BAUER TAMÁS, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõtársaimmal közösen, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti képviselõcsoportja nevében nyújtottunk be közel fél évvel ezelõtt egy törvényjavaslatot, amely a privatizációs törvény módosítására irányult.
Szeretném külön is felhívni a figyelmet arra, hogy május 14-e ennek a törvényjavaslatnak a dátuma, tehát szó sincs arról, véletlen, hogy a tárgyalására most kerül sor -, amikor az ÁPV Rt. tevékenysége körül alakult ki egy példátlanul súlyos botrány
Mi azonban ettõl teljesen függetlenül, jóval ezt megelõzõen készítettük el a magunk javaslatát. Még egy szempontból nem közömbös az idõpont, hiszen egy évvel követte a törvényjavaslat parlamenti elfogadását, azért vártunk ennyi idõt a benyújtással, mert a jogbiztonság általános elvébõl kiindulva úgy gondoltuk, hogy egy törvényjavaslat elfogadásától legalább egy évet kell várni addig, amíg hozzányúlunk, ismerve a tapasztalatokat.
Hozzá kell tennem, hogy - mint tudjuk - a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak találta, támogatta a törvényjavaslatot. És ennek birtokában terjesztem itt önök elé a javaslatot. Ez, ahogy a kormány a maga jogalkotási irányelveiben osztályozni szokta, egy kis módosítás. Néhány pontot a több mint 70 pontból, 7-et érint, és 3 újat javasol beiktatni. Tehát ez a kis módosítások közé tartozik, de nem mellékesek ezek a módosítások, amelyeket javaslunk.
Szeretném felhívni a figyelmet röviden arra is, hogy mi mindent nem érint ez a módosítás, melyek a hatályban lévõ privatizációs törvénynek azok a legfontosabb irányai, amelyeken nem kívánunk módosítani. Azért nem kívánunk módosítani, mert javaslatunk annak a kormányprogramnak a talaján áll, amit több mint 2 évvel ezelõtt az Országgyûlés többsége elfogadott, és amely kormányprogramot, annak a privatizációra vonatkozó törekvéseit ma is valljuk, és helyesnek valljuk.
Módosító javaslatunk olyan mozzanatokat ragad ki, majd mindjárt eljutok oda, hogy melyek ezek, ahol úgy ítéljük meg, hogy a kormányprogram céljait a hatályos törvény nem elég jól valósítja meg, és ebbõl a szempontból kívánjuk javítani a hatályban levõ törvényt.
Tehát azzal kezdeném, hogy mi az, amin nem akarunk változtatni. Nem akarunk változtatni azon, amit a hatályos törvény elõterjesztésekor Békesi László, akkori pénzügyminiszter úgy fogalmazott meg, hogy célunk az, hogy '98-ra lényegében a privatizáció befejezõdjék. Tehát amit privatizálni akarunk Magyarországon, azt '98-ig igyekezzünk privatizálni.
Nem akarunk változtatni azon az alapvetõ célon sem, hogy valódi magántulajdonosok kezébe kerüljön Magyarországon az eddigi állami vagyonból mindaz, amit privatizálni akarunk.
Ez eltérést jelent - számos más ország privatizációs gyakorlatától -, ahol egyféle "mûvi" privatizáció folyik. Ezzel függ össze az a törekvés is, ami megfogalmazódott a hatályos törvény másfél évvel ezelõtti elfogadásakor, hogy kerüljön elõtérbe a készpénzes Brtékesítés, ezt is fenntartandónak tartjuk, éppen azért, mert ez jelenti garanciáját annak, hogy valódi tõkével rendelkezõ magántulajdonosok kezébe kerüljön a tulajdon, akiknek van módjuk azt fejleszteni, van módjuk abba további tõkét beruházni.
(20.20)
Végül kitartunk a hatályos törvénynek ama elve mellett, hogy a versenyeztetés álljon a középpontjában a privatizációnak, az legyen az új tulajdonos, aki a legjobb feltételekkel, az államra és a vállalat jövõjére nézve a legelõnyösebb feltételekkel veszi azt meg.
Azért nem akarunk ezeken a pontokon változtatni, mert ma is az a véleményünk, hogy a mai állami tulajdont, az állam vállalkozói vagyonát a törvényben rögzített kivételek mellett célszerû privatizálni, érdemes privatizálni, ettõl várhatjuk azt, hogy a magyar vállalatok rendbe jönnek, hogy a magyar vállalatok gazdaságilag konszolidálódnak.
Ettõl várhatjuk azt, hogy a tulajdonosok új beruházásokat valósítanak meg a magyar vállalatoknál, és azt a gazdaságpolitikai célt, hogy bõvüljenek a beruházások a versenyszektorban, mindenekelõtt ettõl várhatjuk. És ettõl várhatjuk annak a gazdaságpolitikai célunknak a megvalósulását, hogy gyorsuljon a magyar gazdaság integrálódása a világgazdaságba, a fejlett országok gazdaságába.
Ezzel kapcsolatban azt is szeretném megjegyezni, hogy idõnként elhangzik, hogy a magyar privatizáció, ahogy nemrégiben egy friss pártdokumentum fogalmazott - az egyik ellenzéki párt egy friss dokumentuma -, csak egy nagyon szûk réteg érdekeit szolgálja, a társadalom egészét nem. Megfeledkezik ez a megállapítás, szerintem téves megállapítás, arról, hogy a privatizáció, amikor egy vállalatnak olyan új tulajdonosa van, aki tõkét fektet be, aki fenn tudja tartani azt a vállalatot, aki piacot szerez annak a vállalatnak, ez mindenekelõtt a vállalat dolgozóinak az érdekeit szolgálja, meg az adófizetõk érdekeit szolgálja, tehát a társadalom egészének az érdekeit szolgálja az a privatizáció, ami Magyarországon az elmúlt hét- nyolc évben megvalósult, minden baj, minden gond, minden mellésiklás dacára is.
Azt gondolom tehát, hogy ezeken az alappontokon nem akar a mi javaslatunk változtatni a privatizáción. Van még valami, amin nem akarunk változtatni, annak ellenére, hogy ez nem egészen úgy alakult, ahogy a szabaddemokraták szerették volna.
Mi annak idején a privatizációs törvény vitájában magának az ÁPV Rt.-nek a státusával, a helyzetével, az állami intézményrendszerben elfoglalt helyével kapcsolatban más megoldásokat támogattunk volna. Szerettük volna eltolni egy kicsit a közintézmény felé az ÁPV Rt.-nek a helyzetét, ha már részvénytársaság formájában mûködik, akkor azt szerettük volna, ha egy sajátosabb részvénytársaság, szorosabb parlamenti és állami kontrollal.
A parlamenti többség azonban végül is nem így döntött, a kormány ezeket a módosító indítványokat nem támogatta. Úgy gondoljuk, hogy másfél év után, amikor ebbõl a parlamenti ciklusból már kevesebb mint két év van hátra, nem volna szerencsés változtatni az ÁPV Rt. státusán, módosító indítványaink tehát ilyen jellegû módosításokat nem tartalmaznak.
Amit mégis változtatni akarunk, az abból indul ki, hogy az elmúlt két év vagy elmúlt másfél év privatizációs folyamataiban, amelyek a törvény elfogadása és hatálybalépése óta megfigyelhetõk, hol voltak a legfontosabb problémák. Két fontos problémát látunk, amelynek a szempontjából a törvényt módosítani érdemes.
Az egyik, hogy miközben a stratégiai nagyvállalatok privatizációjában - megítélésünk szerint - jelentõs és az ország számára hasznos eredmények születtek, a kis- és közepes vállalatok és különösen a közepes vállalatok privatizációja még mindig lassú. És ez a lassúság azért baj, mert nagyon sok, még mindig több száz olyan vállalat van, amelynek a privatizációja igazából el sem kezdõdött, amely vállalat a privatizáció elõtti helyzetben van hat-hét év óta, és ez az állapot nem kedvez a vállalatok fejlesztésének, nem kedvez a vállalatok piaci pozíciójának, és ezen mielõbb változtatni lenne szükséges. A vállalatok és dolgozóik szempontjából hátrányos ez a hosszú évek óta tartó helyzet, amin célszerû lenne változtatni.
A másik dolog, ami indokolja azt, hogy változtassunk, ez az, hogy azt a célunkat, amit az elõzõ parlament, az elõzõ kormány is megcélzott és nem tudott megvalósítani, és ez a kormány is a programjában megcélzott és nem tudott megvalósítani, vagy nem eléggé tudott megvalósítani, ez a privatizáció átláthatóvá tétele, a privatizáció ellenõrzöttsége, a visszaéléseknek a minél inkább történõ megakadályozása.
Nem véletlen, hogy számos interpelláció hangzott el a privatizációval kapcsolatban, és bizony olykor-olykor mi, kormánypárti képviselõk sem voltunk könnyû helyzetben, amikor gombnyomással támogatnunk kellett az illetékes miniszter válaszát ezekre az interpellációkra.
Javaslataink tehát ezekbõl a szempontokból indulnak ki. Ilyen megfontolásokból kívánunk néhány ponton változtatni a privatizációs törvényen.
Az egyik ilyen javaslatunk arra irányul, hogy azt az egyszerûsített privatizációt, amit ez a törvényjavaslat bevezetett, és ami eddigi tapasztalataink szerint, ha szûk körben is, de sikeres volt, a kisvállalatok privatizációja kétségkívül meggyorsult általa, de amely nagyon szûk körben valósult meg, két menetben.
Erre biztosítsunk még egy alkalmat, legyen még egy harmadik menet, amikor az eddigi feltételek mellett még egyszer figyelembe lehet venni azokat a vállalatokat, amelyek például helyzetük változása miatt belekerültek abba a körbe, amit az egyszerûsített privatizáció tartalmazott, legyen erre még egy lehetõség a következõ hónapokban. Ez az egyik pont.
A többi javaslatunk kivétel nélkül arra irányult, hogy a visszaélések lehetõségét szûkítsük a privatizációs folyamatban, legyen tisztább, korrektebb a privatizáció. Erre irányul az a javaslatunk, a javaslat 4. és 5. §-ai, amelyek a pályázati szabályokat kívánják szigorítani.
Az egyik javaslatunk: a 4. § azt mondja ki, hogy az egyszer meghirdetett pályázati feltételek az eredményhirdetésig nem módosíthatók. Ez magától értetõdõnek tûnik, a jelenlegi törvény ezt mégsem írja elõ, és a vitatott, gyanút keltõ esetekben sokszor megtörtént az, hogy az egyszer meghirdetett pályázatok valamilyen feltételét, például a határidõt módosították. Javaslatunk szerint erre a jövõben nem lenne mód. Tessék úgy kiírni azt a pályázatot, hogy ne kelljen azt késõbb módosítani.
A másik javaslatunk azt irányozza elõ, hogy az ajánlatok értékelésénél legyen bizonyos szigorítás. Gyakran elõfordult azokban az esetekben, amelyek körül interpellációkat nyújtottak be, amelyek körül gyanú keletkezett, hogy valami "suskus" van a dologban, holott valószínûleg sokszor nem volt, ezekben az esetekben gyakori volt az, hogy meghirdették a pályázatot, voltak ajánlatok, és aztán eredménytelennek minõsítették a pályázatot. Ilyenkor mindenki fölteszi magának a kérdést, hogy vajon miért, miért nem voltak jók azok a pályázatok?
A mi javaslatunk szerint ezentúl az egyszer meghirdetett pályázatra, ha olyan pályázat érkezik, legalább egy, amelyik megfelel a pályázati kiírásnak, akkor eredményesnek kell nyilvánítani a pályázatot, és oda kell ítélni annak, aki a legjobb ajánlatot benyújtotta.
A második pont ezzel kapcsolatban, hogyha viszont nincs ilyen ajánlat, akkor eredménytelennek kell nyilvánítani, és 90 napon belül ki kell írni egy új pályázatot. Tehát ne fordulhasson elõ az, hogyha nem volt eredményes, akkor esetleg utána egy évig vagy még hosszabb ideig nem hirdetik meg ezt a társaságot.
A hatályos törvénynek van egy nagyon fontos újítása, amely az átláthatóságot, a társadalmi kontrollt hivatott biztosítani. Az, hogy minden egyes döntésrõl, amit az ÁPV Rt. hoz, emlékeztetõt kell készíteni, és ebben az emlékeztetõben rögzíteni kell azt, hogy miért úgy döntöttek, ahogy.
Ezt mi azzal egészítenénk ki, hogy ezt az emlékeztetõt csatolni kelljen az ÁPV Rt.-nél a társaságokról, az állami részesedési társaságokról készített nyilvántartáshoz, oda le kelljen rakni, és ezt az emlékeztetõt bárki tekinthesse meg.
Azt hiszem, hogy egy ilyen szabály meghirdetése nagymértékben javíthatná a közvélemény privatizációba vetett bizalmát, vagy szerényebben fogalmazva, mérsékelhetné a közvéleménynek a privatizációval kapcsolatos bizalmatlanságát.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy az ismertetett szabályok és az a néhány apró technikai változtatás, amelyet törvényjavaslatunk tartalmaz, hozzájárulhatna ahhoz, hogy tisztább, világosabb, ellenõrzöttebb legyen Magyarországon a privatizáció, és ez valamennyiünk számára fontos cél. Úgy gondoljuk ugyanis - és ezt szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni -, hogy abból, hogy az ÁPV Rt. körül súlyos visszaélés történt, súlyos korrupciós botrányt vitatunk ma valamennyien, abból hogy nem ez az egyetlen ilyen eset, ebbõl nem szabad szerintünk azt a következtetést levonni, amelyet a Fidesz vont le, hogy függesszük fel a privatizációt.
Én azt gondolom - tisztelt képviselõtársaim -, hogy Magyarországon minden második, harmadik évben van egy súlyos, tömeges baleset egy sorompó nélkül vasúti átjárónál, autóbusz és vonat karambolja, és ebbõl még senki nem vonta le azt a következtetést, hogy zárjuk le az összes ilyen átjárót.
Mert az életnek menni kell tovább. És sok hasonló példát mondhatnék az életünkrõl, hogy abból, hogy valahol valami baj van, hogy valami nem úgy történik, ahogy kellene, ebbõl sohasem a folyamat leállításával kell erre válaszolni; hanem javítani kell a vasúti átjárók feltételeit, szigorítani kell a szabályokat, jobban ki kell képezni az autóbuszsofõröket, és azt gondolom, hogy a privatizáció esetében is mindazok számára, akik valóban magántulajdonon alapuló piacgazdaságot akarnak mielõbb Magyarországon, nem az a következtetés adódik, hogy függesszük fel a privatizációt. Ez egy szerintem rendkívül elhibázott elképzelés.
Ráadásul, ha meggondoljuk azt, hogy az állami tulajdon jelenléte a piacgazdasággal való érintkezésében az egyik legfontosabb korrupciós forrás, a korrupció lehetõségét jelentõ forrás, ha meg akarjuk szüntetni vagy szûkíteni akarjuk a korrupció lehetõségét, akkor minél elõbb túl kell jutnunk ezen az állapoton. A privatizáció felfüggesztése csak elnyújtaná azt az állapotot, amikor jelen van, amikor fenyeget ez a korrupciós lehetõség, ha viszont mielõbb túljutunk ezen az állapoton, akkor a korrupció lehetõségét is szûkítjük.
Ez a javaslat tehát pont az ellenkezõjét érné el, ha valaki elfogadná, mint amit állítólag szolgál. Úgyhogy azt gondolom, hogy amit tennünk kell, az az, hogy a törvényt is módosítjuk, a versenyeztetési szabályzatot is szigorítjuk, a társadalmi környezeten is javítunk, elõbb-utóbb azt a bizonyos ellenõrzõ bizottságot is létrehozzuk itt az Országgyûlésben, de semmiképpen sem leállítani, sõt, nem is felfüggeszteni, mert ezzel csak károkat okoznánk itthon, és károkat okoznánk Magyarországnak a világban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)