DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr és Államtitkár Úr! Kénytelen vagyok néhány korábban fölvetett kérdésre visszatérni, annál is inkább, mert Ungár Klára képviselõtársam egészen sajátos magabiztossággal oktatta ki az ellenzéki képviselõket, kifelejtve, hogy egyezik a véleményünk jó néhány hozzáértõ kormánypártiéval.
Tehát az egyik kérdés az, hogy vajon miért állt elõ az a helyzet, hogy az elõterjesztõ magyar kormány - mert hogy az elõterjesztõ mindig a kormány - nevében az elõadó mindhárom törvény esetében a Pénzügyminisztérium. Mert nem azt vitattuk, képviselõtársaim, természetesen, hogy adott esetben az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényt, mint egy adótörvény jellegû törvényt, miért a Pénzügyminisztérium terjeszt elõ.
De az már mégiscsak sajátos jelenség, hogy mondjuk az egészségügyi törvény módosítására vonatkozó javaslat is pénzügyminiszteri elõterjesztésben történik. Egészen sajátos helyzet az, amikor a szociális bizottság ülésén mondjuk az elõterjesztõtõl megkérdeznek valamit, és kiderül, hogy fogalma sincs, mert olyan szakmai kérdésekrõl van szó, ami természetesen nem a Pénzügyminisztérium dolga. Ez a helyzet így - most már a korábbi tapasztalatok után - egyértelmûen demonstrálja, hogy valóban, a népjóléti miniszter egy fõosztályvezetõvé lépett elõ a Pénzügyminisztériumban, és nyilvánvaló, egy fõosztályvezetõ nem lehet elõterjesztõje egy törvénynek, csak a miniszter. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés, hogy Ungár képviselõtársnõm egészen furcsa dolgokat mondott. Valami olyasmit, mintha ennek a törvénynek az lenne a célja - részben legalábbis -, hogy az egészségügy szerkezetátalakításához forrásokat teremtsen. Ungár képviselõtársnõm nyilván nincs tisztában alapvetõ törvényi elõírásokkal, hogy az egészségbiztosításból nem lehet szerkezetátalakítási lépéseket és kórházátalakításokat támogatni.
A következõ kérdés az, hogy vajon államháztartási reformlépés-e ez, ami itt történik. Mert azt vetette a szemünkre, hogy mi az
llamháztartási reformot mint olyat hiányoljuk, viszont amikor annak egy lépése megtörténik, akkor ellene szólunk. Nos, ez egy rendkívül lényeges kérdés, erre mindenféleképpen részleteiben is ki kell térni. Mert vajon valóban államháztartási reformlépés-e ez a lépés? Mert az államháztartás egy része a társadalombiztosítás, és a társadalombiztosítás, ezen belül pedig az egészségbiztosítás avagy az egészségügy finanszírozásának másfajta rendszere, igen, egy államháztartási lépés. Nos, vajon most mi történik itt? Hiszen minden korábbi pártprogrammal, a jelenlegi kormány eredeti programjával szemben most az történik, hogy egyszer csak kitalálja a kormány, hogy Magyarországon a "biztosítási" helyett legyen "állampolgári", az "egészségbiztosítás" helyett az "egészségügy" finanszírozása, a természetbeni ellátás.
Nos, persze vannak így és úgy mûködõ rendszerek, kedves képviselõtársaim, hiszen Angliában költségvetésbõl finanszírozzák az egészségügyet. Azt is lehet, az is egy rendszer. Másutt biztosítási alapon mûködik. Azt is lehet, az is egy rendszer. Ebben az országban '89-tõl kezdve minden politikai erõ egyetértett abban, hogy biztosítási alapokra kell helyezni az egészségügyet, annál is inkább, mert a korábban igen jelentõs mértékben kudarcot vallott és súlyos diszfunkciókkal küzdõ állampolgári egészségügyi ellátás helyett érdekeltségi rendszereket és teljesítményarányos finanszírozást teremtõ biztosítási ellátást akartunk csinálni. Ezzel mindenki egyetértett, már a kerekasztal-tárgyalásoktól kezdve. A parlament a társadalombiztosítás hosszú távú átalakításának koncepcióját több mint 90 százalékos többséggel fogadta el. Egyetlen jelenlegi kormányzó párt sem indult azzal, hogy vissza akarja állítani az állampolgári egészségügyi ellátást.
Gondolkoztak-e azon, kormánypárti képviselõtársaim, mehet-e ez így egy országban? Eltelik hat év egy reform megkezdésétõl kezdve, és ahelyett, hogy ez a reform a lépésekben tovább folytatódna, pillanatnyi pénzügyi kényszerektõl, pillanatnyi pénzügyi ötletektõl áthatva egyszer csak három törvényben október közepén idekerül elénk valami egész más, egy állampolgári egészségügyi ellátás.
Államháztartási reform ez? Hogyan hangolták össze az összes többi lépését? Hol van az összes többi lépése, kedves képviselõtársaim? Hova jutunk így, hogy öt-hat évenként egyszer csak jön egy ötletünk, és átalakítjuk a rendszert?
(12.10)
És akkor még csak az elveknél tartunk, azoknál az elveknél, ami - rendkívül meglepõ módon - hirtelenjében a kormány tagjai számára a fejük tetejére álltak, és minden korábbi kampányt, programot és reformot lesöpörtek az asztalról, és egyetlen gondolat maradt, szerintem ez egy ilyen hajánál fogva elõhozott indoklás; jobb, ha állampolgári, mert az a kérdés, hogy valóban jobb-e.
Egyrészt végigéltük már hosszú idõn keresztül, mit jelentett az állampolgári egészségügyi ellátás. Másrészt: mitõl lesz nagyobb az érdekeltség és a befizetési hajlandóság?
Vajon meg tudja-e mondani nekem a Pénzügyminisztérium, hogy az adóbefizetési hajlandóság tényleg nagyobb-e, mint a járulékbefizetési? Mert én úgy tudom, hogy nem. És akkor nekünk most át kell alakítani, akkor miért kell átalakítani? Mit várnak ettõl? Adó jellegûvé alakítják át. Az adóelkerülés Magyarországon nem általános? Akkor most mirõl szól ez a történet?
És akkor jönnek az indoklások. Az az indoklás, hogy járulékcsökkentés, a közteherviselés javítása. Na és akkor mi a valóság? Nézzük meg!
Azt mondják, másfél százalékos járulékcsökkentés mellett vezetik be ezt a lépést. Itt van a saját anyag háttértáblázatai között: a most bevezetett lépésektõl csak a minimumkiegészítés megemelésétõl, tehát a természetbeni ellátás minimális szintjének megemelésétõl 48 milliárdos többletbevételre számítanak. Most tehát lehet, hogy az egyik oldalon 30 milliárdot úgy mindenkitõl csökkentettek, azzal a másfél százalékkal, ez minden munkaadóra vonatkozik.
Ugyanakkor azonban a munkaadók egy bizonyos körében 48 milliárd forintos járulékszint-növekedés fog történni.
És akkor nézzük meg a közteherviselést. Hát, elég sajátos. Egy szocialista dominanciájú kormánytól aztán végképp rendkívül sajátos közteherviselés az, ami azt mondja, hogy függetlenül attól, hogy mennyi fizetést kap valaki, akkor is ki kell fizetni 4500 forintot. Tehát a közteherviselés az azt jelenti, hogy a legkisebb jövedelmûek számára emelünk a legnagyobbat.
Nem tudom képviselõtársaim, átnézték-e ezeket a rendkívül tanulságos táblázatokat, amelyek itt találhatók az anyagban. És megnézték-e vajon, hogy hogy néz ki az a "köz"-teherviselés, amirõl itt a kormány oly szép meséket zeng nekünk. Nézzék csak meg a textília- , ruházati- és bõrtermékgyártást, ahol köztudottan a legalacsonyabb jövedelmek vannak.
Tisztelt Képviselõtársaim! A 34 600 forint alattiak átlagos egészségügyi hozzájárulása hány százalékos lesz? Amíg a magasabb jövedelmûek számára a jövedelem 13 százalékát fizetik ki, addig a segédmunkások jövedelmének 18,5 százalékát fogják kifizetni. Ezt nevezik önök "köz"-teherviselésnek?
Sajátos értelmezés. Ezt még eddig nem hallottam, amikor ezt a fogalmat bevezették, valami egészen másról volt szó. Érdemes végignézni, hogy mirõl szólnak ezek a táblázatok, tudniillik ezekben az esetekben nem másfél százalékos járulékcsökkentés történik, képviselõtársaim, hanem legkevesebb 3 százalékos járulékemelés fog történni.
Mi lesz ezekben az ágazatokban? Vajon végiggondolták-e, de nem csak itt! Itt a legsúlyosabb a különbség, meg lehet nézni az összeset, hiszen a versenyszférában átlagosan az összfizikai munkásnak 17,2 százalékos lesz az egészségügyi hozzájárulása, nem 13, hanem 17,2 ezekben az alacsony jövedelmi kategóriákban.
A költségvetési szférát terheli talán a legkevésbe. Most tehát az a másik kérdés, hogy itt hallunk egy gyönyörû szép történetet arról, hogy a kormány lám milyen szocialista, lám milyen jó, a közteherviselést akarja javítani, de ha mögénézünk a számoknak, akkor pontosan az ellenkezõjét látjuk.
És van egy következõ kérdés. Vajon valóban szélesíteni fogják-e a befizetõk körét? Mert ezt is halljuk, hogy mert most a bérbõl és fizetésbõl élõket terhelik a járulékok, õrájuk lehet biztosan számítani, és ezek a lépések azért vannak, hogy ne csak õk fizessenek, hanem mások.
Most vajon a Pénzügyminisztérium meg tudja-e mondani, hogy abban a körben, ahol eddig úgy tapasztalták, hogy a vállalkozó a saját foglalkoztatottját minimálbéren jelentette be, és aztán emellett még adott neki mást is, de a bejelentett bére az minimumbér volt, és ez után fizette az eddig 3100 forint járulékot. Komolyan gondolja a Pénzügyminisztérium, hogy ezek után nem az lesz a következõ lépés, hogy már minimálbéren se jelenti be, mert azt a többlet 2000 forintot már nem fogja bírni kifizetni?
Mert ez a lépéssorozat egyenesen vezet oda, olyan helyeken és olyan szinteken növeli meg a járulékot, ahol eddig is jelentõs volt a járulékelkerülés. Ez a javaslat nem tartalmaz arra megoldást, hogy az eddigi járulékelkerülést csökkentse, ellenben maga a megoldás a járulékelkerülési hajlandóságot növeli.
És igaz ugyan, hogy a Pénzügyminisztérium képviselõje elmondja a szociális bizottságban, hogy õk arra számítanak az eddigi adatok alapján, hogy a járulékbefizetési hajlandóság az olyan 94 százalékos, és azzal számolnak ebben az anyagban - ezért számolnak 48 milliárdot - , de csak az ismert és bejelentett dolgozók után tudják számolni a járulékbefizetési hajlandóságot; és vajon gondolkoztak-e azon, hogy mekkora lesz ez a számított járulékbevétel akkor, hogyha az eddig minimálbéren foglalkoztatottaknak most ismét jó néhány százalékát nem fogják bejelenteni?
Erre milyen elképzeléseket tartalmaznak? Tanulságos lenne, ha idekerülne a parlament elé a társadalombiztosítás járulékbeszedési tapasztalata, amit a legutóbbi bizottsági ülésen már kértem, de még nem kaptam meg. Tudniillik a kormány áldásos tevékenységének többek közt az is az eredménye volt, csak ez nem köztudott, hogy az elmúlt évben az év végére a járulékbefizetési hajlandóság zuhanásszerûen esett.
Vajon, amikor ezt az anyagot kidolgozta a Pénzügyminisztérium, megvizsgálta-e, és ott vannak-e a kezében azok az anyagok, hogy az eddigi lépéssorozatnak mi volt a hatása a gazdaságra? Olyan szempontból is, hogy vajon az eddigi lépéssorozat csökkentette-e a bejelentett foglalkoztatottakat, vajon mennyit nõtt a szürkegazdaságban dolgozók száma, és vajon ez a megoldás, ebbõl kiindulva, mire fog vezetni? Mert erre nincs válasz.
A legfontosabb gond az, hogy egyfelõl a kormány a saját maga érveit nem tudja alátámasztani. Szép mondatokat mond arról, hogy miért csinálta ezt a javaslatot, de ha az ember mögénéz, és megnézi a számokat, akkor pontról pontra bebizonyosodik, hogy nem az az eredménye, mint amit õ eltervezett.
De van egy nagyon súlyos kérdés. Most egy pénzügyi kényszer hatása alatt ötleteket gyártott a kormány, és meg akarja változtatni az egészségügy finanszírozási rendszerét. De ebbõl már megint kimarad a rendszerszerû és hosszú távú gondolkodás. Vajon, tisztelt népjóléti miniszter úr, hol van a baleset-biztosítási ág? Mert ebben a társadalombiztosításban most sok mindent hallunk. Halljuk azt, hogy egészségügy, természetbeni, halljuk azt, hogy táppénz, azt is halljuk, hogy a táppénzrõl egyesek lemondhatnak, ami véleményem szerint is egyszerûen botrányos megoldás. Mi van a baleset-biztosítással?
Hogyan akarják a munkahelyi balesetek hosszú távú kezelését megoldani? Hol van ebben a járulékrendszerben a baleset-biztosítás finanszírozása? Sehol, elfelejtették.
Pedig a kormányprogramban benne volt az önálló baleset-biztosítási ág kialakítása. Ebben a szisztémában sehol nincs, egyetlen mondattal sem, hogy hogyan fogják fölépíteni azt a baleset-biztosítási ágat, amin keresztül érdekeltté lehet tenni a munkaadókat, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, hogy a munkahelyi egészségkárosodást és a munkahelyi baleseteket megelõzzék.
Ezen már megint tetten érhetõ, hogy a kormány hosszú távon nem gondolkodik. És ennek az a rendkívül súlyos következménye, hogy rövid távú pénzügyi megfontolásokból szakmailag megalapozatlan döntések születnek, amelyek a lakosság egészségi állapotát hosszú távon fogják veszélyeztetni.
(12.20)
Hát ezért nem támogatjuk ezt a megoldást, és nem azért, mert nem értünk egyet azzal, hogy reformra és államháztartási reformra szükség van. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)