NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Azért e késõi órán engedtessék meg nekem fölhívni néhány történésre a figyelmet. Elõször is azt szeretném leszögezni, hogy nagyon sajnálom, hogy Lányi képviselõ úr sietve távozott még a napirendi pont tárgyalása közben. Ezt õk soha nem szokták kihagyni, megemlíteni, úgyhogy én is elmondom.
Azért emlékezzünk arra vissza, hogy hogy történt az a szavazás, amikor a most vitatott kérdés úgy dõlt el, ahogy a kormány ezt nem szerette volna. Szeretném emlékeztetni a képviselõ urakat, akik jelen vannak, hogy a kormány szándékával ellentétes szavazási eredmény született, és mi végsõ soron nagyon sajnálatosnak tartjuk azt, hogy ez a kérdés pusztán arra kerül leszûkítésre, hogy a honvédségnél az elõmenetel biztosítása ezzel - úgymond - megoldódik. Nagyon sajnálatos ez a dolog azért, mert ezzel egy irányító miniszter vagy egy felügyeletet ellátó elöljáró cinkosságát is feltételezik. Nem hiszem, hogy önmagában ez a kérdés - bármilyen képletes elemekkel ecsetelve került ez itt most elõadásra - megoldódik, hiszen a törvény hatálya által 57 éves korban kötelezõen nyugdíjba vonulók között megtalálhatók biztos mindazok is, akik belefáradtak, megöregedtek, nem akarják tovább csinálni, de megtalálhatóak azok is, akik még hasznos munkát tudnak végezni.
Mi tehát összességében nem az ellen vagyunk, hogy aki megérdemelten nyugdíjba vonulhat, az kaphasson még egy lehetõséget a meleg iroda további használatára, hanem amellett, hogy egy mérlegelés - amely mérlegelés megadatik minden terület vezetõjének a polgári életben, máshol is - az azért megmaradjon ezeknek az elöljáróknak is. Nem csak honvédségrõl és nem csak rendõrségrõl van szó. Az énáltalam irányított területrõl is szó van. Megoldhatatlan problémákkal kerülünk szembe. És még egy. Mi van akkor, tisztelt képviselõtársam, hogyha az az ízületi bántalmaktól vezérelt nagyon komolyan fizikailag és szellemileg is esetleg elhasználódott szolgálati viszonyban lévõ el szeretne menni 52 éves korában nyugdíjba? A tisztelt parlament arra meghagyta a lehetõséget az elöljáróknak és a miniszternek, hogy korkedvezményes nyugdíjba engedhesse ezeket az embereket. Arra elveszi a lehetõséget, sõt, nem támogatja most a visszaszerzését, hogy a tovább szolgálást az arra érdemeseknek biztosítsuk. Éppen ezért egyrészt a benyújtott módosítást természetesen a kormány nevében támogatom, és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el. Amennyiben ennél árnyaltabb szabályozást kíván megvalósítani, akkor pedig úgy érzem, hogy a módosító javaslatok között bõséggel lesz lehetõsége arra, hogy válogasson. Egyet ne támogassanak: azt, hogy a törvény egy olyan merev szabályozást léptessen életbe, ami majd késõbbiekben ismételten azt fogja eredményezni, hogy lehetõség szerint a törvény más paragrafusainak a felnyitásával újabb kiskapukat próbáljunk keresni.
Köszönöm.