DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Természetesen a legmesszebbmenõkig egyetértek Deutsch képviselõtársunk elõterjesztésével minden vonatkozásában. Azonban szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani azt, hogy önök H/9. szám alatt elõterjesztett indítványomat több mint két évvel ezelõtt napirendre fogadták több mint 90 százalékos aránnyal, amelynek a tárgya az volt, hogy a privatizáció teljes folyamatát 1989. január 1- tõl tételesen világítsa át a parlamenti bizottság. Sajnos, bár több mint két év telt el az önök határozatának meghozatala óta, mind a mai napig nem került sor ennek a bizottságnak a felállítására. Holott, ha ez a bizottság mûködne, akkor megítélésem szerint megakadályozható, megelõzhetõ lett volna az ilyen jellegû súlyos probléma, mint amelyet most Deutsch képviselõtársunk indítványa alapján egy ad hoc bizottság megvizsgálni fog.
Szeretnék rámutatni néhány alapvetõ szempontra. Kérem, akkor, amikor folyik a privatizáció vagy folyt a privatizáció, rendkívül disszonánsnak tûnik az, hogy a privatizáció költsége gyakorlatilag teljes mértékben felemésztette azokat a gazdasági eredményeket, amelyeket a privatizációtól a mindenkori kormányzat remélt. Ha összehasonlítjuk a szakértõknek, a mindenfajta szakértõknek nyújtott szolgáltatások és a privatizációs intézmények fenntartási költségeinek az összegét azokkal a számjegyekkel, amelyek állítólag nettó értékben befolytak a költségvetésbe, akkor félek, hogy olyan jellegû megállapításra jutnánk számszakilag, amely szerint magasabb volt a költség, mint a hozam, mint az az eredmény, amelyik ténylegesen itt a kormány gazdasági mozgásterületét megnagyobbította. Ugyanúgy célszerûnek tartanám felmérni azokat az arányokat, hogy a kárpótlás címén, tehát az államosítások áldozatainak nyújtott névértékek, a kárpótlási jegyek névértékei milyen módon aránylanak az állítólagos szakértések címén kifizetett összegekkel. Ezek nélkül nem lehet túllépni ezen az ügyön. (Kis Zoltán közbeszól: Ez nem kárpótlás!)
Ugyancsak szeretnék más vonatkozásban rámutatni arra a disszonanciára, amelyre az igen tisztelt privatizációs szervezetek folyamatosan hivatkoznak, hogy üzleti titokként kell kezelni a privatizáció egyes ügyleteit és az egész folyamatát. Ugyanakkor ez egy teljesen abszurd álláspont, ugyanis a tulajdonos elõl, az ország elõl takarják titokban, hogy milyen feltételek között folyik le a privatizáció, kiknek a javára vagy kiknek a kárára, milyen kis különalkuk és késõbbi kormányokra átterhelt kötelezettségek vannak a privatizációs folyamatok mögött.
Tekintettel arra, hogy egy soron kívüli felszólalásra kaptam jelenleg lehetõséget, még egyetlenegy dolgot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. Talán lehetne egyszerû nyelvtani vagy szójátéknak is tekinteni, amit fogok mondani, de sajnos, a dolgok lényegére utaló valóság. Tisztán kell látnunk, hogy 1989. január 1-jétõl kezdve hogy pocsékolták el azokat az értékeket, amelyek a költségvetésbe kellett volna hogy befolyjanak. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzék padsoraiban.)