VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Államtitkár Úr! Hozzászólásomban kifejezetten a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényjavaslatról kívánok beszélni. Elõször szeretném elmondani azt, hogy alapvetõen örömtelinek ítélem meg, hogy módosítás helyett egy új, egységes törvényjavaslat jelent meg ezen a területen. Egyébként az elmúlt évek tapasztalatai érlelték meg ezt, hogy önálló törvényjavaslatként módosítsuk az eddig érvényes rendeleteket. Kifejezetten jónak tartom, hogy a szerkezete egységes, jól áttekinthetõ, és az elején aprólékos részletességgel a fogalmak tisztázva vannak, ez a törvényjavaslatnak - véleményem szerint - egyértelmûen elõnyére szolgál.
Természetesen a törvényjavaslatnak van konkrét tartalmi pozitívuma is, és itt már eddig is többen elmondták, hogy ezek közül a pozitívumok közül a leglényegesebb az, hogy egységesen 18 százalék az osztalékadó, és megszûnik a pótadó ezen a területen, illetve adott esetben a belföldi vállalkozók, gazdálkodók alanyi jogon mentesülnek ettõl, mígnem a külföldiek addig, amíg Magyarországon fektetik be az osztalékukat, addig szintén mentességet élveznek ez alól.
Tulajdonképpen a társasági adóval kapcsolatban, azt hiszem, egy ilyen vitában nem elsõsorban - még kormánypárti képviselõknek is - a pozitívumokat kell mindenáron hangoztatni, hanem elsõsorban azokat az észrevételeket kell elmondani, amelyeket úgy érezzük, hogy szükséges lenne talán módosítani ahhoz, hogy még jobb legyen ez a törvényjavaslat vagy általában a törvényjavaslat. Ebben a szellemben én is rátérnék egy-két olyan dologra, amelyet úgy érzem, hogy megvitatásra érdemesnek kell hogy tartsunk, illetve adott esetben, ha egyetértés van benne, akkor talán módosítani sem lenne ártalmas dolog.
Az egyik ilyen rész a kapcsolt vállalkozásokkal foglalkozik, és a kapcsolt vállalkozásokban tulajdonképpen abból indul ki - véleményem szerint teljesen jogosan -, hogy az érdekelt felek áron alul kötnek szerzõdést egymással, és adott esetben ezzel mintegy az adóalapot csökkentik, adóeltitkolást végeznek. Mint mondtam, ez a feltételezés alapvetõen megállja a helyét az én értelmezésemben is, ugyanakkor viszont az a következtetés, ami csak az árat vonja az elbírálás alá, és egyéb szempontokat nem vesz figyelembe, véleményem szerint a gazdálkodóknak az esetleges értékítéletét egyoldalúan befolyásolja. Mire gondolok itt?
Természetes, hogy az adó szempontjából ez egy lényeges dolog, hogy az ár hogy alakul, ugyanakkor egy gazdálkodó - gondolom, többen vagyunk itt, akik errõl a köznapi gyakorlatban meggyõzõdtek - nemcsak az alapján dönt egy szerzõdés megkötésénél, hogy adott esetben mi az ár, sokszor kénytelen egy vállalkozó - és a kapcsolt vállalkozásban is lehet ilyen kényszer - egyszerûen azért kisebb összeggel, kisebb áron, alacsonyabb áron, mondjam azt, hogy szinte az önköltséghez közelítõ áron szerzõdést kötni, mert egyszerûen bízik abban, hogy az elkövetkezendõ idõben jobb pozíciói lesznek, és adott esetben úgy gondolja, hogy feltétlenül azt a jól kvalifikált szakerõt, ami rendelkezésére áll, átmenetileg meg kell tartani egy hónapra, két hónapra, és utána a következõ idõszakban áthidalva ezt az idõt, már jobb pozíciókkal is köthet szerzõdést. Tudom, hogy az adótörvényeknek nem igazán feladata, hogy szociális vagy éppen foglalkoztatáspolitikai problémákat oldjon meg, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez sem elhanyagolható kérdés egy vállalkozás életében, hogy rövid idõre lehessenek ilyenfajta megfontolásai is. Itt felhívnám arra a figyelmet, hogy ez valahol nem egészen jó megoldás, hogy csak az árat vonja vizsgálat alá, és az egyéb szempontokat - például azt, amit itt felhoztam - azt teljesen figyelmen kívül hagyja.
Ezen kívül pedig van még egy dolog, ami már megint a praktikum oldaláról jön elõ ebben a témában, az pedig úgy szól, hogy adott esetben azt a vállalkozást bünteti, amelyre, úgymond, rákényszeríti a másik, a kapcsolt vállalkozásban a nagyobb súllyal, a tulajdonnal rendelkezõ vállalkozás, hogy áron alul kössenek szerzõdést. Ennek ellenére ez, amelyik alapvetõen nem érdekelt abban, hogy õ áron alul kössön szerzõdést, mégis õ viseli a következményeit, az õ mérlegében lesz majd korrigálva ez az összeg, és gyakorlatilag elõfordulhat az a szélsõ eset, hogy ugyan nullszaldós a mérlege, ugyanakkor viszont az adóhivatal megállapítja, hogy kapcsolt vállalkozás miatt többletadó befizetésére lesz kötelezett, és gyakorlatilag veszteségbe megy át azzal, hogy éppenséggel ezt az adót ki kell majd neki fizetni.
A másik oldalról ennek a kapcsolt vállalkozásnak viszont van egy érdekes vetülete, amely a korábbi években, vagy a korábbi törvényben, '96-os érvényes törvényben is benne volt, hogy adott esetben a külföldi partner - tulajdonos, inkább így mondom - szolgáltatásait eddig egy meghatározott korláttal lehetett elszámolni a költségek között. Ez gyakorlatilag most kikerült a törvénybõl, tehát a külföldi vállalkozó, úgymond, gyakorlatilag ilyen szerzõdésekkel, tanácsadással, vagy egyéb hasonló szerzõdéssel korlátlan mértékben köthet a tulajdonában lévõ céggel szerzõdést, és tulajdonképpen adófizetési kötelezettség elõl elvonhatja tulajdonképpen a nyereségadót.
(19.20)
Én úgy gondolom, hogy ezt a két témát itt egyensúlyba kellene hozni, és talán jó lenne ezt végiggondolni még egyszer. Erre vonatkozóan módosító javaslatot fogunk beadni, és remélem, hogy megfelelõ megértést - természetesen megfelelõ vita után - e területen ki fogunk tudni alakítani.
A következõ ilyen téma, amit nem egészen értek - és õszintén megmondom, választ sem kaptunk eddig még rá -, az a szakmunkástanulók gyakorlati képzésével kapcsolatban megfogalmazott két pont vagy alpont, ami azt mondja, hogyha az iskolával köt szerzõdést a munkáltató gyakorlati képzésre, akkor 3000 forintot írhat le gyerekenként vagy tanulónként, amennyiben a tanulóval közvetlen tanulószerzõdést köt, akkor 6000 forintot.
Nem egészen értem, hogy miért van ez a különbözõség, és fõleg azt nem értem, hogy ha egy iskolának a biztonságát teremtjük meg azzal, hogy a gyakorlati képzés megvan, és nem külön-külön minden gyereknek kell majd futni azután, hogy egyéni szerzõdést kössön, márpedig ebben az esetben az lesz az érdeke minden vállalkozásnak - ne legyen kétség felõle -, a nagyvállalatoknak is ez lesz az érdeke, hogy egyénileg kössön szerzõdést a tanulókkal, akkor már 6000 forint.
Vagy én értelmezem rosszul ezt a szöveget, vagy pedig maga a törvényt alkotó értelmezte rosszul, hogy itt talán az egyéni vállalkozókat kellene a szakmunkásképzésben - adott esetben - jobban segíteni. Azt hiszem, hogy ez nem igazán az egyéni vállalkozók szakmunkásképzésben való részvételét segíti elõ, hanem éppen a másik oldalon egy kedvezõtlen diszkriminációt fog eredményezni, ha így marad. E területen is, gondolom, hogy majd valami módosítás kellene.
Ennél súlyosabb bizonyos mértékig az a rész, amely az adóelõleg 1997-es és várhatóan az elkövetkezendõ éveknek - bár itt egyértelmûen a '97-es évnek - az adóelõleg-megállapításával foglalkozik, ami azt mondja, hogy a különbözõ lehetõségekkel csökkentett 1996-os alapadó az a jövõ évi adóelõleg alapja, plusz 20 százalékkal megemelve ezt.
Én értem, hogy alapvetõen talán az infláció az a 20 százalék körüli érték, amivel ezt emelik, ugyanakkor viszont nem egészen értem azt az optimizmust, hogy egyértelmûen az adóelõlegnél - az adóelõleg havi fizetési kötelezettségénél - azt mondjuk, hogy jövõre országosan - és mondhatnám ezt is, hogy átlagban minden vállalkozásnál - 20 százalékkal nagyobb lesz a nyereség, mint ami az idei évben volt.
Természetesen azt is tudom, hogy év végén - amennyiben ez nem így van - akkor visszatérítés fog történni, de hát, gondolom, talán az állam lehetne annyira segítõkész a vállalkozásokban, hogy a likvid pénzt nem vonja ki még egy ilyen plusz 20 százalékos adóelõleg- fizetési kötelezettséggel, ezt is végig kellene gondolni, hogy talán ez nem a legjobb megoldás a vállalkozások segítésére és a gazdálkodás ösztönzésére. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Kamat nélkül.)
Parancsolsz? Hát igen, mondjuk ilyen részletekbe már nem igazán akartam belemenni, de ez volt az a téma, amit szintén úgy gondoltam, hogy fel kell vetni itt, és feltétlenül ezzel az elkövetkezendõ rövid idõben még esetleg érdemes foglalkozni módosítások kapcsán.
Sokan beszéltek már itt az általános vitában a készpénzforgalomról is. Általában az volt a megállapítás, hogy nem igazán szerencsés dolog ez a készpénzforgalom. Én egy másik aspektust szeretnék itt a képviselõtársaimnak a figyelmébe ajánlani, az se egy szerencsés dolog - bár nem igazán adminisztratív eszközökkel kell ellene hadakozni, én ezt megértem -, hogy adott esetben egy-egy vállalkozónak milliókkal a szatyorban vagy kézitáskában kell mászkálni, mert készpénzfizetés van.
Ma - sajnos - a helyzet az, hogy ennél kisebb összegekért is történnek rablások, nemhogy ekkora összegnél. Tehát én ebbõl a szempontból tartom fontosnak azt, hogy lehetõleg ne a készpénzforgalmat erõsítsük, hanem inkább, ha lehet, ezt gyengítsük. Ugyanakkor viszont egyetértek mindenkivel, aki azt mondta, hogy a bankszféra felkészültsége ma még nem igazán olyan szinten van, hogy ezt így, adminisztratív eszközzel kelljen vagy lehessen korlátozni.
Én kérem a kormány tisztelt képviselõjét, államtitkár urat, hogy ebben viszont, ha már ez benne marad így, ahogy itt van - gondolom, hogy ehhez is lesz számos módosító javaslat majd -, mindenféleképpen a pénzügyi fegyelemnek a bankokra és fõleg a költségek oldaláról is a bankokra nézve valamiféle korlátozást vezessünk be. Mert nem igazán jó dolog az, ami itt a parlamentben is többször elhangzott, hogy a kormány, úgymond, a bankokat segíti azzal, hogy a törvényekben mintegy elõírja, hogy ezt is, azt is, amazt is csak bankon keresztül lehet végezni. Természetesen még egyszer hozzáteszem, hogy én azt tartanám jónak, hogyha olyan bankrendszerünk lenne, és olyan vállalkozói kör alakult volna már ki az országban, hogy csak a bankokon keresztül lennének ezek a pénzmozgások.
Körülbelül ezek voltak azok a dolgok, amelyeket mint problémás részt szerettem volna kiemelni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy általánosságban igen örömteli, hogy egy ilyen társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénytervezet került elénk, és talán nem ünneprontás eközben a hiányosságait kiemelni, és nem pedig csak az elõnyeirõl beszélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)