IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok röviden foglalkozni ezzel a törvénymódosítással, hiszen elég késõre jár az idõ, viszont ismerve a jelenlegi helyzetet a privatizációs vonalon, úgy gondolom, hogy nem mehetünk el anélkül, hogy megvizsgálnánk azt, hogy vajon milyen segítséget tud adni ez a törvénymódosítás a privatizáció további vitelében.
Az elõterjesztõk az általános indoklásban a versenyszféra vállalatainak lassú, megkésett és a szándékoltnál szûkebb kört érintõ privatizációjára hivatkoznak. Elsõsorban az egyszerûsített privatizáció területén. Javaslataikkal oldani szeretnék a privatizációt övezõ bizalmatlanságot, hivatkozásaik - véleményem szerint - a privatizációs szervezet mûködési anomáliáikra utalnak, mint például menet közbeni pályázatmódosítás, indokolatlan eredménytelenné nyilvánítás. Ehhez, gondolom, sokan tudunk további, nehezen elfogadható döntéseket idézni a közel- és régmúltból.
Az elõterjesztõk céljai általánosan elfogadhatóak, hiszen az állami vagyon hatékony mûködtetésére irányulnak új tulajdonosi struktúra létrehozásával. A folyamat merev, idõhatárokhoz kötött gyorsítása és az ÁPV Rt. többségi tulajdonában álló társaságok, mivel nem magántulajdonnak minõsülnek, tehát ilyen alapon, mivel nem magántulajdonúak, ezeknek a kizárása a versenybõl nem biztos, hogy piackonform.
Ha megvizsgáljuk, hogy milyen feltételrendszer határozza meg az ÁPV Rt. mozgásterét, akkor ismét felmerül az az alapvetõ kérdés, hogy vagyongazdálkodási jogosítványai, lehetõségei miért nincsenek kialakítva? Vagy miért nincs ilyen szervezet ma Magyarországon? Mi kereszténydemokraták minden privatizációval kapcsolatos törvénymódosításnál elmondtuk, hogy az eredményes privatizáció alapfeltétele az eladásra szánt vagyon hasznosíthatóságának teljes körû vizsgálata. Ez a mai lehetõségeknél sokkal szélesebb vagyongazdálkodási funkciókat tételez fel. Ennek hiánya a felelõsség könnyû levetéséhez vezet, mint a példák is bizonyítják.
Különösen nagy károkat okoz és okozott a jelenlegi hibás gyakorlat az állami érdekeltségû volt vállalatok felszámolásánál és végelszámolásánál, ahol egy névleges ÁPV Rt.-jóváhagyással vagy beletörõdéssel kontrollálatlan felszámoló társaságok, bt.-k minden gazdasági ésszerûséget kizáróan, nem ritkán külön juttatásokat reményében, ellenérdekû felek között kótyavetyélnek. Ennek eltûrése az ismert sikerdíjak fényében nem csodálható.
Olyan is elõfordult, hogy a két pályázónak külön-külön megadták az elõvásárlási jogot a másik kárára, és nem történt semmi. Tehát nem történt semmi szankció. Számos esetrõl tudok, ahol azonos feltételek mellett a külföldi pályázót támogatták. Nem csoda, hogy egy ilyen esetben a volt vezérigazgató, aki átment felszámolóba, Mercedest és örökös felügyelõbizottsági tagságot kapott a külföldi cégben, a magyar államtól pedig jó nyugdíjat.
Az elõterjesztõ kívánt céljai addig reálisan nem érhetõk el, míg a vagyonkezelés nem kapja meg azt az egyértelmû támogatást, melyet egy nemzet önbecsülése megkíván. Javítgathatjuk és gyorsíthatjuk a privatizációt, a jó gazda gondossága nélkül tovább él a szlogen, és sajnos a gyakorlat, hogy a privatizáció egy programozott kifosztás.
Még egy szót talán a privatizáció átláthatóságáról, tisztaságáról. Véleményem szerint az átláthatóság az egyértelmûen ügyviteli kérdés elsõsorban, hiszen az egész privatizáció nem szól másról, mint egy hozzájutási kérdésrõl. Hogyan lehet ehhez a vagyonhoz hozzájutni? És ennek az útját igazából konkrét és meghatározott módon kell biztosítani.
A jelenlegi privatizációs törvény az elõterjesztõk minden jószándéka ellenére is a meglévõ bonyolultságában és összetettségében nem tudja biztosítani azt a feltételrendszert, hogy ez a hozzájutási kérdés igazából korrekt módon legyen szabályozva. És a hozzájutási kérdés fölvet egy olyan gondot is, hogy valójában az úgynevezett magyar középréteg vagy magyar vállalkozói réteg kialakításához, amely egy nemzeti cél, mit tesz hozzá ez.
(20.40)
Véleményem szerint nincs meg ma a megfelelõ preferencia a magyar vállalkozói réteg megfelelõ kezelésére, elõnyben részesítésére, és nem igazolják az eddigi eladások azt, hogy a külföldi vevõvel - különösen a kis- és középméretû cégeknél - a magyar állam jobban járna, vagy mindannyian jobban járnánk. Ebben a vonatkozásban ez az elõterjesztés nem nyújt újat, ezt talán hiányának rovom fel, bár az elõterjesztõ hozzászólásában kitért arra, hogy mivel is nem foglalkozik ez a törvénymódosítás.
Én szeretném, hogyha esetlegesen a módosítási javaslatokban ez a hozzáférhetõség konkretizálva lenne, tisztábbá lenne téve, és megfelelõ preferenciákat tartalmazna. Köszönöm szépen a figyelmüket.