DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Hölgyek és Urak! Elõttünk az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénytervezet és a hozzá kapcsolódó egészségügyi és társadalombiztosítási törvénytervezetek, melyet a pénzügyminiszter terjesztett be. Itt kezdõdik az elsõ kérdõjelem, hogy miért nem a népjóléti miniszter terjeszti be a parlament elé az egészségüggyel szoros kapcsolatban álló törvényjavaslatokat. Csak találgatni tudok. Talán nem tudta vagy nem akarta elkészíteni a törvényeket a Népjóléti Minisztérium, vagy a másik lehetõség: nem tudta kivárni a Pénzügyminisztérium, hogy elkészüljenek a törvényjavaslatok a népjólétiben.
Lényeg az, hogy elkészültek a törvények, a kormány megtárgyalta és a parlament elé terjesztette. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat kimondott célja az egészségügyi ellátásokhoz szükséges pénzforrások biztonságos megteremtése. A cél igen nemes, és régóta vártunk rá, hiszen az Egészségbiztosítási Alap évrõl évre deficites, a források szûkösek és - mint többen beszéltünk már errõl - a kiadások tovább nem csökkenthetõk.
A törvény célja egy olyan egészségügyi hozzájárulás, járulék, adó bevezetése, mely mindenki részére kötelezõ. Alapja: mindenki után õ vagy valaki fizet, mégpedig 13 százalékot, minimálisan 4500 forintot havonta. A törvénytervezet rögtön rögzíti a kivételezettek körét is, akiknek nem kell fizetniük egészségügyi hozzájárulást.
(10.30)
Így nem fizet a nyugdíjas, a gyermekek után, a felsõoktatásban résztvevõk, a katonák, a hajléktalanok, a szociális segélyben részesülõk, sõt számomra érthetetlen módon, az egyháznál tevékenykedõ egyházi személyeknek sem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni, pedig õk is részt vesznek a magyar egészségügyben, és felhasználói.
A törvénytervezet - rögtön a kivételezettek körének megteremtésével - megszegi az alapelvet, amely rendkívül helyes. Nevezetesen, hogy minden magyar állampolgár után valaki fizet egészségügyi hozzájárulást, mert csak ez teremtheti meg azt a biztonságos összeget, ami a magyar lakosság egészségügyi ellátásához szükséges. Nevezetesen, akik után nem fizet senki, azok után fizet az állami költségvetés vagy a nyugdíjbiztosító, vagy a Honvédelmi Minisztérium és így tovább.
Ha valóban megvalósulna az az elv, hogy minden magyar után fizet valaki egészségügyi hozzájárulást, akkor az egészségügyi ellátás forrása valóban biztosítva lenne. De sajnos, ez a törvény sem töretlenül törekszik erre. Értem a jogalkotó szándékát, amikor a minimális egészségügyi hozzájárulást bevezetni kívánja, s ezt 4500 forintban határozza meg, hogy azokat is befizetésre kényszerítse, akik minimálbérre jelentették be magukat, vagy jelentették be õket, azért, hogy kevesebb járulékot kelljen fizetni utánuk.
A gondolat jó, de nem tudom a gyakorlati kivitelezés ilyen jó lesz e? Nem fogja-e arra ösztönözni a vállalkozókat, hogy most már egyáltalán ne jelentsék be munkavállalóikat, hogy a minimális járulékot se kelljen befizetni? Erre is ki kellene valamit találni!
A másik nagy gondom: a települési önkormányzatok fizetési kötelezettsége azok után, akik nem tudnak szociális helyzetük folytán fizetni. Nekik minden lakos után 1500 forintot kell fizetni, mert a 3000 forintot az állam állja. De gondoljuk el, egy nyírségi kistelepülésen, ahol a lakosság 80 százaléka munkanélküli, és szociális segélyen él, hogy fogja tudni utánuk az egészségügyi hozzájárulást a települési önkormányzat fizetni akkor, amikor a települési önkormányzatoknál ezt a forrást kellõképpen nem teremtettük meg.
A törvénytervezet nagyon helyesen rendezi a kivándorlásról szóló törvényben, hogy csak az kaphasson kivándorlási engedélyt, akinek egészségügyi hozzájárulási tartozása nincs. Ugyanígy rendezi a törvénytervezet az országgyûlési képviselõk, az állampolgári jogok biztosának és a rádió- és televíziótestület tagjainak egészségügyi hozzájárulását is.
Ahhoz, hogy az egészségügyi hozzájárulás bevezetésre kerülhessen, több törvényt is módosítani kell. Így az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvényt is. Ebben a módosításban rögzíti a törvényalkotó azt, hogy mi illeti meg a magyar állampolgárt az egészségügyi ellátás területén. A felsorolás mindenre kiterjedõ. Benne én egy komoly problémát látok, nevezetesen a szabad orvosválasztás megszüntetését.
Mikor a törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy a szakorvosi ellátás csak az alapellátás orvosának beutalása esetén vehetõ igénybe, gyakorlatilag a szabad orvosválasztás megszüntetését mondtuk ki itt a parlamentben. Pedig a kormányprogram szerves részét képezte a szabad orvosválasztás deklarálása, amelyet késõbb a Népjóléti Minisztérium által kormány elé terjesztett kormánytervezet is deklarál.
Ez abban az esetben, ha visszatérünk, hogy a szakorvost csak az alapellátás orvosának beutalójával veheti valaki igénybe, az a furcsa helyzet áll elõ, hogy ha valakinek a füle fáj, akkor nem mehet el a fül-orr-gégész szakorvoshoz, hanem elõször a háziorvost kell meglátogatnia. Ez egy nap, egy nap kiesés a munkából, egy nap sorbaállás a háziorvosnál csak egy beutalóért. A következõ nap juthat el a szakorvoshoz a beutalóval most már, a területileg illetékes szakorvoshoz, mert ezt is deklarálja a törvény. Ez nemcsak esztelen rendelkezés, de meggátolja a beteg szabad orvosválasztási lehetõségét is, amit én a magam részérõl, a szabaddemokraták nevében nehezményezek.
A törvénytervezet a felsõoktatásról szóló törvényt is módosítja, számomra érthetetlen módon. Az egyetemek nem a progresszív betegellátásban vesznek részt, hanem a passzív ellátásban. Ez a passzív ellátás - ez valami sajtóhiba folytán kerülhetett bele a törvénybe -, mert nem létezik a magyar egészségügyben! Létezik aktív ellátás, és létezik krónikus ellátás.
Ha azt akarta a törvényalkotó kifejteni, hogy a felsõoktatási intézmények - nevezetesen az egyetemek - ne az aktív ellátásban, ám a krónikusban vegyenek részt, az óriási nagy hiba volna, hiszen nem feladatuk a krónikus betegellátás. Erre a települési önkormányzatok által fenntartott közkórházak és ápolási otthonok tökéletesen alkalmasak. Tehát valószínû, valamilyen sajtóhiba lesz a passzív ellátás megjelenítése, amely érthetetlen, és ugyanakkor nem fedi a valóságot. Valójában az egyetemek a progresszív betegellátás csúcsán helyezkednek el, s a progresszív betegellátásban kell részt venniük.
A szociális igazgatóságról szóló törvényt is módosítani kell, ha bevezetjük az egészségügyi hozzájárulást, mert a közgyógyellátási igazolvány kiadási szabályait is ehhez kell igazítani. Ugyanakkor nem értem a jogalkotó akaratát: két közgyógyellátási igazolványt tervez bevezetni, vagy egyet?
Ez nem derül ki a törvénytervezetbõl. A jelenlegi közgyógyellátási igazolványért is fizet a települési önkormányzat, mely térítésmentes gyógykezelésre, gyógyászati segédeszközre vonatkozik. Ez a fizetési kötelezettsége, ha megállapítják a közgyógyellátásra való jogosultságot, akkor az önkormányzat egy évben egyszer kell, hogy fizessen.
Az egészségügyi hozzájárulás után kiadható közgyógyellátási igazolvány ugyanaz lesz-e, vagy egy másik? Ha ugyanaz lesz, akkor a települési önkormányzat kétszer nem fog fizetni érte, ugyanakkor két helyen fogja alkalmazni az állampolgár.
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításával teremti meg a törvénytervezet a munkanélküliek után fizetendõ egészségügyi hozzájárulás lehetõségét, nagyon helyesen. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénytervezet valódi tartalma, hogy biztosítás alapú ellátás helyett bevezesse az állampolgári jogú egészségügyi ellátást.
Az elõzõ parlament nagy többséggel döntött a biztosítási alapú egészségügyi ellátás mellett. Most ez egy visszatérés a régi felé, mikor megint állampolgári jogon jár az egészségügyi szolgáltatás Magyarországon.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
A törvénytervezet másik célja: szétválasztani a természetbeni és a pénzbeli szolgáltatásokat a finanszírozás oldaláról. A természetbeni szolgáltatások forrása az egészségügyi hozzájárulás, a pénzbeli szolgáltatások forrása a tb-járulék marad. Ma még számomra nem tisztán látható, hogy ez együtt jár-e a társadalombiztosítási önkormányzatok hatáskörének szûkítésével és a természetbeni szolgáltatások központi, állami finanszírozásával, vagy sem.
Összefoglalva: az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénytervezet - a hozzá csatlakozó törvénymódosításokkal együtt - céljával feltétlenül egyet kell értenünk, mikor az egészségügyi ellátás forrásoldalának biztosítását tûzte ki célul.
A megvalósítás lehetõségei még további csiszolást és módosítást igényelnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)