DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Ha a kormány beterjesztését az adósság rendjérõl szóló mostani elõterjesztést illetõen megvizsgáljuk, akkor úgy gondolom, hogy az elsõ megállapításként az a gondolat jut az eszünkbe, hogy "vajúdtak a hegyek, és egeret szültek". De félek attól, hogyha ilyen hasonlattal kezdem a beszédemet, akkor igen tisztelt képviselõtársaim megrónak engem, hogy ennyire fölértékelem a kormány munkáját, és hegyekrõl beszélek, holott még dombocskákról se nagyon lehetne beszélni ennél az elõterjesztésnél, ha pedig az egeret nézzük, akkor látjuk, hogy egy egerecske, (Derültség.) de az is rendkívül torzacska, és hihetetlenül sok hibája van. Púpos tehát a menyasszony, (Derültség.) egyértelmûen meg kell állapítanunk, és hogy mellette még sánta és vak is, az már talán fel sem tûnik.
Úgy gondolom, hogy ha ezt a mostani elõterjesztést megvizsgáljuk, akkor látható, hogy a gazdálkodók mozgását hosszú távon gátolni fogja ez a módosítás. Ez egy egyértelmûen következõ helyzet lesz, és ezt rögtön a legnagyobb hiányának kell felrónom. A törvény létrehozásának nem sok értelme volt, viszont ha a közremûködõk bérét és az egyéb ráfordításokat nézem, akkor úgy gondolom, hogy már látható, hogy milyen aránytalan lesz a haszon a ráfordításhoz képest.
Sajnálatos módon meg kell állapítanom azt is, hogy az elmúlt években többször módosították az adózás rendjérõl szóló törvényt, ami önmagában egy helytelen hozzáállás, hiszen egy ilyen fontos törvényt egyszer rendesen meg kellene csinálni, és akkor huzamos idõn keresztül azt kellene alkalmazni.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a változtatgatások gyakorisága és átgondolatlansága a gazdálkodás hatékonyságát súlyosan befolyásoló tényezõ, ezért ne egy egyszerû technikai észrevételnek vegyék önök azt, hogy a Független Kisgazdapárt az állandó változtatgatások ellen van, hiszen a gazdasági stabilitásnak mindenekelõtt a jogalkotás területén kellene megvalósulnia, hogy egyáltalán reményünk legyen arra, hogy egy valóban stabil gazdaságot hozzunk létre. A folyamatos módosítgatások sokszor lehetetlenné teszik a gazdálkodók és a lakosság elõrelátását, a jövõt illetõ tervezgetéseit, megnehezítik továbbá a szabályok követését, nemegyszer még a szakemberek számára is, ami az adózásban is felesleges zavarokat okoz. Olyannyira, hogy majd a késõbbiekben rá fogok arra mutatni, hogy sajnálatos módon e kettõnek az összefüggése milyen további hátrányokat okoz majd az adózás rendjében. A szüntelen szabálymódosítás a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a kormányzás és azon belül a pénzügyi kormányzás alacsony színvonalából fakad, (Taps az ellenzék padsoraiban.) amelyet a Független Kisgazdapárt úgy szokott megközelíteni, és jelen esetben is akként közelít meg, hogy nemcsak az elõrelátás hiánya és az utólagos és kényelmes korrekciókra való rászokás következménye ez az alacsony színvonal, hanem sajnálatos módon, és ez a dolog lényege, a kormányzás dilettantizmusából fakadnak ezek a hiányok.
Az adózás rendjérõl szóló törvény - saját megfogalmazása szerint is - az adózó és az adóhatóság jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. A változtatgatások ugyanakkor egyoldalúak, és ami a dolog lényege, az adóhatóság jogkörének bõvítését jelentik. A bõvítés pedig ilyen esetben együtt jár az önkényeskedéssel és az adózó állampolgárok és szervezetek teljes kiszolgáltatottságával. Emiatt emel szót a Független Kisgazdapárt az adózás rendjével szemben.
Az adózás kapcsán meg kell említenünk, hogy azt senki nem vitatja, hogy a köztartozások óriásiak. Ha hinni lehet a nyilvántartásnak, 1996 közepén az összes tartozásból, 800 milliárd forintból az APEH kintlévõsége mintegy 290 milliárd forint volt. Ez valóban egy nagyon jelentékeny összeg, de itt mindenekelõtt arra kell rámutatnom, hogy sajnálatos módon a kintlévõségeket illetõen egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az összegszerûségek olyanok, amilyeneket ez a beterjesztés feltüntetett, hiszen nincs megfelelõ statisztikai adatbázis. Ebbõl fakadóan tehát bármiféle adattal is számolunk, azt olyannak kell tekinteni, hogy eleve már megkérdõjelezzük a számszerûséget. A hiány abból adódik, hogy az adózók egy része bevallott, illetõleg feltárt kötelezettségeit gyakran nem egyenlítik ki.
Az adóhatóság felelõssége elvitathatatlan. Engedjék meg, hogy én itt az adózó és az adóhatóság felelõssége közül az adóhatóság felelõsségét emeljem ki, ugyanis egy adósságnak ilyen csillagászati méretûre való felnövekedése esetében mindenképpen egy huzamos felelõtlen adóhatósági magatartásról van szó. Itt kiemelném, hogy egyrészt hagyja hatalmasra gyûlni a tartozásokat, tehát nem hoz idõben intézkedéseket, nem jár el annak érdekében, hogy a tartozásokat behajtsa, nem követ el mindent ezek érdekében, és lehetne tovább folytatni ezt a logikai sort, másrészt mert a nyilvántartása pontatlan, sajnálatos módon még az Állami Számvevõszék sem fogadja el helyesnek az adóhatóság nyilvántartásait. Ez jelzi egyben a bajnak azt a mértékét, amelyet a Független Kisgazdapárt nevében nemegyszer káoszhelyzetként szoktam megfogalmazni.
A Független Kisgazdapárt ezen a téren is érdemi lépéseket sürget. Itt van az ideje most már a valódi, érdemi változtatásnak, nem pedig a toldozgatás-foltozgatás továbbfolytatásának. Az eredményes adózás valódi adóreformot, továbbá intézményi reformot is követel.
A túladóztatás és az adózók adminisztratív terheinek szigorítása, a bonyolult, nehezen értelmezhetõ szabályok további kitalálása helyett az elvonási kulcsok csökkentését javasolja a Független Kisgazdapárt, továbbá javasolja az egyszerû, áttekinthetõ szabályozásnak a bevezetését. A szabályok szüntelen pofozgatása, igazgatása helyett stabil szabályozást igénylünk. Az adóhatóság mai kényelmes pozíciója helyett az adóhatósággal szembeni követelmények növelését, a munka és a nyilvántartás megjavítását, a kifelé irányuló szigor mellett a befelé irányuló szigort is követeli a Független Kisgazdapárt. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy az adóhatóság minden mulasztását igyekezzék az adózókra terhelni, önmagával szemben pedig a végtelenségig elnézõ.
(17.00)
A hatóságosdi helyett segítõ közremûködésre lenne szükség, hiszen a segítõ közremûködéssel lehetne egy olyan adómorál kialakítását is elõsegíteni, ami jelenleg teljesen hiányzik. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani: ha ilyen a morál az adóhatóság részérõl, akkor az adóhatóság ne csodálkozzék azon, hogy az adózó morálja is kifogásolható.
További észrevétele a Független Kisgazdapártnak az adózás rendjérõl szóló törvény módosítására beterjesztett törvénnyel kapcsolatban az a szembeötlõ tény, amelyet igen sokan figyelmen kívül hagynak, hogy a kormány szándékos inflációgerjesztõ politikát folytat. A gazdaságban a szándékos inflációgerjesztés kétségtelen. Jó lenne, ha a tisztelt Ház már felfigyelne végre arra is, hogy a gazdasági területen való szándékos inflációgerjesztés mellett - ami mellesleg a száguldó infláció fogalmát napjainkra állandósította - a törvényalkotásban is felismerné ugyanezt az inflációgerjesztõ hatást, hiszen most már a Ház valóságos törvénygyárként mûködik, ahol futószalagon gyártják a selejtesebbnél selejtesebb, rosszabbnál rosszabb törvényeket. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)
A köztartozások behajtása érdekében a költségvetési támogatások kiutalását újabb alapon is megtagadhatná az adóhatóság, nemcsak az adótartozás, hanem a társadalombiztosítási vagy a vámtartozás is okot adhatna a visszautasításra. Ezt a Független Kisgazdapárt akár egy helyes törekvésnek is tekintené, ha ez a valóságban a gyakorlatban is mûködne. Az elbíráláshoz azonban szükséges az igénylõ nyilatkozata. A gond azonban nemcsak abban van, hogy az érdekelt nyilatkozik - ami önmagában sem kis gond -, hanem abban is, hogy a nyilvántartások - amint azt az elõbb már jeleztem - megbízhatatlanok, így az érintett szervek nyilatkozatának elõírása sem oldaná meg a kérdést. Mindenféle ötletek helyett tehát a különbözõ nyilvántartásokat kellene elõször rendbe tenni, mert addig, amíg nincs egy olyan nyilvántartási rendszerünk, amelyet elfogad az adózó és az adóhatóság egyaránt, addig rendkívül nehéz lehet e kérdésben elõrejutni.
A felesleges, szószátyár fogalmazás tipikus esete a javaslatban az, hogy külön rögzítik: "Az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadhatja, ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak." Milyen ügyintézés az, igen tisztelt képviselõtársaim - vagyok kénytelen feltenni a kérdést -, amely ilyen kiegészítésre várt? Egyértelmû tehát, hogy ez egy elfogadhatatlan megfogalmazása a törvényjavaslatnak.
A Kisgazdapárt álláspontja szerint az ügyfelek molesztálását jelenti, és semmilyen haszonnal sem jár az az elõírás, miszerint soron kívüli adóbevallást kell annak készítenie, akinek a cégbíróság a bejegyzés iránti kérelmét, illetõleg az önkormányzat az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása iránti kérelmét jogerõsen elutasította. Én el sem tudom képzelni, hogy az adóhatóság mit vállal, mit képzel vagy mit vár ettõl a felesleges procedúrától.
A törvényjavaslat továbbá meghatározza azokat az eseteket, amikor az adózót törli a nyilvántartásból, és az adószámot tõle visszavonja. Az indokolás szerint ezzel akarja csökkenteni azok számát, akik legális tevékenységet színlelve visszaélnek az adószámmal, és valótlan tartalmú számlákat bocsátanak ki. Másutt viszont - itt hadd jegyezzem meg rögtön, az indokolás 9. oldalán található ez - ugyancsak a fiktív számlázással foglalkozik az indokolás, azonban itt pontosan az ellenkezõje a gondja, mint az elõbbi felhívásnál. Itt ugyanis éppen az a gondja, hogy olyanok állítanak ki számlákat, akik nem szerepelnek a nyilvántartásban. Na most, képzeljék el, hogy egyrészt õk törlik a nyilvántartásból az adózók egy részét, másrészt pedig azokkal szemben kíván szankciókat alkalmazni, akik nem szerepelnek a nyilvántartásban. Talán eldönthetné elõször a törvényalkotó, hogy melyiket akarja, de a kettõnek egymás melletti alkalmazása teljességgel zavart fog okozni. Ennek alapján feltételezhetõ, hogy a hamis számlák visszaszorítására színvonalasabb módszereket kellene alkalmazni, mint a nyilvántartásból való törlést - ez a Kisgazdapárt álláspontja. Ha ugyanis nincs megfelelõ adóhatósági ellenõrzés, a törléssel nemcsak hogy nem oldanak meg semmit, hanem még önmaguk helyzetét nehezítik.
Azzal sem értünk egyet, hogy lényegében a számlát kapó kötelességévé akarják tenni az adatok hitelességének vizsgálatát. Az indokolás szerint ennek érdekében oldanák az adótitkot. Az adóhivatal feladatainak ilyen áthárítása egészen elképesztõ és dilettáns ötlet. Erre nyomatékosan hívom fel a tisztelt Ház figyelmét.
Az adóhatóság természetesen nemcsak ebben a körben szeretne egy kényelmesebb adóhatósági eljárást, tehát nemcsak ilyen módon szeretné önmaga munkáját megkönnyíteni - amit a kormányzat szorgalmaz -, hanem például korlátozni akarják az önellenõrzés lehetõségét. Bonyolult, állandóan változó, nehezen - sõt, sokféleképpen - értelmezhetõ szabályok mellett ez a korlátozás értelmetlennek, indokolatlannak, sõt, kifejezetten zavart keltõnek minõsül, és rendkívül súlyos következményei lehetnek az adózó számára. Kérem, az önellenõrzés lehetõsének a korlátozása mindezekre tekintettel, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, a másik oldalon hallatlan lehetõségeket nyújt az adóhatóságnak a visszaélésre, ezért tehát a demokratikus adórenddel szemben áll ez a megoldás, és ezért ezt a korlátozást nemcsak értelmetlennek, feleslegesnek és károsnak tartom, hanem antidemokratikusnak is. Ennek következményeként hosszú idõre rejtve maradnának az eltérések, hiszen csak kevés adóellenõrzésre van kapacitás. Az önellenõrzõt arra kényszerítenék, hogy önmagára vonatkozólag semmiféle helyesbítést ne eszközöljön. Ha rá is jön önmaga által elkövetett hibára, akkor is titkolja azt el. Az adóhatóság pedig arra hivatkozna, hogy egyesek önellenõrzésekkel és korrekciókkal hidalnák át a pénzügyi gondjaikat. Végül is ez az indoka annak is, hogy miért kívánja korlátozni a törvénymódosítás az önellenõrzés lehetõségét. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint azonban az érvelés azért sem logikus, mert a korrekciókhoz eddig is kellemetlen pénzügyi szankciók kapcsolódtak. Nem errõl tehát, hanem az adóhivatali munka csökkentésérõl van szó az önellenõrzés lehetõségének szûkítésénél.
Ugyanilyen kényelemvágy vezeti a kormányt, amikor a költségvetési támogatás kiutalásának határidejét 15 napról 30 napra felemeli. A hosszabb idõhöz ideológiát is gyárt: hosszabban tud elõzetesen ellenõrizni.
.
(17.10)
Hát ez egy gyönyörû szép indok, de ugyanakkor ha megvizsgáljuk az adózóval kapcsolatos követelményrendszert, láthatjuk, hogy ott kíméletlenül rövid határidõk vannak. Tehát az egyik oldalról az adózás rendjének ilyen kíméletlen eszköztárát önmagával szemben nemhogy nem alkalmazza a törvénymódosítás, hanem további laufot ad önmagának, ami egy távolról sem helyeselhetõ törvényalkotási szemlélet.
A Független Kisgazdapárt helyesnek tartaná, hogy az adóhatóság tisztviselõje megbízólevél alapján járhat el, amint azt a törvény most megfelelõ keretek között lehetõvé tenné. Ez valóban egyfajta védelmet jelent az ellenõrzöttnek is, a visszaéléseknek kisebb a lehetõsége. Ezt el kell ismernem. Általános megbízólevelek kiadása éppen ezt gyengítené meg. Lényegében rendõri jogosítványokat adna, önkényeskedésekhez vezetne. Ezért ezt a változtatást nem szabad támogatni. Tehát a megbízólevélnek névre szólónak, rendkívül behatárolhatónak kell lennie, az általános megbízólevelek óriási visszaélésekre adhatnak alkalmat. Az meg különösen aggályos, hogy a törvényjavaslatból nem derül ki, mekkora kör számára biztosítanának általános megbízólevelet.
Van ugyanakkor egy olyan eleme a törvényjavaslatnak, ahol a változtatás jobb helyzetet eredményez. Az indoklás azonban nem a törvénytelen gyakorlat felszámolását jelöli meg a módosítás okaként, hanem az adóhatóság munkájának könnyítését. Ez egy elfogadhatatlan törvényalkotási szemlélet. Nem az adóhatóság mûködésének a megkönnyítése a cél, hanem egy olyan adózási rendnek a kialakítása, amely alkotmányos és méltányos is, de az, amikor a méltányosság csak az egyik félre nézve jelent méltányosságot, a másik félre nézve mindig méltánytalanságot jelent.
Az adóhatóság ugyanis a törvényjavaslat indokolása szerint évek óta kétszeresen számítja fel a késedelmi kamatot. Ezen akar most változtatni. Helyesebben, visszaállítani a törvényes gyakorlatot, mert a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a kamatos kamatnak a kivetése mindig is szembenállt a hatályos joggal. A Független Kisgazdapárt ezért ezt a részét indítványozza a módosításnak.
A dolog lényege: a késedelmi kamatra késedelmi kamatot számolt és számol el még mindig. Vagyis a késedelmi kamatot tõkésíti. Eddig úgy tudtuk, a késedelmi kamat a tõketartozás utáni díj, és csak a tõkére vetíthetõ. A mohóság és a sarcszedés vágya, különösen mert teljesen hiányzik az elõrelátás, nagyon csábító volt a kormány számára.
A jogtalan kamatszámítással azonban nem a bevételei, hanem a kinnlévõségei nõttek, számára is áttekinthetetlenek lettek a kimutatásai. Ezért most több helyen is közismert bejegyzést tesznek a törvénybe: nem szabad kétszer felszámítani a késedelmi kamatot. Ez olyan primitív szintre viszi le a magyar törvényalkotás szintjét, amelyet nem lenne szabad vállalni. Tudniillik általános jogelveket külön a törvénybe belefoglalni nem kell. Az általános jogelvekre lehet maximum hivatkozni, de az, hogy az általános jogelvet ilyen törvényi szabályozás szintjén ismételgessük, ez nem lehet egy követhetõ gyakorlat.
Az 1996. évi LX. törvény szerint más adótartozásáért kezességet lehet vállalni, de a megállapodás csak akkor érvényes, ha ahhoz az adóhatóság elõzetesen hozzájárul. Eddig nincs is nekünk gondunk ezzel az elõterjesztéssel, mert ez a szabályozás a polgári törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseivel összhangban van.
Kényelemszeretetbõl és felelõsségelhárításból most kiegészítõ javaslatot terjesztenek elõ: ha a kezes mégsem fizetne, a tartozás visszaszáll az eredeti adósra. Úgy gondolom, ez viszont már az általános jogelvektõl eltérõ olyan megoldás, amely több szempontból is kifogásolható lenne. A törvény indokolása szerint azért, mert elõfordult, hogy az adóhatóságot megtévesztették, közremûködése mellett olyan személy vette át az adósságot, aki nem tud fizetni. Hogy pedig ez ne fordulhasson elõ, ezért léptetnék életbe ezt a rendelkezést. Ez a mi megítélésünk szerint az adóhatóság pénzhez jutását nem mozdítaná elõ. Egyébként is az ilyen feltételektõl függõ rendezés egy áttekinthetetlen szabályozáshoz vezetne, követhetetlenek lennének az ilyen jellegû tartozások.
Az adóhatóságnak meg kell vizsgálnia, a rendelkezésére álló összes eszköz erre kiválóan alkalmas, hogy mikor forog fenn az adósság olyan átjátszásának esete, amely a kijátszást szolgálja, és mikor van egy olyan közremûködõnek a közbelépése, amely az állam számára egy többletadóst jelent, egy többletlehetõséget, hogy az adósság befolyjon, de azt, hogy itt évekig függõben tartsanak tételeket, utána azt mondja az állam, hogy "nem ér a nevem!", vissza az egész az eredeti adósra, ez nem jogállami és nem harmadik évezredi megoldás, ezért a Független Kisgazdapárt ezt a változtatási szándékot sem tudja támogatni.
A kormány a készpénzfizetés visszaszorítását tervezi, ami általában helyeselhetõ, hiszen a készpénzfizetés visszaszorítása az a fejlettebb pénzügyi technikáknak a természetes velejárója, de a kormány azt gondolja, hogy ezzel a módszerrel harcolhat eredményesen a feketegazdaság ellen.
A fizetési fegyelem hiánya, az ebbõl adódó bizonytalanság, továbbá a vállalkozások jövedelmezõségét rontó magas banki jutalékok, amelyek a mai gazdálkodási rendszer nehezen nélkülözhetõ elemévé teszik a készpénzfizetést, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint még hosszú ideig a mi gazdaságunkat meghatározó tényezõk lesznek, a döntéshozókat azonban nem érdeklik, vagy nem akarnak azokról tudni, ezért a Független Kisgazdapárt ezzel a megoldással sem tud egyetérteni.
Mégpedig már csak azért sem, mert bármilyen sajnálatos, végül is kitûnik, hogy a megoldás mögött nem a szakmai ismeretek húzódnak meg, hanem a kormányzatnak valamiféle rendkívül fanyar humorérzéke, mert másnak nem tudom minõsíteni azt, hogy törvényben engedi meg, hogy a bankszámla vezetésére nem kötelezett adózók az adóhatóságnak átutalással is fizethessenek. Hát elnézést kérek, de ez az egyetlenegy rendelkezés is már önmagában érzékelteti, hogy milyen színvonalú törvényalkotásról van itt szó. Néha szégyellem magam, amikor arra gondolok, hogy erre állítólag szakavatott gárdája van a kormánynak. Hát kérem, az elsõéves joghallgatók nem mennének át a vizsgán, már az elsõ zárthelyin is kibuknának ilyen színvonallal! (Szórványos taps a jobb oldalon.)
A Független Kisgazdapárt véleménye szerint ezért nem toldozgatásra- foldozgatásokra, ráadásul felesleges korrekciókra, és nem bonyolult, de dilettáns megoldásokra, hanem arra lenne szükség, hogy végre tessék az adózás rendjét hosszú idõtartamra magas szintû jogszabállyal rendezni. Ebben a Független Kisgazdapárt mindig partner lenne, segítségére is lenne a kormányzatnak, bármennyire egyebekben nem is ért vele egyet, de ilyen szintû jogszabályalkotást a Független Kisgazdapárt nem támogathat. Ezért a Független Kisgazdapárt az adózás rendjérõl szóló törvény módosítását javasló elõterjesztést elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)