DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Ennél a módosító indítványnál, amelyrõl Mádi László képviselõtársam beszélt, valóban meg kell állnunk egy pillanatra és elgondolkodnunk azon, hogy hogyan is folyik a jogalkotás Magyarországon.
Ma reggel más vonatkozásokban ténylegesen elõkerült ez a probléma, és akkor az MSZP frakcióvezetõ-helyettese egy megnyugtató üzenetet küldött, azt mondta, hogy igen, ezek nagyon lényeges kérdések, el fog jönni az idõ majd a tb-önkormányzatok jövendõ sorsával kapcsolatban, akkor majd végig kell tárgyalnunk mindezeket a kérdéseket, hogy a munkaadói, munkavállalói oldal szereplõi között milyenfajta súlyozás képzelhetõ el, hogyan mûködhetnek ezek az oldalak, mi a belsõ rendjük.
Ez elméletileg így nagyon helyes, csakhogy idõközben egyszer csak becsúszik egy módosító indítvány A napon beadva, B napon bizottsági tárgyalásra kerülve, és A és B között csak egy 24 óra telik el. Egy olyan módosító indítvány, amely látszólag két sor, amely tulajdonképpen nagyon könnyen elkerülheti a vastag elõterjesztésekben bóklászó képviselõk figyelmét, de ez a módosító indítvány döntõ jellegû befolyást gyakorol akár az egész érdekegyeztetési folyamatra.
Azt hiszem, hogy így nem szabad dolgozni. Most függetlenül attól, hogy a módosító indítvány tartalmilag jó vagy nem jó. Errõl nyilván egyesek vélekedhetnek így, vélekedhetnek úgy. Azonban döntõ jelentõségû, nagy kérdéseket nyugodt és az érintettek bevonásával folyó vitában lehet és szabad csak tisztázni.
Azt sem tartom túlságosan szerencsésnek, hogy a kormány maga mint testület sem szembesül egy ilyen kérdéssel, vagy legalábbis nekünk errõl nincs tudomásunk. Ha a kormány maga akart volna ezen a téren most lépni, akkor föltehetõleg betette volna a tervezetbe, így tehát nagyon fölmerül az, hogy egy sokkal szûkebb lobbyérdek húzódik meg, és egy csoportérdeket szolgálva próbálunk valamilyenfajta elõnyhöz juttatni egyeseket, hátrányhoz juttatni másokat.
A dolog konkrétumáról is szeretnék azért néhány gondolatot elmondani. Önmagában véve az, hogy a parlamentnek törõdnie kell az Érdekegyeztetõ Tanács egy-egy oldalának belsõ rendjével, vagy legalábbis meg kell nyugodnia a tekintetben, hogy ott reális módon mennek a dolgok, ez talán nem vitatható. Azt azonban nagyon megfontolásra ajánlom a tisztelt Háznak és a kormánynak is, hogy egy járulék-befizetési arányt próbáljunk elfogadni mutatószámnak. Mint ahogy ez egy járulékarányos javaslat.
Úgy érzem, hogy rengeteg alapelvet sértünk, még akkor is, hogyha ennek a rendszernek a mai alkalmazása egyes megítélések szerint talán éppen egy létszámarányos és reális rendet hozna létre. Én ezt most nem akarom vitatni. Vitathatnám, de nem innen akarom a gondolatmenetet futtatni. De ha egy rendszer elvileg önmagában azt teszi lehetõvé, hogy valamilyen szempontból gazdagabb embercsoportnak nagyobb legyen a súlya egy tárgyaláson, mint a vele azonos létszámú szegényebb embercsoportnak, akkor én nagyon remélem, hogy ez a parlament sem véletlenül, sem odafigyelve, sem oda nem figyelve ilyen megoldást nem fog választani. Tudniillik ez nagyon ellene menetel mindannak, amirõl az elvek szintjén beszélni szoktunk.
Tehát azt hiszem, hogy lehet találni nagyon sokfajta technikát, tagdíjfizetõk számát vagy egyebeket, amelyek súlyozzák az oldalak résztvevõit. Természetesen egész más a világa, a belsõ világa a munkaadói oldalnak és egész más a munkavállalói oldalnak, de bizonyára egy kiérlelt vitában elsõsorban az oldalak maguk letehetnek egy olyan javaslatot, amit aztán ide lehet hozni, amit végig lehet még politikai szempontból vitatni, és lehetõleg egy ilyen nagy horderejû kérdésben konszenzussal eredményre jutni.
Megítélésem szerint járulékarányos szavazati rendszer bevezetése egy ilyen múlt századi, nagyon vagyonalapú, szenzus jellegû megoldás semmilyen körülmények között nem illik be egy modern társadalom érdekegyeztetési rendszerébe.
Ha biztosítási elvekre hivatkozunk és azt mondjuk, hogy kérem, ne értékeljük túl ezt a javaslatot... Hiszen a konkrét javaslat mirõl szól? Csak a Munkaerõ-piaci Alappal kapcsolatos bizonyos döntések meghozatalát végzõ testületre írná elõ ezt a bizonyos járulékarányos dolgot. Ha ez egy valódi biztosítási rendszer, akkor még-még lehetne érveket fölsorolni az ilyenfajta megoldásnak.
(19.50)
Azonban arra kell rámutatni, hogy jelen helyzetben ez mindenképp túlmutat saját magán. Ha megszületik egyszer egy modell, ami munkaadói csoportok, oldalak belsõ súlyozását megadja, ez a modell át fog szaladni feltehetõleg, mintegy hivatkozási alapként az érdekegyeztetés egész mechanizmusán. Akkor pedig sokkal nagyobb horderejû kérdésrõl van szó, minthogy egy módosító indítvánnyal meg az ahhoz beadott és a parlament elõtt már nem is teljes energiával megvitatott csatlakozó módosító indítvánnyal meg lehetne hozni.
Ahogy az elõbb példaképpen hoztam a személyi jövedelemadó törvény sanyarú sorsát, ugyanígy egy picit vissza kell térnem egy másik napirendi pontra - most csak mint példára -, hogy ha ki lehet venni a biztosítási rendszerbõl az egészségügyet egy törvényben úgy, hogy errõl a miniszteri expozé még egy árva szót sem szól, akkor nem a világos beszéd talaján dolgozik a parlament, s nem szembesítjük a társadalmat azokkal a változásokkal, amelyeket végig akarunk vinni. Ilyen lenne ez a módosító indítvány is. Én tehát nagyon remélem, hogy végül nem emeljük törvényerõre ebben a formában semmiképpen. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.