SZÕDI IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A T/2691. számú törvényjavaslat neve alapján arra gondolhatnánk, hogy egy igen fontos gazdasági törvény beterjesztése történt meg. Azonban itt nemcsak errõl van szó, nemcsak az energiáról, hanem ennek a nem mindennapi energiaforrásnak a békés és biztonságos felhasználásáról, szabályozási elveinek rögzítésérõl, más törvényekkel való kapcsolatáról, környezetünk biztonságáról.
Mielõtt a törvénytervezet részleteibe mennénk, engedjenek meg egy kis történelmi visszatekintést.
Az energia fogalma a XIX. században érlelõdött ki. Ekkor értették meg az energia megmaradásának törvényét. A minden földi energia végsõ forrásának tekintett Napot egy hatalmas, forró, de fokozatosan kihûlõ gázbolygónak gondolták. A kor legmélyebben gondolkodó fizikusai megpróbálták becsülni a Nap életkorát, és ragyogásának még ezután föltételezhetõ idõtartalmát. Pár ezer évet kaptak.
Kora tudományában járatos Madách Imre is ezért adott rövid idõt és jövõt az emberi fajnak. Az ember tragédiája címû mûvében a következõket írja: "Midõn az ember földén megjelent, / jól béruházott éléskamra volt az: / csak a kezét kellett kinyújtani, hogy készen szedje mindazt, ami kell. / Négy ezredév után a Nap kihûl, / növényeket nem szül többé a Föld. / E négy évezred tehát a miénk, / hogy a Napot pótolni megtanuljuk."
Száz esztendeje, 1895-ben fedezte fel Becquerel a radioaktivitást. Erre alapozva 1923-ban mutatott rá Hevesy György elsõként arra, hogy évezredekrõl évmilliárdokra nyúlik a kozmikus idõskála, ha kémiai energia helyett nukleáris energia táplálja a Napot.
Lord Rutherford 1933-ban számolt be arról, hogy a radioaktivitás által termelt nagy energiájú részecskékkel bombázva sikerült átalakítania az atommagot. Elmondta, hogy az egyes átalakulásokban a molekula kémiai energiája elektromosan semleges, így akadály nélkül megközelítheti a pozitív atommagot és átalakíthatja. Ha ebben a reakcióban új neutronok is keletkeznek, azok már további magokat hasítanak át négy neutron keletkezése közben. Majd a négy neutronból nyolc támad, és egyre nõ a neutronlavina. Ez a szabályozatlan láncreakció az atombomba.
Roosevelt elnök az amerikai atomprogram indítását 1939 õszén rendelte el. Ennek elsõ eredménye volt a chicagói atomreaktor 1942- ben.
Ezeket a nagyteljesítményû reaktorokat áramló víz hûtötte, mint ma a világ legtöbb reaktorában. A nem békés célú hasznosítás negatív eredményei a következõk voltak.
Az elsõ plutóniumtöltetû atombombát 1945. július 16-án próbálták ki az Egyesült Államok déli részén lévõ sivatagban. Ekkorra már Berlin elesett, Németország letette a fegyvert. Az amerikaiak azonban ekkor már Japánt érezték fõ ellenségüknek. 1945. augusztus 6-án uránbombát dobtak Hirosimára, augusztus 9-én plutóniumbombát dobtak Nagaszakira. Kétszázezer japán halt meg, nagy többségük fegyvertelen, polgári áldozat.
Amikor a második világháború véget ért, a közfigyelem az atomenergia békés alkalmazása felé fordult. A magánvállalatok reaktorokat kezdtek építeni energiatermelésre. Így elõtérbe került a reaktorok biztonságának kérdése. Az elsõ amerikai reaktorbiztonsági tanács elnöke a magyar származású Teller Ede lett.
Ez a bizottság jött rá arra, hogy az elsõ plutóniumtermelõ reaktorok szerkezetileg nem elég biztonságosak, bennük az uránhasadásban termelt gyors neutronokat grafitban lassítják le, hogy azok jó hatásfokkal hasítsanak tovább urán atommagokat. A fejlõdõ hõt víz vezeti el. A víz azonban maga is nyel el elektronokat. Ha mármost a reaktor véletlenül túlhevülne, neutronelnyelõ anyag távozik el, több neutron marad vissza, megszaporodik a maghasadás, a reaktor még forróbb lesz: a láncreakció megszalad.
Teller Ede elérte, hogy ezeket az instabil urán-grafit-víz rendszerû reaktorokat Amerikában leállítsák. Hogy Teller Ede aggodalma jogos volt, bizonyította 1986-ban a csernobili reaktor katasztrófája.
Ma már a legtöbb reaktorban nem grafit, hanem víz lassítja le a neutronokat. Ha ilyen reaktor túlhevül, akkor eltávozik a víz. A neutronok nem lassulnak le, nem képesek hasítani. A láncreakció minden külsõ beavatkozás nélkül leáll. A vízzel lassító reaktorok szerkezetükbõl kifolyólag stabilak, ilyen típusú a Paksi Atomerõmû is.
Ez az energia tehát csodálatossága mellett csak békés célú alkalmazás esetén biztosít az emberiség és környezete számára pozitív elõnyöket. Nem megfelelõ, sõt rosszindulatú vagy felelõtlen alkalmazása káros lehet mindannyiunk számára, sõt az utánunk következõ generációkra is.
Ezért igen nagy jelentõségû, hogy a genfi leszerelési értekezlet 1996 augusztusában véglegesítette az átfogó atomcsend szerzõdés tervezetet, amelyet a 61 tagú testület tagjai túlnyomó többségében - beleértve az öt atomhatalmat is - támogatásáról biztosított. Az ENSZ- közgyûlés 50. ülésszaka 1996. szeptember 10-én megvitatta és 3 ellenszavazat mellett elfogadta és szeptember 24-én ünnepélyes keretek között megnyitották aláírásra a New York-i dokumentumot.
E szerzõdés az atomfegyverek fejlesztését célzó robbantások teljes tilalmáról kötött egyezmény, amely korlátlan tilalmat rendel el. Átfogó jellege a legkisebb erejû robbantások eltiltásában nyilvánul meg, s hatálya a légkör, a világûr, a víz alatti közeg mellett a föld alattira is kiterjed.
A törvénytervezet az 1980. évi I. törvényt kívánja felváltani, és a kor hazai és nemzetközi követelményeihez igazítani a szabályozási és a rendelkezési elveket. Az érvényben lévõ atomenergiáról szóló törvény és annak minisztertanácsi végrehajtási rendelete a tudomány és a technika akkor szintjén négy fejezetben és 27 §-ban foglalta össze a jogszabályi szabályozást és emelte törvényi szintre.
Az elõttünk lévõ tervezet az atomenergia alkalmazására, valamint a természetes és mesterséges eredetû ionizáló sugárzás elleni védelemre terjed ki. Az ionizáló sugárzások, amelyek természetes és állandó velejárói környezetünknek, széleskörûen elterjedtek az emberi tevékenység során.
Az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szól. A törvény 45. §-a elõírja az Országos Környezetvédelmi Tanács megalakítását, amely ez év tavaszától dolgozik. Ez a tanács jogosult - mint tanácsadó szerv - a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabályokkal és döntésekkel kapcsolatosan állást foglalni. A 43. § (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy az ilyen törvényjavaslat vagy jogszabály az, amelyik a környezeti elemekre, a környezet minõségére vagy a környezettel összefüggésben az emberi egészségre gyakorol hatást.
(21.10)
Az elmondottak alapján gyakorolta atomenergiáról szóló törvénytervezet kapcsán véleménynyilvánítási és javaslattevõ jogkörét a tanács. A tanács ad hoc bizottsága a törvénytervezetet áttanulmányozta a beterjesztett vizsgálatai elemzésével összefüggésben, és állásfoglalásában megfelelõnek, több tekintetben módosítandónak tartja, amelyet a környezetvédelmi bizottság beterjesztett javaslataiban.
Véleményem, hogy a javaslat már a preambulum esetében is kellõ figyelmet érdemel, mivel a törvény rendelkezései az atomerõmûveken kívül kiterjednek valamennyi nukleáris létesítményre, a radioaktív izotópok és készítmények elõállítására, valamint ezek és az ionizáló sugárzások sokrétû felhasználására.
Mint bevezetõmben említettem, egy 16 éves törvényt vált fel a tervezet. Megállapíthatjuk, hogy összhangban van az Európai Unió kapcsolatos integrációs ajánlásait összefoglaló Fehérkönyv irányelveivel, és figyelembe veszi a Gazdasági Együttmûködési Fejlesztési Szervezet, az OECD vonatkozó jogszabályait. Az összhang megteremtését könnyítette, hogy hazánk is részese az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött valamennyi átfogó nemzetközi egyezménynek, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott biztonsági ajánlásokba is aktívan bekapcsolódik.
Az atomenergia további békés célú felhasználása érdekében az említett szervezetek, így az OECD/NEA és a NAÜ 1991-ben kollektív véleményt fogalmazott meg, "Becsülhetõ-e a hosszú távú biztonság? " címmel.
E vélemény megfogalmazta, hogy az alkalmazáson túl igen fontos, és tudatában van annak, hogy a hatékony biztonsági becslés alapvetõ elõfeltétele a javasolt tárolási rendszerek pontos és részletekbe menõ ismerete. A hulladékok elhelyezésével kapcsolatban elismeri, hogy jelentõs elõrehaladás történt a biztonsági értékelések területén, és felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálati értékelési módszereket tovább lehet és kell fejleszteni a folyamatban lévõ kutatások eredményeként.
A radioaktív hulladékkezelés céljait és alapelveit a következõkben foglalhatjuk össze, összhangban a törvénytervezettel:
Az emberi egészség védelme, a környezet védelme, az államhatárokon túli védelem biztosítása, a jövõ generáció védelme, a jövõ generációra róható teher, törvényi szabályozás, a radioaktív hulladék keletkezésének szabályozása, integrált megközelítés és befejezésül a létesítmények biztonsága.
A jogszabály az elmondottakkal jelentõségük miatt külön fejezetben foglalkozik, a 38-41. §-okban, a "Radioaktív hulladék, kiégett üzemanyag tárolása és elhelyezése" cím alatt.
A környezeti és biztonsági elemzés célkitûzései között ezért igen fontosak:
Egy: a potencionális sugár-egészségügyi, környezeti, társadalmi és gazdasági hatások átfogó elemzése.
Kettõ: a hatósági és környezetvédelmi kritériumokkal való megfelelés mértékének értékelése.
Három: segíteni az elhelyezési területek és mûszaki tervek optimalizálását.
Négy: visszacsatolni koncepcionális tervezés, telephelykiszûrés és lakossági konzultációs programra.
Tisztelt Ház! Igen fontos részeihez érkeztünk a törvényjavaslatnak az elõbb elmondottakkal. A második fejezet az atomenergia alkalmazásának általános szabályait rögzíti, benne igen pontosan az Országgyûlés, a kormány és az alkalmazó feladatait, kötelezettségeit, valamint a hatósági engedélyezés, ellenõrzés és felügyelet-ellenõrzés általános rendje, benne kiemelve a lakosságot érintõ közmeghallgatást.
Szabó Iván képviselõtársam közegyeztetésrõl beszélt. Véleményem szerint igaza van, mert egy atomerõmû gondolatától a hulladékok végleges elhelyezéséig folyamatos egyeztetést kell végezni a társadalom minden érintettjével és a hatóságokkal. S benne igen fontos a közmeghallgatás jogi intézménye.
A társadalom korlátozott erõforrásai miatt kompromisszumokat is vállalni kell. A kompromisszumok határait azonban a következõ alapelvek jelölik ki:
Egy: a következõ generációra nem hagyhatunk kezeletlen folyamatokat, döntési kényszerpályákat és növekvõ kockázatot.
Kettõ: az erõforrásaink vagy információink nem elegendõek, hagyjunk rájuk kezelhetõ ideiglenes megoldásokat, kényszerpályára nem terelt döntéseket.
Az elmondottakkal szorosan összefügg, hogy az alkalmazás elõnyein túl, annak nem megfelelõ alkalmazása esetén bekövetkezõ kártól, károsítástól való félelem a jövõ generációjának védelme érdekében tett óvatos lépés. Ezért is fontos, hogy ma már az atomerõmû nemcsak az ott dolgozók ügye, hanem a megfelelõ tájékoztatással, nyitottsággal kell mindenki számára közérthetõvé tenni a folyamatokat, s az elõny mellett a lehetséges más hatásokat is.
A törvénytervezet külön fejezetben intézkedik a rendkívüli események megelõzésérõl és a következményeinek elhárításáról. Ez összhangban van a hazánk által 1986-ban aláírt, a Nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való gyors intézkedésekrõl és segítségnyújtásról szóló egyezményben foglaltakkal.
A 6. fejezet az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett károkért való felelõsség és a károk megtérítésére ad törvényi szabályozást, összhangban a bécsi egyezménnyel, továbbá az OECD-államok kárfelelõsségi egyezményével, amely 1992-be lépett hatályba.
E fejezet mindenképpen új elemet tartalmaz az érvényben lévõ törvénnyel szemben, amennyiben nemcsak kiemeli az állami jogokat és kötelezettségeket, de számszerûsítve is felvállal kártérítést. Ez azért is fontos, mert figyelembe veszi a nukleáris kárfelelõsségi jog nemzetközi tendenciáit és mértékét.
A szabályozás lényege, hogy az engedélyes, az üzemeltetõ átfogó felelõsséggel tartozik. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen ugyanakkor a kártérítés limitált. A kárfelelõsség valódi érvényesíthetõségét kötelezõ biztosítás vagy más megfelelõen biztosított pénzügyi fedezet szavatolja.
Tisztelt Ház! Az elmondottakon túl igen fontosnak tartom a 6. fejezetet, amely a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapról rendelkezik. Az itt lévõ 3 szakasz biztosítja azt a pénzügyi alapot, amely a radioaktív végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, valamint a nukleáris létesítmény lebontását finanszírozza. E fejezet összhangban van a környezetvédelmi törvénnyel és a nemzetközi gyakorlattal.
A cél érdekében fontosnak érzem, és a környezetvédelmi bizottság és az Országos Környezetvédelmi Tanács úgy érezte, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetendõ összegekrõl számításokat kapjanak az Országgyûlés képviselõi, hogy döntési helyzetben legyenek a költségvetés tervezésének idõszakában. Az évente visszatérés ugyan felelõsségteljes döntést igényel. Egyben lehetõséget ad, hogy a radioaktív hulladékok és a nukleáris létesítmények lebontásához az adott év mûszaki és technológiai színvonalát vegyük számításba.
A törvénytervezetrõl tehát elmondhatjuk, hogy szükséges, korszerû, a nemzetközi és a hazai szabályozás elveinek megfelelõ.
Igen sokan kifogásolták a sok külön jogszabályra hivatkozást. Mégis úgy érzem, hogy elõbb a törvényt kell jóváhagyni, amely a kihirdetést követõ 6. hónap elsõ napján lép hatályba. Erre az idõpontra az új és korszerûsített végrehajtási jogszabályok is rendelkezésre állnak.
Tisztelt Ház! Az atomenergiáról szóló, T/2691. számon benyújtott törvénytervezetet többször áttanulmányozva, másokkal is egyeztetett véleményem, hogy a sok egyeztetésnek megfelelõen jó, és módosító javaslatokkal jobbá tehetõ.
Kérem önöket, hogy a cél érdekében dolgozzanak. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)