SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Elnézést kérek, elnök asszony. Kissé váratlanul ért ez a hirtelen szerephez jutás. Természetesen, elfogadom az államtitkár urat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt napokban egy igen érdekes esetrõl tájékoztatott egy üzletember. Az a jelenlegi nagy "gazemberségek" idején talán egy apróbb méretûnek tûnik, azonban a példa és a trükk terjed. Úgyhogy, úgy gondolom, hogy idõben kell róla beszélni.
Arról van szó, hogy eladó és vevõ között létrejön egy megállapodás, aminek az a lényege, hogy az eladó felszabadítja az árukészletet abban az esetben, ha a vevõ egy faxon keresztül megküldött postai igazolószelvénnyel igazolja, hogy õ a postán befizette a vételárat.
Ez a megállapodás ésszerûnek tûnik elsõ pillanatra. Azonban, a magyar gyakorlat sok esetben a következõ. A vevõ befizeti a postán a vételárat. Az igazolószelvényt azonnal lefaxolja az eladónak, aki ennek birtokában felszabadítja az árukészletet. A vevõ visszaszalad a postára, visszaadja a postai kisasszonynak az igazolószelvényt, visszakéri a pénzt, a postai kisasszony visszaadja számára a pénzt. Így a pénze is megmarad, és az árunak is a birtokába jut. A trükk - mondhatni - zseniális. A legtöbb esetben itt is bottal lehet ütni a vevõ nyomát, és az eladó nyilvánvaló, hogy károsul, jelentõs mértékben károsul.
A kérdésem tehát az, hogy ez a gyakorlat vajon megakadályozható-e - mondjuk - azáltal, hogy a posta nem adja vissza az egyszer már befizetett pénzt, nem fogadja vissza a befizetõszelvényt, hanem a vevõ érdekében is eljárva, ezt megtagadja.
(14.20)
Erre kérném államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)