UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Pont azért, mert talán nem volt elég folyamatos, akkor elmondom még egyszer, hogy a kormány elénk terjesztett három törvénytervezetet, amelynek a célja és a tartalma az egészségügy finanszírozása, finanszírozhatósága és annak megoldása. Ez a mindenkori pénzügyminiszter feladata, ahogy a mindenkori pénzügyminiszter feladata azokat az adótörvényeket a Ház elé terjeszteni, amely az oktatás finanszírozásához, a honvédelem finanszírozásához, az önkormányzatok mûködéséhez - most nem sorolnám fel a többi tárcát -, ahhoz szükséges.
Borzasztó szereptévesztésbe csúszna mondjuk a mûvelõdési miniszter, hogyha adótörvényeket terjesztene elõ. Ennek ellenére - vagy emellett - azt gondolom, hogy a Népjóléti Minisztériumnak - természetesen, mint a kormányban ülõ egyik miniszternek - szavazni kellett, véleményt kellett mondani, sõt az elõkészítésben is részt kellett vennie - ahogy részt is vett - ennek a három törvénytervezetnek az elõkészítésében. Olyannyira részt vett, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, vezetõivel folytatott egyeztetések a Népjóléti Minisztériumban történtek.
A másik furcsa élményem - most már hetek, hónapok óta -, hogy kétféle kritikát hallunk az ellenzéktõl. Az egyik kritika, hogy - és ez jogos - késik az államháztartási reform, és nem is tudja ez a kormány, hogy milyen államháztartási reformot kellene csinálni, nem is tudja, hogy mi az, szokták mondani.
Nekem meg az a furcsa érzésem kezd támadni, hogy abban a pillanatban, amikor az államháztartási reform bármelyik részéhez érkezünk, abban a pillanatban - tulajdonképpen pártállástól függetlenül, különösen ha egészségügyrõl van szó - nagyon nagy lesz a kiabálás, és máris elfelejtik az elõzõ héten mondott mondatot, amely az államháztartási reform hiányára utal.
Szeretném azt kérni a képviselõtársaktól, döntsék el, hogy a reform hiányzik, vagy a reformlépéseket nem szeretik. Ez egy egyszerû döntés, én a reformok pártján állok, a járulékreform, az egészség- és a nyugdíjreform és az adóreform része. Tudniillik csak ezzel a három dologgal áll kapcsolatban. Az egészségreformmal, az egészségügy reformjával azért, mert az egészségügy finanszírozását kell megoldani.
(11.30)
Mindannyian tudjuk, hogy nemcsak az a probléma, hogy pazarló, és nem oda irányul a pénz, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, hanem azt is tudjuk, hogy nem elegendõek a források. Nem tudunk kórházátalakításokat, nem tudunk struktúra-átalakításokat elvégezni, nem tudjuk irányítani a beteget, hogy hol hatékonyabb az õ ellátása, hogyha az átalakításhoz nincs forrás.
Minden önkormányzat beleütközött abba, hogy akkor tud valamilyen intézményt bezárni vagy összevonni, ha elõtte van száz forintja legalább ahhoz, hogy a gépeket át tudja az egyik helyrõl a másikra vinni. De bármelyik ágazatot nézik meg, mindenhol elõször forrásra van szükség ahhoz, hogy kapacitásokat leépítsünk.
Elbagatellizálni azt a problémát, hogy nincs forrás, 600 ezer ember nem fizet ebben az országban, és másik nem kevés ember fiktív, minimálbér után fizet egészségügyi és egyéb járulékot, amit most egészségügyi hozzájárulásnak nevezünk, és az arra való törekvés, hogy egy olyan törvényjavaslat kerüljön elénk, ami megpróbálja ezt kezelni, és azt gondolom, hogy az utóbbi években talán a leghatékonyabban kezelni fogja, ezekre a törvényjavaslatokra azokat a jelzõket, amelyeket mondjuk a Kisgazdapárt használt, azt gondolom, hogy nem az elõterjesztõt, hanem a Kisgazdapártot minõsíti.
Örömmel venném egyébként, ha az ellenzék soraiból mindazok, akik azt mondják, hogy sokkal jobb megoldást tudnak, mondjuk a következõ körben, a vezérszónoklat következõ körében elmondanák, és megosztanák velünk a sokkal jobb javaslatokat.
Nekem egyébként személyesen is nagyon kedves a szívemnek ez a javaslat, annak ellenére, hogy egy eredeti szabaddemokrata gondolatnak egy másfajta megvalósulásával, egy megváltozott változatával találkozunk.
Több mint egy évvel ezelõtt azt javasoltuk, hogy az egész egészségügyet fix összegû járulék, illetve hozzájárulás finanszírozza. Azt javasoltuk, hogy a munkabérbe épüljön bele - egységesen, mindenki fizetésétõl függetlenül - egy összeg, amelyet az egészségügy finanszírozására kell fordítani. Miután a jelenlegi rendszerbõl ebbe az új - nevezzük hollandnak - rendszerbe való áttérés, amit egy évvel ezelõtt javasoltunk, nagyon erõs változásokat okozott volna a munkaerõpiacon, ezért elfogadtuk egy évvel ezelõtt a Pénzügyminisztérium és a Népjóléti Minisztérium ama kritikáját, hogy jövedelemarányosan kell továbbra is az egészségügyi hozzájárulást meghatározni, de egy olyan minimumot kell, egy olyan minimális fix összeget kell meghatározni, ami legalább az egészségügy jelenlegi forrásait biztosítja, és amely legalább a finanszírozhatóság nehezen elérhetõ szintjét meg fogja közelíteni. A nehezen elérhetõ alatt azt értem, hogy ha csak az elmúlt két-három évet nézve, minden évben jelentõs hiányokkal zárt. Jelentõs volt a deficit a két önkormányzatnál.
Az egyik legfontosabb kérdést vetette föl Surján képviselõtársam. Ha megszûnik a biztosítási jogviszony, ha alanyi jogon vagy állampolgári jogon - ámbár, ugye, feltételhez kötött állampolgári jogon fog az egészségügyi ellátás járni -, akkor mi dolga, mi szerepe van a társadalombiztosítási önkormányzatoknak az egészségügy irányításában?
Azt hiszem, hogy ez lesz a következõ nagy falat, amit a kormánynak el kell dönteni, a parlament elé kell terjeszteni, úgy tudom, hogy MDF- es javaslatra a hó végén fogunk tudni tartani egy egész napot a társadalombiztosítási önkormányzatok státusáról, helyzetérõl, minden álláspontot meg lehet vizsgálni.
Én tulajdonképpen Surján képviselõ urat szeretném idézni, és nem azért, mert ez egy könnyû labda, amit le fogok ütni, mondván, hogy ma megvédte a tb-önkormányzatokat, és két hete pedig valami mást mondott. Nem azért idézem, hanem azért, mert nagyon találó volt, és nagyon szívembõl szólt, amikor az egészségpénztárt vizsgáló bizottság ülése után a tévé kamerája elõtt azt mondta: "Az az önkormányzat, amely nem tudja, hogy mit jelent, nem tud önkormányozni, nem tudja a saját érdekeit megvédeni, arra az önkormányzatra nincsen szükség." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)