DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõ Úr! Az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvény a kérdés jogi megítélését teljesen egyértelmûvé teszi azzal, hogy egyrészt kizárja a holttestbõl bármely célra kivett szerv, szövet visszterhes elidegenítésének lehetõségét, másrészt azokat a célokat is pontosan meghatározza; a halál okának vagy az alapbetegségnek a megállapítása, illetve a gyógyító célú felhasználás, amelyek érdekében a szervkivétel egyáltalán szóba kerülhet. Ugyanez a törvény a szövet vagy szerv élõ személybõl történõ átültetése esetére is kizárja az ellenérték kikötésének a lehetõségét.
Tehát mindenre figyelemmel - megítélésem szerint - egyértelmû, hogy hatályos jogunk sem a belsõ piacon, sem exportáló országként nem ismeri el a szervkereskedelem egyetlen legalizált módozatát sem. Meg szeretném azt is jegyezni, hogy ebben a tekintetben egészségügyi jogunk most átalakítás, kialakítás alatt álló új alapformái sem fognak változást eredményezni.
Végül úgy gondolom, hogy az egyes lapokban napvilágot látott és idõrõl idõre napvilágot látó híresztelések, felvetések az emberi szervekkel folytatott hazai, elsõsorban nemzetközi, üzletszerûen végzett tevékenységekrõl semmiképpen nem alapozzák meg a tevékenység tömeges és szervezett hazai jelenlétének a gyanúját.
Ez természetesen azt nem jelenti, hogy ezzel én most kizárom az eseti jogsértések lehetõségét. Azt gondolom azonban, hogy hatékony egészségügyi szakfelügyeleti tevékenységgel, másrészt rendõrségi, vámhatósági eljárásokkal, ellenõrzésekkel felderíthetõk, visszaszoríthatók, megakadályozhatók az ilyen jellegû ténykedések. Köszönöm szépen.