LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a parlamentben, de az országban sem vitatja senki azt a tényt, hogy a magyar társadalom túladóztatott. Azt hiszem, ebben a világon, de Európában mindenképpen az elsõ, aranyérmes helyet foglalja el ez az ország, dobogósok vagyunk, mert a túladóztatott társadalmunk nyögi az adóterheket, és bizony a társadalom nehezen viseli el az egyre fokozódó megterhelést.
Ugye, késik az államháztartási reform, az olcsóbb állam megoldása a távlatokban van, nincs remény, hogy most rövid idõn belül ez megvalósul, tehát a felhasználási oldal nem fog csökkenni, az adóterhek pedig sajnálatos módon mindig, ha nem is növekednek, de szinten maradnak, és ezek igen magasak. Nehezíti a helyzetet, véleményem szerint - nem akarok jós lenni -, de nehezíti a helyzetet mindenképpen az, hogy a privatizáció lassan a végére ér, a nemzeti tulajdon magánkézbe kerül, és - ahogy mindnyájan tudjuk - abból igen kicsi rész, egy 10 százaléknyi rész folyik be a költségvetésbe, amelyet újra el lehet osztani. Tehát gyakorlatilag ha ez a része kiesik a bevételeknek, akkor sajnálatos módon megintcsak a társadalom további adóztatása lesz az, amelyre kényszerül a kormány, ha az államháztartási reformot nem tudja megoldani, és az olcsó államot nem tudja valahogyan biztosítani.
Ennyit szerettem volna elöljáróban mondani, és most részletesen egy- két, személyi jövedelemadóval kapcsolatos és társasági adóval kapcsolatos problémát vetnék fel. A személyi jövedelemadó új variációja, ami 1997-re fog vonatkozni, úgy látom, hogy az arányos adóztatás felé próbál lépéseket tenni, és próbálja az adóterheket átcsoportosítani bizonyos értelemben, és a középrétegeknek kedvezni szeretne. Ez hangzott el az expozéban, ez hangzott el több olyan észrevételben, ami a kormánypárti oldalról fogalmazódott meg.
(19.30)
Azonban ezzel kapcsolatban egy-két probléma. Elõször az, hogy itt elsõsorban az alkalmazottak, tehát akik munkabért kapnak, rendelkeznek bizonyos adókedvezménnyel. Ugye, az alkalmazottak 18 százalékát a bruttó jövedelmüknek - maximum 3600 forintot havonta - visszaigényelhetik az adóból, amely feltétlen pozitív az adózó szempontjából.
Azonban a magyar valóság a következõképpen néz ki. Sajnálatos módon a munkanélküliség elég nagymértékû, az alkalmazotti állomány eléggé csökken, különféle vállalatok megszûnése, fölszámolása, létszámcsökkentése következtében elég jelentõs olyan munkaerõ szabadul fel, amely nem megy munkanélküli-segélyre, hanem próbál megélni, és próbál valamit tenni. Vállalkozóvá válik, de nem a klasszikus, kapitalista értelemben vállalkozó ez a munkanélkülivé vált munkaerõ, hanem egy kényszervállalkozó, aki megpróbál megkapaszkodni, és megpróbál valahogyan gyengén megélni abból a tudásából, fölhalmozott képességeibõl, amely lehetõvé teszi, hogy ne munkanélküliként, hanem dolgos munkásként valahogy a családját eltartsa.
Ezek a kényszervállalkozók, ezek már nem kapnak kedvezményt, holott nagyon sok esetben - ha figyeljük az országban ezeket a vállalkozásokat - bizony sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint az alkalmazotti állomány, amelyik egy kedvezményhez jut. Ugyancsak az a probléma is jelentkezik itt, hogy megbízási szerzõdéssel is igen sok munkavállaló dolgozik, aki nem köt munkaszerzõdést, nem alkalmazzák mint alkalmazottat, emiatt különféle hátrányokat szenved az adón kívül is, mert nem kap megfelelõ társadalombiztosítást, nem fizetnek utána adót, a nyugdíjba nem számít bele és a többi, és a többi.
Tehát súlyosbítva van a helyzetük. Ki vannak szolgáltatva ezek az emberek is, akik sokkal rosszabb helyzetben élnek, mint a fix alkalmazásban lévõk, a társadalom többi tagjai, ezek megint meg vannak rövidítve, mert ezeknek ez a kis adókedvezmény nem jár.
Örömmel üdvözöljük azt, hogy a kettõs adótábla megszûnt. És mi többször kifejtettük a véleményünket ezzel kapcsolatban, hogy ez milyen rossz, és már tavaly is, ha a Független Kisgazdapárt és az elhangzott javaslatok figyelembevételre kerültek volna a tisztelt kormány oldaláról, akkor ez egy évig sem tartott volna, ez a visszás helyzet. Tehát azt örömmel üdvözöljük, hogy ez az adótábla egységes lett.
Viszont elképzelhetetlen az, hogy már a nulla keresettõl 20 százalék adó terheli a jövedelmeket. Tudniillik a létminimum határán vagy a létminimum alatt élõ jelentõs nagyságrendû társadalmi rétegek is már adóznak, holott a megélhetésükhöz kevés a pénz, és valami más dolgot kell kitalálniuk, hogy egyáltalán a családjuknak enni tudjanak adni.
Tehát én, a Független Kisgazdapárt nevében, szerény személyem nevében is azt mondom, hogy ezen el kellett volna gondolkozni, ilyen módosító indítványok valószínûleg felszínre fognak kerülni, de egyáltalán nem ért egyet a Független Kisgazdapárt, és elutasítja azt a megoldást, hogy a létminimum alatti keresettel rendelkezõ emberek még plusz adózzanak.
Ennyit szerettem volna elmondani a személyi jövedelemadóval kapcsolatban, és néhány, csak egy-két gondolatot a társasági adóval kapcsolatban is mondanék. Az egyik dolog az, hogy én nagyon egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a feketegazdaságot vissza kell szorítani. Azonban a feketegazdaság visszaszorításának nem biztos, hogy a legjobb megoldása az, hogy a készpénzzel történõ fizetéseket kvázi adóztatjuk, büntetjük.
Tudniillik ma aki a magyar valóságban él, és aki nemcsak íróasztal mellett, hanem gyakorlatban látja az életet, az feltétlen föl kell arra a dologra figyeljen, hogy az a Pénzügyminisztériumnak egy elég elvi és a való élettõl egy kicsit távoli döntése, illetve javaslata. Tudniillik egyszerûen a fizetési morál nagyon rossz. Nemigen szeretnek fizetni egymásnak az emberek banki átutalással, és rendszerint szaladnak a pénzük után az emberek. Itt körbe tartozik mindenki mindenkinek. Ennek következtében vannak olyan szervezetek, vannak olyan vállalatok, vannak olyan cégek amelyek csak készpénzért hajlandók adni közületnek is. Tehát gyakorlatilag a készpénzfizetés ma már szinte a legjobbnak ítélt, és nemigen szeretik az átutalásos rendszert.
Az elõbb utalt a képviselõtársam, és jogosan utalt arra, hogy én is annak örülnék, a Független Kisgazdapárt és minden ember annak örülne, hogy a XX. század végén a bankon keresztül és ne aktatáskában meg zsebben meg hóna alatt kelljen vinni a százezreket, milliókat, ez természetes.
De valóban, a mai bankrendszerünk erre nincsen felkészülve megfelelõ módon. Hosszú ideig tartanak az átutalások, nehezen kapja meg a pénzét az eladó. Problémák vannak financiális szempontból, bizonyos hiányok vannak, õ sem tud tovább fizetni, és ez komoly problémákat okozott az elmúlt években, és még - sajnos - egy darabig fog okozni, ameddig ez a bankrendszer nem lesz egy olyan, hogy gyorsan és flottul tudja ezeket a dolgokat kezelni.
A másik dolog pedig az, hogy az elõbbi társadalmi rétegekre, ahol hivatkoztam a kényszervállalkozókra, akiknek kevés a pénzük, kis bevétellel rendelkeznek, az a bankoknak fizetendõ különféle - hát elég drága - pénzeket, azért, hogy kezeli a számlájukat, hogy átutal, ide tesz, oda tesz; tehát kezelési költségeket számít föl, amelyik mind az õ kis megélhetésébõl vonja el a forintokat, ami meg már szociális oldalról is problematikus, úgyhogy én ezt a készpénzfizetéssel kapcsolatos büntetést, hogy úgy mondjam, azt én teljesen életszerûtlennek találom ma Magyarországon.
A másik dolog, hogy az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozók adókedvezménye egységessé van téve a rendelkezésben. Márpedig az egyéni vállalkozóknál olyan értékhatárok, amelyek itt szerepelnek, ilyen milliárdok meg egyéb nagyságrendûek, azok nagyon nehezen képzelhetõk el, nehezen érhetõk el. Tehát gyakorlatilag az egyéni vállalkozó, az elõbb említett, éppen hogy megélõ vállalkozó ki fog esni azokból a lehetõségekbõl, hogy egy kis adókedvezményhez jusson.
Ezeket a dolgokat szerettem volna én elmondani, és ezen hiányosságok miatt, valamint az évek óta hangoztatott független kisgazdapárti álláspont miatt, hogy nem lehet túladóztatni a társadalmat, ezért a Független Kisgazdapárt sem a személyi jövedelemadó, sem pedig a társasági adó jelenleg beadott tervezetét, törvénytervezetét nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)