JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Azért éreznünk kell, hogy itt arról van szó, hogy az adóhatóság érezhetõen birkózik a szerencsétlen leckéjével, és ehhez próbálja az eszközeit csiszolni. Most igaza van persze Kutrucz Katalinnak, az egészben van egy ötletszerûség és fésületlenség ebben a folyamatban, ebben az állandó birkózásban. Ez a birkózás mégiscsak halad elõre. Nos, önmagában az, hogy ez így történik, sajnos itt a dolog úgy kezdõdik, hogyha valami alapvetõen rosszul van szabályozva, már alkotmánytól elindulva rosszul - vagy rossz alkotmányértelmezésbõl elindulva - lett az egész szabályozva, akkor irtó nehéz ebbõl most egy rendes rendet csinálni. Mert annyiféle aggály és félelem van benne; másrészt bizonyos szakértelme a magyar társadalomnak, magyar közigazgatásnak gyengécske; harmadrészt, mi magunk itt a parlamentben kellõképp hülyék vagyunk, úgyhogy ez jön ki belõle. (Taps.)
De pillanatnyilag nem Kutrucz Katalin kritikájának a jogosságát vonom ezzel kétségbe, csak szeretnék néhány egyéb dolgot ismét elmondani. Tehát félreértés ne essék, igaza van abban, amit kifogásolt a dologban. Egyrészt az, hogy ezek a változások nem érintik az adózót - legtöbb adózót - abban az értelemben most, hogy mit kell neki csinálnia. Tehát nem ebbõl a szempontból értékelendõk ezek a mostani változások. Ezek a változások az adóhatóságra vonatkoznak azért többnyire, és hogy annak mit hogyan kell csinálnia. Teljesen érthetõen erõsödik az az elem, ami kezdettõl megvan, mióta az adóhatóság szembekerült azzal, hogy nem tudja megoldani a feladatát, hogy kikerüljön abból a kiszolgáltatottságból, hogy az állampolgár - az adófizetõ állampolgár - jogvédelme arra vezet, és az õ eszköztelensége arra vezet, hogy az állampolgár úgy cicázik, ahogy akar, õ meg nem tud csinálni szerencsétlen semmit, ebbõl akar kikerülni.
Igaza van Kutrucz Katalinnak, nagyon gyakran próba szerencse alapon próbál kikerülni ebbõl a filozófiájából, de azért van ebben filozófia is. Gyakorlatilag az adórendõrség felé való lépegetés történik, aminek az útját állja egy csomó minden dolog - hogy abban a keménységben legyen, ahogy, mondjuk, egy amerikai gyakorlat van, vagy olyan goromba legyen, mint egy francia -, többek között az, hogy nálunk az alaprendszert hogyan alkalmazza. Mégiscsak errefelé lép, és ezeket a lépéseket, azt hiszem, meg kell tenni. Na most, ennek kapcsán az adótitokra vonatkozó dolgok és azok a fajta, méltánytalansággal fenyegetõ lépések is benne vannak, amiket itt a jövedelemleesés kapcsán felvetett Kutrucz kolleganõnk. Most ebbõl az elsõt, a titokszabályok változását õ sem kifogásolta, egyszerûen technikai kényszer ahhoz, hogy mehessen a dolog. A másik résszel - valóban az van, hogy lehet vele ugyanúgy, mint a munkaügyi ellenõrzésrõl nemrég csinált törvényben és másban is - rosszul és jól élni, és önmagában a törvény ma még nem tudja belõni, hogy ne áltevékenység legyen belõle és valóban ne azoknak a piszkálgatása, akiket nem célszerû egyelõre békén hagyni.
De azért fordítsuk meg a dolgot! Az alapvetõ élmény, ami beépíttette az adóhatósággal a törvénybe ezt a belsõ feladatot, mégiscsak az, hogy azokkal az otromba dolgokkal tudjon legalább valamit kezdeni, amirõl Kutrucz Katalin is beszélt. Én nem hiszem, hogy az ilyen jellegû törvények kialakíthatók úgy, hogy már a törvénybe magába be lehetne építeni egy olyan differenciált szándékot, hogy hol hunyjuk be a szemünket és hol tartsuk nyitva. Egyszerûen technikailag sem hiszem, hogy meg lehet csinálni. Egyszerûen abban kell bízni, hogy a köztisztviselõi testület önmagában is tud annyira politizálni, hogy ne ott menjen neki a falnak, ahol leginkább orra bukhat. Köszönöm.