DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítás 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény tárgyalásánál a Független Kisgazdapárt nevében bíráltam a késést az akkori zárszámadás benyújtásakor.
Úgy látszik, a képviselõi felszólalásnak mégsem csupán pusztába kiáltó szó a jelentõsége, mert a pénzügyminiszter úr most jóval korábban kerített sort a társadalombiztosításnak a benyújtására az 1995. évi zárszámadással kapcsolatosan.
Így tehát némi elégedettséget érezhetnék, ha ez a törvényjavaslat tartalmával nem azt igazolná, hogy minden érdemi észrevétel és kritika ellenére az alapok gazdálkodásában nincs észrevehetõ javulás, s a kormány stabilizációs törekvéseivel szemben a társadalombiztosítás rendületlenül megtermeli a maga hiányát.
(20.40)
Amíg a kormány például az egészségbiztosítás költségeinek csökkentése érdekében egyre drasztikusabb lépésekre szánja el magát, ugyanakkor szinte semmit sem tesz azért, hogy mindazok a törvények és rendelkezések érvényre jussanak, amelyek a pénzügy, a számvitel vagy éppen a tervezés területén konkrét kötelezettségeket rónak minden gazdálkodó szervezetre, így a társadalombiztosításra is. Nem a társadalombiztosítás önkormányzatiságával van baj, hanem azzal a mûködési mechanizmussal, ahogyan az jelenleg tevékenykedik. Ilyen körülmények között az Országgyûlésnek a társadalombiztosítás költségvetésével kapcsolatos feladatköre - mint ezt évek óta hangsúlyozom - teljesen formális. Felelõsségünk csak annyiban van, hogy - akár figyelmetlenségbõl, akár az elõterjesztõk iránti rosszul értelmezett szolidaritásból - nem lép fel az Országgyûlés keményen a hiányosságokkal szemben, s nem vesszük komolyan a figyelmeztetéseket, így például az Állami Számvevõszék rendszeresen elhangzó észrevételeit.
A társadalombiztosítás 1995. évi zárszámadása lényegében a következõben foglalható össze. Amíg az alapok 1994-ben 41,5 milliárd forint hiánnyal zártak, addig a megtett - sokszor drasztikus - intézkedések hatására az 1995. évi hiány csak várhatóan - reméljük - 40,5 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen alig történt valami. Természetszerûleg felmerül a kérdés, hogy a várakozással ellentétben - emlékezzünk csak arra, hogy a költségvetés milyen nehezen, hány átalakítás és átdolgozás után és fõleg milyen késõn készült el - miért nem sikerült reális tervet készíteni. Végre tudomásul kellene venni, hogy az elõirányzatok nem tervezhetõk vágyak alapján. Ha feltételek nem adottak, ha a feltételek megteremtése érdekében nem születnek meg a szükséges intézkedések, elõre biztosak lehetünk a sikertelenségben.
A biztonságos tervezés egyik legfontosabb eleme a járulékbevételek megfelelõ becslése. Itt a tapasztalatok szerint nincs jelentõs eltérés a terv és a tény között. 1995-ben viszont mégis jelentõs hiány keletkezett. Az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetési elõterjesztés 1995 novemberében a következõket tartalmazta. Idézem: "Augusztus végéig az egész évre elõirányzott rendszeres járulékbevételek 63,7 százalékához jutott hozzá az egészségbiztosítás. 1994-ben, amikor az éves elõirányzatot meghaladták a tényleges járulékbevételek, ez az arány 63,6 százalék volt. A nehézséget abban látták, hogy nehezen volt prognosztizálható, hogy az adósságbehajtás hogyan alakul. A tervezés során a járulékbevétel jelentõs részét képezte a kintlevõségek behajtásából eredõ 35,4 milliárd forint, amely az éves költségvetésben a rendszeres járulékbevételen túl jelentkezett." Ennek teljesíthetõségét erõsen kritizálta már az Állami Számvevõszék szakvéleménye is. Annál is inkább, hiszen a korábbi években az így behajtott összegek - hiszen az adósságok beszedése normál mûködési folyamatok része - a rendszeres járulékbevételek között jelenleg mintegy ellensúlyozva az éppen keletkezett elmaradásokat. (Sic!) Az elkülönített tervezés azt indokolta, hogy az elfogadott törvény értelmében az így behajtott összeg után 2 százalékos ösztönzési bevétel képzõdik.
Ezek után a jelenlegi zárszámadás különös dolgot tartalmaz. A törvényben rögzített költségvetéssel ellentétben az úgynevezett rendkívüli bevétel nem különül el a rendszeres járuléktól, az elszámolt összeg csak ebbõl tételként szerepel. Az indoklás harmadik oldalán a következõ megállapítást olvashatjuk. Idézem: "A teljesülés bizonytalanságát fokozta, hogy a kintlevõségek behajtásából eredõ rendkívüli bevétel az elõirányzattal ellentétben, a járulék- nyilvántartási rendszer merevségébõl adódóan a rendszeres járulékbevételek és a társadalombiztosítási bevételekkel kapcsolatos egyéb bevételek megfelelõ sorain jelent meg." Ez magyarul azt jelenti, hogy a rendkívüli járulékbehajtás tényleges összege nem állapítható meg, de az éves tényleges járulékbefizetés sem. Érdekes megállapítás, hiszen a különösen jelentõs anyagi ráfordítás a számítástechnika területén éppen a nyilvántartási rendszerek mûködõképességének biztosítását szolgálta. Természetesen manapság sok minden elõfordulhat, még ez az eset is.
Az 1995. évi költségvetési elõterjesztéshez készült állami számvevõszéki vélemény azonban furcsa tényeket rögzít. Idézem: "Az OEP idõközben már hozott intézkedéseket a rendkívüli bevételek elkülönítésére, nyilvántartására. A Pénzügyminisztériummal egyetértésben még az egyszeri akcióhoz kapcsolódóan a megyei egészségbiztosítási pénztárak ellátási bankszámláihoz csatlakozó alszámlák megnyitására került sor." Majd, miután az év végén a tartozást felmutató folyószámlákról a járulékbefizetõket értesítették, rendelkeztek arról is, hogy az alszámlákra kell teljesíteni minden, a tartozások rendezésére történõ befizetést. Mindebbõl az következik, hogy teljes mértékig beigazolódtak azok az aggályok és figyelmeztetések, amelyek óvtak a behajtási ösztönzésnek ettõl a módjától. Egyben az is tény, hogy a költségvetési zárszámadás jelen formájában nem fogadható el, illetve alapos vizsgálatra volna szükség annak érdekében, hogy megállapítható legyen, valójában mi történt. Mindenesetre a kimutatott összeg után az OEP az ösztönzési bevételt gondosan felvette.
A költségvetési zárszámadás bevételi sorait vizsgálva mindenesetre érdekes, hogy az egyéni nyugdíjjárulék-befizetések az 1994. évi szintet sem érték el. Ilyen még nem fordult elõ a korábbi években, az elmaradás pedig egyenesen rendkívüli. Az 1995. évi társadalombiztosítás csõdje így a bevételi oldalon következett be. A kiadásoldalon gyakorlatilag a tervezett költségek realizálódtak. Jelentõsebb túllépés az Országos Egészségbiztosítási Alapnál következett be a gyógyszertámogatás, a gyógyászati segédeszköz- támogatás és a táppénzek területén. A gyógyszertámogatás növekedésénél elfogadható a törvényjavaslat indokolása, hogy a kormány által elhatározott nagymértékû forintleértékelés és a vámpótlék hatására valóban drasztikus volt a gyógyszerek termelõi áremelkedése.
(20.50)
Végül hasonlóan elfogadható a táppénzek növekedésének indoklása is. A gyógyászati segédeszközök kiadásainak majd 50 százalékos túllépése azonban nem. Nem lehet megmagyarázni azt, hogy az elõirányzott 7,5 milliárd forint törvényi elfogadásakor a múlt év nyarán már 5,3 milliárd volt a felhasználás. Az Egészségbiztosítási Alaptól maximálisan elvárható lett volna, hogy idõben jelezze az Országgyûlésnek a költségvetés ilyetén elhúzódását, elhúzódása esetén a tervezettõl való eltérés lehetõségét.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A gyógyászati segédeszközök területén már korábban is tapasztalhatók voltak visszásságok, érdemes lenne ezt a területet is alaposabban megvizsgálni. A társadalombiztosítás területén a költségcsökkentést célzó kormányintézkedések mellett, amelyek a lakosságot érintették, mi az oka a társadalombiztosítás 1995. évi jóváhagyott költségvetésében az alapok mûködési kiadásának évek óta tartó, szinte határ nélküli növekedésének? Úgy látszik azonban, hogy itt lehetetlenség elõrelépni, mert ebben az évben mintegy 2,5 milliárd forinttal nõttek az elõirányzathoz a mûködési kiadások. Az Állami Számvevõszék már többször javasolta, hogy az alapok pénzmaradványát az Országgyûlés részben vagy egészben vonja el. Ez a pénzmaradvány 1994- ben mintegy 800 millió forint volt, ami természetesen 1995-ben az elõirányzatokon felül elköltésre került.
A zárszámadás alapján a tárgyévben az alapok 1127 millió forint pénzmaradványt mutattak ki, amit már elköltöttnek tekintettek. Igen ám, de arról a zárszámadás készítõi igyekeztek elfelejtkezni, hogy a költségvetési törvény mégiscsak tartalmaz bizonyos megkötéseket. Az 1995. évi LXXIII. törvény 3. § (5), (6) bekezdésében, illetve a 7. § (15), (16) bekezdésében rögzítette, hogy a mûködési célú informatikai fejlesztések és a világbanki program tanácsadási elõirányzatai esetében, ha a tényleges kiadás kevesebb, mint az elõirányzat, akkor azt megtakarításként más célra nem lehet felhasználni. Magyarán ez azt jelenti, hogy az itt megtakarított összegek nem lehetnek a mûködési pénzmaradvány részei. Annak ellenére, hogy az elõirányzatokat költségként számolták, a Nyugdíjbiztosítási Alap esetén 144 millió forint, az Egészségbiztosítási Alap esetén 238 millió forint kell hogy visszakerüljön, illetve ennyivel kell csökkenteni a kiadásokat.
Rendkívül hasznos lenne éppen a jelen törvényjavaslat tapasztalatai alapján, ha a következõ költségvetés során az Országgyûlés végre információkat kapna úgy a világbanki projekt, mint az informatikai fejlesztések egészérõl, hiszen évrõl évre jelentõs összegek áramlanak ki anélkül, hogy eredményességüket érzékeltetni lehetne.
Az elmondottak arra utalnak, hogy 1995-ben sem következett be lényeges gazdálkodási színvonaljavulás az alapnál. Ezek után a Független Kisgazdapárt csak reménykedni tud, hogy az 1996-os év változást hoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)