DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Korábbi tapasztalataink szerint általában az szokott történni, hogy az adózás rendjérõl szóló törvénytervezet mellett elsikkad a képviselõk figyelme, mert fõleg a különbözõ anyagi, jogi adótörvényekre koncentrálnak.
Örülök neki, hogy az elkezdõdött általános vitából - legalább az elején - most nem ez tükrözõdik. Pedig szeretném leszögezni, hogy az egyik legfontosabb törvényrõl van szó - akár csak ezt a csomagot tekintjük -, amely révén valamennyire kezelhetõ és visszaszorítható lenne a feketegazdaság és az adóelkerülés.
Az elõttünk lévõ törvénytervezet szerint viszont, sajnos, a törvényt elõkészítõk is beleestek ebbe a csapdába, mert saját bevallásuk szerint is csak kisebb módosításokat, pontosításokat kívánnak átvezetni az eredeti törvényen. Maga az általános indoklás is így fogalmaz, hogy a benyújtott javaslat nem is kíván a megszokott rendszeren, illetõleg a már kialakított adóhatósági jogosítványokon alapjaiban változtatni.
Az adóhatóság technikai és személyi feltételein viszont javítani óhajt. Vagyis a törvényjavaslat érdemi elemet alig tartalmaz, fõleg az alanyi jogi törvényekbõl fakadó változásokat vezeti át, technikai jellegû ésszerûsítéseket fogalmaz meg, azt kijelentve, hogy az adócsalás lehetõségeinek szûkítése érdekében teszi mindezt.
Ezekkel természetesen, úgy általában, egyet is lehet érteni. Ezért ez a javaslat, ez a törvénytervezet még támogatható is lenne a kereszténydemokraták részérõl.
Elõször is, vannak azonban más érveink is. Szembetûnõ, hogy az elõterjesztés a Pénzügyminisztériumtól is szokatlan módon pongyola, gyakran pontatlan. Megszûnt bekezdéseket kíván módosítani, például a 16. és 34. §-ok esetében. Nehezen áttekinthetõ, szokatlan formájú, ahol az egyes paragrafusok nincsenek egyértelmûen elválasztva egymástól. De hát ezek formai, alaki hiányosságok.
Vannak természetesen a kereszténydemokratáknak komoly érdemi kifogásaik, kételyeink és kérdéseink fogalmazódtak meg. Ezekbõl csak néhányat. A 11. §-ban az adóhatóság visszatartási jogának mellõzése - véleményünk szerint - olyan "gumiszabály", ami óriási vitákat fog még kavarni. Ki és mi alapján dönti el, hogy a költségvetési támogatás visszatartása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetleníti? Mi úgy véljük, hogy ez egy újabb lehetõség a korrupcióra, a politika és a gazdaság összefonódására, amely ellen ez a törvénytervezet harcolni kíván.
(17.40)
A bizonyítási eljárás az APEH vagy a politika számára kedvelt adózók esetében semmiféle nehézséget nem fog okozni, hiszen eleve olyan gazdálkodóról van szó, aki nehézségei miatt nem tudta adó- és egyéb kötelezettségeit teljesíteni.
Ezen lehetõség biztosításával az APEH és az éppen aktuális politikai vezetés olyan eszközt kapna a kezébe, amellyel radikálisan beleszólhat a piaci viszonyokba. Ez, természetesen, számunkra elfogadhatatlan.
Mi tulajdonképpen akár egyet is értenénk azzal, hogy a visszatartott összegbõl elõször az APEH-hel szemben fennálló követeléseket kell kielégíteni, de úgy véljük, hogy a tb joggal fog tiltakozni egy ilyen megkülönböztetés ellen.
A 12. §-ban javasolt intézkedéshez fûzött remények, megállapítható, hogy nagyon helytálló célkitûzéseket táplálnak, szerintünk azonban nem fognak megvalósulni. Az önellenõrzés tervezett pontosítása csaknem ugyanolyan teret enged a taktikai önellenõrzésnek, mint az eddigi, mert szinte bármi bepréselhetõ abba a definícióba, hogy: "nem a jogszabálynak megfelelõen állapította meg." Javasolnánk pontosítani azt is, hogy milyen törvényben megengedett választási lehetõség módosítására nincs mód önellenõrzéssel, mert a tervezetben található megfogalmazás nehezen értelmezhetõ.
Apróság, csak jelzem, és elírásnak is felfogható, hogy a 13. §-ban az ábécé szabályai szerint nem n), hanem m) pontnak kellene következnie.
A 14. § (1) bekezdésében megfogalmazottakat az adótitok megfogalmazott célú kiadását borzasztó sokan fogják támadni, elõttem Torgyán elnök úr már megtette. Ennek ellenére úgy vélem, hogy az intézkedés jogos, és segít a valótlan számlázások felszámolásában. Üdvözöljük a 2. pontban megfogalmazottakat. Azt gondoljuk, hogy már régóta szükség lett volna az adóhatóság és a vámhatóság információs bázisának az összekapcsolására. Ez azonban ma még csupán technikai jellegû - szükséges, de nem elégséges - lépés.
A 15. §-ban megfogalmazott Kormányzati Ellenõrzési Hivatal adótitokba való betekintési jogát viszont teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Ezáltal olyan közvetlen lehetõség kerülne a kormány, illetve annak vezetõje kezébe, aminek a következményei beláthatatlanok. A kormányzat mûködését ellenõrzõ iroda foglalkozzon a kormányzattal, úgy tûnik az utóbbi hetekben, hogy lesz mit vizsgálnia, ne mások adóügyeivel. Ha ezekre is szüksége lenne munkája során, akkor a kormánytól független ügyészség segítségével minden további nélkül hozzájuthat a szükséges adatokhoz.
A 16. § számozása teljességgel zavaros és áttekinthetetlen. A (4) bekezdés, az illetékfizetés rendjével kapcsolatos intézkedés igazi kakukktojás. Nem is értjük, hogy mi keresnivalója van az adózás rendjérõl szóló törvényben. Jogilag tiszta megoldás az lett volna, ha a záró rendelkezések között módosítják az illetékrõl szóló törvényt. Az illetékhivatalok jogosultságainak kérdése ismert, hogy állandóan visszatérõ, nagyon súlyos anyagi kérdés. Gyanítjuk csak, hogy az érintettek figyelmének kijátszása érdekében született ez a jogilag nem teljesen tiszta megoldás.
A (2) bekezdésben a hivatkozott (6) bekezdés nem létezik, tehát módosítani sem lehet ezáltal. A kölcsönös megbízási lehetõség viszont egy racionális javaslat, ezért ezt támogatni tudjuk.
A 20. § rossz és vitatható javaslat annak érdekében, hogy a kirívó jövedelmeket megadóztassák. Úgy véljük, lehet, hogy az utolsó, de kétségbeesett kísérlet csupán a többlábú adórendszer megteremtésére, ami persze így nem érhetõ el. A vagyongyarapodás becsléssel történõ megállapítása igen hiányos, és igazságtalan lenne, mert a név nélküli vagyonbirtoklás lehetõsége és adottsága miatt hatalmas vagyonok maradnának rejtve, eltitkolva az adóhatóság elõl.
Csak kiemelnék valamit, ilyenek például a bemutatóra szóló részvények, kötvények, takarékbetétek, de persze még hosszan tudnám folytatni a sort, a vagyont megtestesítõ értékpapír és okmányok felsorolásával. Az ilyen rejtett vagyongyarapodásokat az adóhatóság ma még nem képes elérni, nem képes megfogni. Ezért az anonimitás, a név nélküli vagyonbirtoklás lehetõségének teljes felszámolása a cél eléréséhez elengedhetetlen követelmény.
A banktitok részbeni feloldása az adóhatóság felé ezt a problémát nem tudja megoldani, mert például a bemutatóra szóló takarékbetétek tulajdonosát még a bank sem ismeri. Így a banktitok feloldása esetén sem képes ezek tulajdonosairól információt nyújtani az adóhatóságnak. Ugyanez áll persze a bemutatóra szóló részvények és kötvények esetében is. Az anonimitás lehetõségét a fejlett országokban - államtitkár úr biztos tudja - gyakorlatilag már mindenütt felszámolták, Ausztriában most van folyamatban. Talán lehetett volna az elõterjesztõknek követni a példát.
Mindenképpen szükség lenne, ebben egyetértés van; egy, az alkotmánynak megfelelõ vagyonállapot felmérésére. Erre vannak - két éven keresztül folyamatosan - kormányzati és vasárnapi, miniszterelnöki ígéreteink is. Jó lenne azonban, ha minél hamarabb megvalósulhatna, mert a késõn született megoldás legitimizálni fogja a feketén megszerzett óriási jövedelmeket.
A 26. §-ban a módosítani javasolt rendelkezés már korábban bekerült a törvénybe, akkor az elõterjesztéshez képest az Országgyûlés rövidebb idõket fogadott el, ezért a büntetési idõ mostani meghosszabbításával egyetértünk. Azonban a korlátlan ideig tartó büntethetõség számunkra elfogadhatatlan. Ezért javasolni szeretnénk egy olyan kiegészítést, amelynek értelmében a hátrányos jogkövetkezmény alól mentesül mindenki, akinél 3 éven belül az adóhatóság semmilyen rendellenességet nem derített fel.
Végezetül a fenti kifogásaink, aggályaink miatt - bár elismerem, hogy ezek egy részén módosító javaslatokkal még lehet változtatni, javítani -, a pozitív elemek ellenére sem tudunk igent mondani erre a törvényre.
Megmondom, miért. A kormány mûködésének két éve alatt szóban mindig folyamatosan elkötelezte magát a feketegazdaság visszaszorítása mellett. Tenni azonban, úgy véljük, nem sokat tett érte. Most, ha ez a politikai szándék valóban komoly, itt lett volna az alkalom, hogy hosszú távú programot meghirdetve valóban felvegye a harcot a gazdaságot mindinkább ellehetetlenítõ illegális szféra ellen. Így az elszalasztott lehetõség miatt a hosszú távú program hiányában a kereszténydemokraták erre a javaslatra nemmel fognak szavazni. S bár tudom, hogy választ most sem fogok kapni, mégis felteszem a költõi kérdést, kinek vagy kiknek az érdeke, hogy ez most sem történt meg? Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)