulturált ellátása, a keletkezett ügyirathátralékok feldolgozása csak korszerû számítástechnikai eszközök igénybevételével történhet. A fejlesztés azonban jelentõs költségigénnyel jár, melynek fedezete teljes mértékben a központi költségvetésbõl nem biztosítható.
A tulajdonilap-másolatok kiállítását terhelõ illetéket felváltó díjbevétel a földhivatalokat illeti meg. Az éves szinten mintegy 210 millió forintra taksálható bevétel a földhivatalok gazdálkodásában közvetlenül jelenik meg, melybõl a költségvetési fedezet nélküli feladatok - például infrastruktúra fejlesztése, telekommunikációs kapcsolatok kiépítése -, részbeni finanszírozása megoldható.
A javaslat a hiteles másolatokért, valamint a már kiadott hiteles másolatra vezetett változásért, az általános tételû államigazgatási eljárási illetékkel azonos mértékben, 1000 forint összegû díjat állapít meg.
Összhangban vannak az illetéktörvénnyel a személyes és tárgyi díjmentességet biztosító szabályok is, tehát a mentességben, kedvezményben részesülõk köre a jelenlegihez képest nem szûkül.
Tisztelt Országgyûlés! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalni és - a szükséges módosítások átvezetése után - elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)