DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt nevében az államtitkár úrnak azt a bejelentését, amely egyébként az indokolásban is szerepel, mármint hogy az adóhatóságoknak a személyi és tárgyi feltételein feltétlenül javítani szeretnének, ezt csak üdvözölni tudjuk.
Ugyanakkor az azonban, amit a kormány ezzel a törvénnyel tett kormányzásának két éve alatt, megerõsít engem abban a meggyõzõdésemben, hogy Vámbéry Rusztemnek a századelõn tett megjegyzése, amit az akkori kormánnyal kapcsolatban mondott, az akkori törvényhozási rohamban, erre a kormányra is igaz.
Vámbéry Rusztem azt mondta, hogy a kormány nem tudja, hogy mit akar, de azt aztán nagyon. Ennek a törvénynek a történetébõl is látszik, és látszik a kormány egész mûködésébõl is. A törvényjavaslat általános indokolása azt tartalmazza, hogy az elmúlt öt és fél év alatt számos alkalommal módosult a törvény. Ez tény. Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy ezek a módosítások fõként ennek a kormánynak áldásos tevékenységének a következményei.
(17.50)
A ciklus félidejénél tartunk és ez a kilencedik módosítás. Ráadásul a módosítások egy része kapkodás volt csupán. Jól bizonyítja ezt az, hogy az elõzõ év végén például volt egy kifejezetten az adózás rendjérõl szóló törvényt módosító javaslat, amely '96. január 1-jén lépett hatályba, és ezt a törvényt 1995. december 20-án hirdették ki. Ugyanakkor a költségvetési törvényrõl 1995. december 21-én - tehát egy nappal késõbb - szavazott a Ház, a költségvetési törvény is január 1- jei hatálybalépéssel módosította az adózás rendjérõl szóló törvényt, igaz egyes passzusait másképpen, másféle szöveggel ugyanarra a részre vonatkozóan. Így aztán jogértelmezéssel kellett eldönteni, hogy mi is a hatályos szöveg.
Most elõttünk áll egy újabb javaslat, ez részben felülbírálja a tavalyi módosítást, de úgy, hogy megváltoztat olyan részeket is, amelyekrõl tavaly télen még úgy gondolta az Országgyûlés kormánypárti többsége és a kormány, hogy 1997. január 1-jén lépjenek hatályba. Van olyan szabály is, amely ez év július 25-én módosult, és most ezt módosítják tovább. Ez azért rendkívül aggályos, mert az adózás rendjérõl szóló törvény az összes adónemre vonatkozó eljárási szabályokat tartalmazza, és mint ilyet csaknem minden nagykorú magyar állampolgárnak ismernie kell, és a napi életben alkalmaznia is kell csaknem minden magyar állampolgárnak és természetesen minden nem természetes személy adózónak is.
A Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy a jogrend stabilitása alapvetõ jelentõségû, és különösen fontos ez az olyan törvényeknél, amelyeket az emberek többségének a mindennapjaikban alkalmazniuk kell. De hogyan lehet alkalmazni egy olyan törvényt, amelyet évente négyszer, ötször módosít az Országgyûlés? Ez a javaslat kapcsolódik a költségvetéshez, hiszen az adózás eredményességét kívánja növelni.
Nézzük, hogy a Ház milyen rendben tárgyalja ezeket a javaslatokat, így az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslatot is! Az adótörvényeket az utolsó pillanatban kaptuk meg, a költségvetési törvényjavaslatnak a fejezeti indokolásait ma, ott van mindenki asztalán óriási csomagban. Az adótörvények tárgyalására, az általános vitára, amikor is érdemi módosító indítványokat lehet beadni, összesen 2, azaz két hét jut, vagyis két parlamenti ülés. Ezek a törvényjavaslatok - nem számoltam meg, de - több száz paragrafusból állnak összesen, egészen elképzelhetetlen, hogy az Országgyûlés teljes egészében át tudja látni ezeket az egyébként egymással is összefüggõ törvényjavaslatokat és ennek, tisztelt képviselõtársaim, egészen biztos, hogy az lesz a vége, hogy minden most meghozott törvényt nagyon rövid idõ alatt újból módosítani kell, ez azonban a jogbiztonságot nagymértékben csökkenti, ezért ez számunkra elfogadhatatlan.
A törvényjavaslat persze elfogadható módosításokat is tartalmaz. De a módosításoknak egy része - mint az elõbb utaltam már rá - az elõzõ kapkodásoknak a következménye, egy más része pedig mostani kapkodást jelent. A törvényjavaslat megváltoztatja például a költségvetési támogatás kiutalásának határidejét, 15 napról 30-ra emeli fel. Ugyanakkor ebbõl a szövegbõl kihagyja az adóvisszatartás határidejét. Ez bizonytalanságot és zavart fog okozni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én ismerem az eredeti törvény 3. §-ának (3) bekezdését, amelyik úgy szól, hogy: "Ha e törvény másképp nem rendelkezik, akkor az adó-visszaigénylés és az adó-visszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni." És nem is okozna zavart akkor, hogyha a törvényjavaslatnak a más helyein - például a 14. §-ban a (3) és (4) bekezdésben is - ne lennének pontosan azonos szabályok erre a három dologra vonatkozóan, a törvényjavaslat mégis megemlíti mind a három intézményt. Ebbõl az következik, hogy jogalkalmazási nehézségek fognak származni. Mert azt lehet csinálni, hogy kimondom az általános részben, hogy ahol eltérõ rendelkezés nincsen, ott mind a három intézményre azonos szabályokat lehet tenni, de akkor amellett azt nem lehet megcsinálni, hogy ott, ahol mind a három intézményre azonos szabályok vannak, akkor bizonyos helyeken mind a három intézményt nevesítem, más helyeken pedig nem, mert az ilyesfajta megoldások arra fognak vezetni, amire már az eddigi megoldások is vezettek. Kérem képviselõtársaimat, nyomtassa ki valaki a CD-jogtárból a törvénynek a hatályos szövegét, azt, amelyben benne vannak az APEH-iránymutatások is. Én csak három oldalt hoztam ide. Ez a törvény szövegébõl való, megtûzdelve APEH-iránymutatásokkal, 3-4-5 oldal is eltelik úgy, hogy csak az APEH-iránymutatás van benne. Tessék nekem válaszolni arra, milyen törvény az olyan, amelynek egyetlen paragrafusához több oldalnyi iránymutatásra van szükség ahhoz, hogy valaki megértse azt, hogy mirõl szól a törvény?
Ebbõl az következik, hogy jogbizonytalanság lesz, a jogbizonytalanság pedig, azt hiszem, hogy mindennél rosszabb. Egyébként jogbizonytalanságot fog eredményezni - egészen biztos - a törvényjavaslatnak több szabálya is, ha így lép hatályba. Én ebbõl egyetlenegy példát hoznék csak elõ, a törvényjavaslat 11. §-a módosítaná a törvény 32. §-át. Ebben azt mondja, hogy "az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellõzheti, ha a költségvetési támogatás, az adó-visszaigénylés, az adó- visszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti, az adóhatóság a visszatartott összegbõl 8 napon belül utalja a nyilatkozatban szereplõ szervnek az adózóval szemben fennálló követelését." Most túl azon, amit az elõzõ felszólaló képviselõtársam is említett, hogy ki, hogyan, miképpen fogja megállapítani azt, hogy az adózó gazdálkodási tevékenységét az adó kifizetése ellehetetlenítené vagy nem. Tehát biztos, hogy itt a rendszerben megint csak bekódolódik egy korrupciós lehetõség, de mondjuk, sikerül a késõbbiek során valamilyen módon ezt rendezni, és nem történik korrupció - amit nem nagyon hiszek -, ki tudja azt megmagyarázni, hogy miért maradt ki az eddigi rendszerbõl, amikor az adó-visszatartási jogról volt szó, hogy a határozat kiadása elõtt folyószámla-egyeztetésre be kellett hívni legalább az adózót, és valamiféle képet kaphatott, vagy valamivel tudomást szerezhetett az adózó arról, hogy ellene valamiféle határozatot fognak meghozni? Itt ilyen szabály nincsen, az adóhatóságnak 8 napon belül az összeget át kell utalni. Kérdezem én, hogyha az adózó kérhet valamit, honnan tudja meg, hogy mikortól kérhet, honnan tudja meg, hogy vele szemben ilyesmi készül, és azt tessenek nekem megmondani, mitõl számít ez a 8 nap? Mi a kiindulópontja? Mettõl számított 8 napon belül utalhatja át az adóhatóság? Ebbõl a törvényjavaslatból ez a szabály hiányzik.
Aggodalmaink vannak a törvényjavaslat 20. §-ával kapcsolatban is. A 20. §. egy 60/A §-sal egészítené ki az adózás rendjérõl szóló törvényt, ez a becslés. A kormány álláspontja szerint ez a fajta becslés arra jó, hogy fel tudja tárni az eltitkolt nagy jövedelmeket, és hogy az eltitkolt nagy jövedelmek alapján is adót lehessen kivetni. Hogy ez mennyi aggályt vethet fel, ezt elõttem szóló képviselõtársam már részben elmondta. Én annyit még hadd tegyek hozzá, hogy nem igazán értelmezhetõ ez a szabály, még ha alkalmas lenne egyébként. Mert ha nem lennének meg azok az aggályok, amelyeket Császár Terézia elõttem elmondott, ki mondja meg azt, hogy mi az, ami nincs arányban a vagyongyarapodással és az életvitelre fordított kiadásokkal? Mekkora eltérésnek kell lennie, ki és milyen módon állapítja ezt meg, mik erre vonatkozóan az eljárási szabályok?
(18.00)
De a jogi aggályainkon túl politikai aggályaink is vannak ezzel a javaslattal kapcsolatban. Itt most még nem is a korrupcióról beszélek, bár beszélhetnék arról is. De a politikai aggályunk elsõdlegesen az, hogy az adóhatóság lehet, hogy majd kellõen és jól felszerelt lesz, de ma még nem igazából az. Ki tudja garantálni azt, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán nem az éppen csak megkapaszkodni tudó középosztály tagjait fogja az adóhatóság vegzálni? Ki tudja biztosítani azt, hogy ennek következtében az adóhatóság ellenõrzést végzõ tagjai, mondjuk, be tudnak menni és fel tudnak lépni az õrzõ- védõ kft-k által biztosított nagy vagyonok és nagy villák tulajdonosaival szemben? Mert ha ki lehetne találni egy olyan szabályt, amellyel valóban - hiszen mindannyian tudjuk, a hétköznapi életben mindannyian tapasztaljuk, hogy - bizony vannak ilyen nagy vagyonosodások. Csak az az érzésem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez a javaslat, ami itt van, az ezeknek a megfogására nem igazán alkalmas és nem más, mint egy látszatcselekvés, egy pótcselekvés a valódi cselekvés helyett.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt azt tudomásul veszi, hogy az adótörvényeket idõnként karban kell tartani. Tehát nem azt mondjuk, hogy idõnként sem szorulnak az adótörvények - és az adóigazgatásról szóló törvény is ezek közé tartozik - felülvizsgálatra. Biztos, hogy nem lehet hosszú éveken át olyan adótörvényeket csinálni, amelyekhez hosszú éveken át nem kell hozzányúlni. De azt határozottan ellenezzük - és ezért nem is tudjuk támogatni a javaslatot -, amit a kormány csinál, hogy ilyen törvényeket, amelyeket mindenkinek ismernie kell és mindenkinek alkalmaznia kell, évente négyszer-ötször változtassunk, mert ez a stabilizációt nagymértékben veszélyezteti. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)