LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem régen, szeptember 18-án emlékparkot létesítettek a recski haláltábor helyén, a magyar Gulag területén.
Mint mindannyiunk elõtt ismeretes, ezelõtt 46 évvel, 1950-ben, egy borongós, nagyon hideg, õszi napon nyitotta meg kapuját a recski tábor, amely a nagy testvér, a szovjet Gulag mintájára Magyarországon létrehozott egy olyan intézményt, ahova olyan embereket küldtek, akiket halálra szántak, és akiknek semmi reményük nem volt arra abban a pillanatban, hogy abból a táborból élve megszabadulhassanak.
Ide, ebbe a táborba ártatlan magyar embereket vittek válogatás nélkül a társadalom minden területérõl. Megtalálhattuk ott Kéri Kálmán katonatisztet, megtalálhattuk Faludy György polgári írót, megtalálhattunk sportolókat, parasztembereket, kulákokat, nem kulákokat, iparosokat, válogatás nélkül. Ebben a táborban embertelen körülmények között szadista gyilkosok kínozták ezeket az embereket, akiknek egyetlenegy közös, jellemzõ vonásuk volt, hogy mindannyian ártatlanok voltak.
A megemlékezések, a megjelent publikációk, a különféle könyvek leírják azokat a borzalmakat, azokat a kínzásokat, amelyeket ebben a haláltáborban elkövettek. A haláltáborba hurcoltakról az volt a vélemény, hogy ezeknek el kell pusztulniuk. Ezek ezt a tábort nem élhetik túl. Azonban szerencsére, az 1000-nél több fogolyból néhányan, illetve néhány százan megmenekültek annak köszönhetõen, hogy Sztálin meghalt, pillanatnyi zûrzavar támadt a szovjet és ezáltal a magyar diktatúrában.
(9.00)
És ez a pillanatnyi javulás föloszlatta a recski tábort, s 1953-ban a tábor megszûnt. Kevesebben tudják azonban, hogy ennek a recski tábornak a felügyeletével, általában a kitelepítések, a bírósági atrocitások és egyebek ügyével az akkori kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártjának az adminisztratív osztálya foglalkozott, mely osztálynak az osztályvezetõje Keleti Ferenc úr volt. Keleti Ferenc úr, miután a tábort feloszlatták, akkor érdemeinek elismerése mellett bukaresti nagykövetté nevezték ki, majd utána a Pest Megyei Tanács elnöke lett.
Most, 46 év után az emlékparkban ünnepséget rendeztek, és elvárták volna azt, hogy - mivel a megkínzott és halálra kínzott emberek, valamint azok hozzátartozóinak legalább a bocsánatkérésig eljut ez az új kormány, ez az új Magyar Köztársaság, ez nem történt meg, mint ahogy természetesen ezeknek a fõbûnösöknek, ezeknek a szadista gyilkosoknak a felelõsségre vonása sem. Azonban az elvárható lett volna, hogy az Európa felé menetelõ jelenlegi magyar kormány miniszterei részt vesznek ezen az ünnepségen, ezen a megemlékezésen, és legalább egy koszorúval megtisztelik a sok száz meggyilkolt és a sok ezer megkínzott embernek az emlékét. Egyetlenegy miniszter sem vett részt ezen a megemlékezésen. Keleti György miniszter úr igazoltan volt távol - hogy így mondjam -, õ Fodor államtitkár urat bízta meg, és õ vett részt ezen az ünnepségen, mert õneki fõvédnökséget kellett vállalnia, és egy rotweiler-kutyakiállításon fõvédnök volt, ahol a tenyésztéssel kapcsolatos szempontok kerültek elõtérbe.
Szerintem elõnyösebb lett volna, ha Fodor államtitkár úr vesz részt ezen a kutyakiállításon, mivelhogy állatorvos a szakmája és ért hozzá, és Keleti úr letett volna egy koszorút, hogy megemlékezzen a meghaltakról és a megkínzottakról az elõdök bûne miatt. Én ezt tartottam volna helyesnek, a Független Kisgazdapárt ezt tartotta volna helyesnek, és ezért tartottuk aktuálisnak és idõszerûnek, hogy ma ezt napirend elõtt elmondjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)