DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pontok elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önök elõtt lévõ, három törvényjavaslatból álló javaslatcsomag a társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény módosítása, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggõ törvénymódosítások tárgyalásának megkezdésével a mai magyar társadalombiztosítási rendszer átalakításának jelentõs pontjához érkeztünk. A kormány a benyújtott javaslatoktól nemcsak azt várja, hogy a társadalombiztosítási alapok '97. évi költségvetése egyensúlyba kerüljön, bár nem tagadom, hogy ezt is várjuk tõle, hanem az elfogadott intézkedések hosszabb távra szólnak, a nyugdíjak és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozhatóságának stabilizálását segítik elõ.
Természetesen ez nem egyik napról a másikra érhetõ el, további munka szükséges ahhoz, hogy a társadalombiztosítás beszedési és nyilvántartási rendszereinek technikai színvonala olyanná legyen, hogy a jogos bevételek beszedhetõk legyenek és csak a jogos kiadások merüljenek fel.
Az új informatikai rendszer kiépítése sem megy máról holnapra, de az ügy fontosságára tekintettel a kormány a megvalósítási terv elkészítésére november 30-ai idõpontot, az érintett tárcákból álló szakértõi munkacsoport létrehozására pedig azonnali határidõt állapított meg.
A javasolt változtatásoktól azt várjuk, hogy segítsen bennünket a már évek óta felismert, de nem megoldott problémák, a járulékelkerülés és a jövedelemeltitkolás fokozatos megszüntetésében. Ez gazdasági, de egyúttal társadalmi igény is.
(9.50)
Nem tartható, és az arányos közteherviselés elvével teljesen ellentétes az a mai helyzet, miszerint bár a bérbõl, fizetésbõl élõk csak az aktív lakosság 69 százalékát teszik ki, ugyanakkor a társadalombiztosítási járulékfizetés 90 - azaz kilencven - százalékát teljesítik.
A javaslatok két lényeges változtatást jelentenek a jelenlegi rendszerhez képest. Az egyik: a járulék alapja mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló esetében nagyjában és egészében az a jövedelem, ami után személyi jövedelemadót fizetett. Ez az intézkedés a járulékalap kiszélesítését jelenti annak érdekében, hogy a különféle jövedelemtípusok ne versengjenek egymással. A munkáltató, önfoglalkoztató ne az alapján döntsön, amikor fizet vagy jövedelmet vesz fel, hogy melyik jövedelemtípusnak mekkora az adó- és járulékterhelése, s ily módon az arányos teherviselés követelményét megkerülhesse.
Emelkedik az egyéni járulékfizetés felsõ határa havi 75 ezer forintról 99 ezer forintra, napi 3 ezer 300 forintra. A járulékalap szélesítése és a plafonemelés együtt jár ugyanakkor az érte nyújtott szolgáltatások növelésével, szolgáltatásokkal. A munkáltatónak az alap szélesítése miatti tehernövekedését a járulékok 1,5 pontos csökkenése ellensúlyozza. A másik lényeges változás a járulékmechanizmusban az, hogy a természetbeni egészségügyi járulék helyébe az úgynevezett egészségügyi hozzájárulás lép, minimumfizetési kötelezettséggel együtt.
Annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervezeteknél és az érintett személyeknél ne következzen be indokolatlan terhelés, a számítások a havi minimum-hozzájárulás összegét 4 ezer 500 forintban, napi 100 forintban határozták meg. E minimumfizetési kötelezettség bevezetésénél azt kell mérlegelni, hogy meg tudjuk-e õrizni a teljes körû egészségügyi ellátási rendszerünket, illetve az egészségügyi szolgáltatások alapvetõen közfinanszírozási jellegét. Más szóval, rendelkezésre áll-e a forrás és 40-60 milliárd forint, ami a minimumtól várt kereteket ellensúlyozná, illetve lehet-e megtakarítani ekkora összeget az ellátásokban? Érzékeltetésül szeretném mondani, hogy a gyógyító-megelõzõ kassza ez évi elõirányzata összesen 217 milliárd forintot tesz ki.
Nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy 400-600 ezer fõre becsült fizetõképes aktív személy helyett, akik ma járulékfizetés nélkül veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, a terhet a többi állampolgár viseli. A kormány feltett szándéka, hogy a nemzetközi szinten is igen magas járulékterhelést a közös teherviselés jobb érvényesítésével együtt mérsékli. Az ellenõrzés fokozásával és a szükséges nyilvántartások fejlesztésével a kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy a járulékokat beszedjék. Ha a járulékfizetési fegyelem javulása a befolyó járulékok növekedését eredményezi, azonnal sor kerül a járulékmértékek további csökkentésére is.
Hangsúlyozni kell, hogy a változtatás a jelenlegihez képest azoknál a személyeknél jelent valójában többletfizetési kötelezettséget, akik valamilyen ok miatt nem vesznek részt a legális munkaerõpiacon. Ugyanis a gyermekekre, tanulókra, nyugdíjasokra, sorkatonákra és a többi szociálisan érintett rétegekre nem vonatkozik a minimumfizetési kötelezettség. Az állampolgárokat a fizetési kötelezettségrõl az Országos Egészségvédelmi Pénztár fogja értesíteni. Óhatatlanul nõ a terhelés azoknál a munkáltatóknál, ahol magas a ténylegesen minimálbéren vagy a környékén foglalkoztatottak aránya.
Összességében az intézkedések nem járnak együtt úgynevezett munkaerõ-piaci kiszorító hatással. Figyelembe véve a Munkaerõ-piaci Alap aktív foglalkoztatáspolitikai eszközei között megtervezett kompenzálási keretet is, melyhez pályázat útján juthatnak hozzá azok a munkaadók, akiknél a reform eredményeképpen terhelésnövekedés mutatkozik.
Tisztelt Ház! Javasolom, ezek után tekintsük át az egyes törvényjavaslatokat közelebbrõl is. A társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény módosítása a következõ lényeges elemeket tartalmazza. A törvényjavaslat szerint 1997. január 1-jétõl mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló esetében a társadalombiztosítási járulékfizetés alapja - néhány kivétellel, ahogy említettem - az a jövedelem lesz, ami szja-, vagyis személyi jövedelemadó-köteles. Ez nagyban egyszerûsíti a bérszámfejtõk munkáját is, mivel a jövõ évtõl már nem kell szétválasztani a személyi jövedelemadó-elõleg és a társadalombiztosítási járulék alapjához szolgáló jövedelmeket. Lehetõvé válik mind a járulékfizetés, mind az ellátásokra jogosultság szempontjából az úgynevezett többes jogviszony összeszámítása. Ez azt jelenti, hogy aki fõfoglalkozása mellett például egy társas vállalkozás tagja, az '97. január 1-jétõl a havi 75 ezer forintról havi 99 ezer forintra emelkedõ felsõ határig mind a két jogviszonyából származó jövedelmét egybe számítja, és nyugellátását ennek alapján állapítják meg.
Változik az elõbbiekkel összefüggésben az úgynevezett kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsülõk köre is. '97. január 1-jétõl csak a nyugellátásban részesülõk tekinthetõk kiegészítõ tevékenységet folytatóknak, így csak e körben marad fenn a 10 százalékos mértékû baleset-járulékfizetési kötelezettség. A törvényjavaslat az érdekeltek és érdekképviseleti szerveik évek óta fennálló kérése teljesítéseként azzal számol, hogy az egyéni vállalkozók körében a 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék helyett 2,5 százalék mértékû járulékot kell fizetni, ha az egyéni vállalkozó lemond a táppénz- és a terhességi gyermekágyisegély- ellátásról.
Összegezve: a javaslatok alapján csökkennek a járulékfizetési kiskapuk, mivel '97. január 1-jétõl a társadalombiztosítási járulékfizetés szempontjából - néhány kivételtõl eltekintve - nem lesz különbségtétel az egyes jövedelemtípusok között. Tehát nem lesz érdemes a bért természetbeni juttatásnak vagy szerzõi jogdíjnak nevezni.
Természetesen a kormány számol azzal is, hogy azoknál a kifizetõknél, akiknél az új szabályozás rendkívüli helyzetet teremt, mód legyen kompenzációra. Ilyen területek például a mûvészeti intézmények, a könyvkiadók, ahol a szerzõi díjak utáni társadalombiztosítási járulékfizetés új terhet jelent, amit a 1,5 százalékos járulékcsökkentés nyilvánvalóan nem ellensúlyoz. Ezért is számol a '97. évi költségvetési törvényjavaslat azzal, hogy 1997. során a központi pénzalapban céltartalékot kell képezni, amely többek között a társadalombiztosítási járulékalap-szélesítés terheinek kompenzálását kell biztosítsa.
A javaslatok az alkotmányosság, a járulékfizetés és az ellátások összhangja elvének messzemenõ érvényesítését is jelenti, mivel az egyének járulékteher-növekedése mindig együtt jár ellátási jogosultságuk ezzel arányban álló növekedésével. A munkáltatói társadalombiztosítási járulékrendszer, figyelemmel a késõbbiekben részletesen ismertetendõ egészségügyi hozzájárulásra is, a jelenlegi 42,5 százalékról 28 százalékra csökken, amibõl 24,5 százalék a társadalombiztosítási járulék és 3,5 százalék az egészségbiztosítási járulék.
Ami az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslatot illeti, annak alapján 1997. január 1-jétõl alapvetõen megváltozik a természetbeni egészségügyi ellátások finanszírozásának módja. Ez azt jelenti, hogy az elõbbi idõponttól a munkáltató, illetve kifizetõ az szja-alapot képezõ jövedelem után 13 százalékot, de legalább havi 4 ezer 500 forint - azaz napi 150 forint - egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Tehát az egészségügyi hozzájárulás jellemzõen - ugyanúgy, mint korábban az egészségbiztosítási járulék - munkáltatói teher. Ez alól az egyéni vállalkozó mint önfoglalkoztató a kivétel, illetve a ma igazából sehol nem regisztrált 600 ezer fõre becsült személyi kör. Ez utóbbi kör - bár valószínûleg a feketegazdaságban tevékenykedik, de miután '97-tõl az egészségügyi természetbeni szolgáltatás igénybevétele után majd igazolni kell, hogy az egészségügyi hozzájárulás-fizetés az adott személy vonatkozásában megtörtént - egy része meg fog jelenni mint hozzájárulást fizetõ.
Lényeges, hogy az egészségügyi ellátás változatlanul úgy jár, ahogy jelenleg: a taj-számot mindenki megkapja, ha kéri. De az Országos Egészségügyi Pénztár nyilvántartása alapján akinek a törvény szerint fizetnie kell és nem igazolja, hogy fizetett, annak az Országos Egészségügyi Pénztár kiértesítése után fizetési kötelezettségét visszamenõlegesen is teljesítenie kell.
(10.00)
A Munkaerõ-piaci Alap által finanszírozott munkanélküli ellátások esetében az alap finanszírozza az ellátásokban részesülõ személyek egészségügyi hozzájárulási minimumát, havi 4500 forintot. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk esetében a Munkaerõ-piaci Alap az egészségügyi hozzájárulás 75 százalékát finanszírozza, 25 százalékát pedig az ellátást folyósító települési önkormányzat a részére központi költségvetési forrásból biztosított szociális és gyermekjóléti normatívából fizeti. A szociálisan rászorulók egészségügyi hozzájárulását a közgyógyellátás keretében - megosztottan - a települési önkormányzat és a központi költségvetés finanszírozza.
Ugyanakkor a törvényjavaslat széles körû mentességet is biztosít. Így például nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie a nyugellátásban részesülõknek, a gyermeket gondozóknak, a nevelési- oktatási intézmények és felsõoktatási intézmény nappali tagozatán tanuló magyar állampolgároknak, a sorkatonáknak, a kiskorú magyar állampolgároknak.
Az egészségügyi hozzájárulást az Egészségbiztosítási Önkormányzat és végrehajtó szervei szedik be, és ez biztosítja a természetbeni egészségügyi ellátások finanszírozásához szükséges pénzügyi forrásokat. A törvényjavaslat a részmunkaidõs foglalkoztatás terheit enyhítendõ azzal számol, hogy ilyen esetben az egészségügyi hozzájárulás idõarányosan terheli a munkáltatót, illetve kifizetõt, mértéke azonban legalább napi 75 forint.
Tisztelt Ház! A harmadik törvényjavaslat, amely önök elõtt van, az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggõ törvénymódosító csomag. E törvénymódosító csomag tartalmazza többek között az egészségügyi törvényt a társadalombiztosítási önkormányzati igazgatásról, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvényt, a csõdeljárásról, a devizáról, valamint a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítását.
Az egészségügyi törvény módosítását alapvetõen az indokolja, hogy miután az egészségügyi hozzájárulási kötelezettséggel összefüggésben a természetbeni egészségügyi szolgáltatás kikerül a társadalombiztosításból, szükség van a korábban a társadalombiztosítási törvényben részletezett szolgáltatáscsomagnak az egészségügyi törvénybe történõ beépítésére.
A szociális törvény módosítására azért van szükség, mivel a jövõben a közgyógyellátás keretében mód lesz a szociálisan rászorulók egészségügyi hozzájárulási kötelezettségének teljesítéséhez történõ költségvetési és önkormányzati kötelezettségvállalásra. A többi törvény módosítását az egészségügyi hozzájárulás mint új fogalom megfelelõ kezelésének biztosítása, a jogrendbe illesztése teszi indokolttá.
Tisztelt Ház! A járulékreform elõbbiekben részletezett intézkedései a számítások szerint 1997. évben összességében 80 milliárd forint többletbevételt jelentenek a társadalombiztosítási alapok számára, és biztosítják a társadalombiztosítás költségvetésének egyensúlyát. Természetesen tudom, hogy a benyújtott javaslatok problémákat is vetnek fel, méghozzá számosat. Nyilván senki nem lelkesedik azért, ha eddigi kedvezményei megszûnnek, a közterhei növekednek. Véleményem szerint azonban nem lehet tovább késlekedni. A tb nem finanszírozható a mai rendszerben. A teherviselésben óriási aránytalanságok vannak, és az egyensúly miatt nem terhelhetõk tovább azok, akik eddig is fizették a terheket.
Emellett az elmúlt évek tapasztalatai egyértelmûen bizonyítják, hogy a magas járulékszint miatt olyan mértékûvé vált a járulékelkerülés, hogy az az egész államháztartás egyensúlyát veszélyezteti, mivel egy ponton túl az ellátást - például a nyugdíj, egészségügy területén -, a megszorításokat semmilyen fiskális kényszerrel nem lehet igazolni.
Tisztelt Képviselõk! Kérem támogatásukat az önök elõtt fekvõ törvényjavaslatok elfogadásához, mert meggyõzõdésem, hogy ez egy alapvetõ lépés a tb átalakításában. Szükséges és megkerülhetetlen lépésekrõl van szó, biztos vagyok abban, hogy a remélt támogatások és jobbító javaslataik alapján mûködõképesebb rendszert tudunk elérni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Általános taps.)