PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az atomenergiáról szóló, '80-ban elfogadott törvény és annak végrehajtási rendelete több vonatkozásban meghaladottá vált. A felülvizsgálat során különös tekintettel kell lenni azokra a rendelkezésekre, amelyek a biztonságos üzemeltetést, a katasztrófaelhárítást szolgálják. Erre kötelezik hazánkat azok a nemzetközi egyezmények és ajánlások is, amelyek a csernobili katasztrófa hatására preventív jellegûek, a balesetek megelõzését segítik elõ. A fentiekre tekintettel az Országgyûlésnek fontos feladata, hogy az idõszerû elõterjesztést megkülönböztetett gondossággal megvitassa.
A javaslat által megfogalmazott alapelvek középpontjában az atomenergia biztonságos alkalmazásának maradéktalan érvényesülése áll. Az alapelvek közül különösen figyelemre méltóak azok, amelyek a radioaktív hulladék keletkezéséhez és biztonságos elhelyezéséhez kapcsolódnak. Elsõsorban nem mûszaki vagy gazdasági, hanem politikai kérdés az, hogy a hulladéktemetõk kijelölése során minden esetben legyenek figyelemmel a veszélyeztetett lakosság és a települési önkormányzatok véleményére. Az atomenergia alkalmazójának nem csupán jogi, hanem erkölcsi és politikai felelõssége is fokozott mértékû a tudomány és a technika legmagasabb fejlettségû eredményeinek megfelelõ alkalmazásával arra törekednie, hogy a mûszaki, fizikai okokból elkerülhetetlenül keletkezõ hulladék mértéke minimális mennyiségû legyen. A biztonságos elhelyezés pedig hosszú távra vonatkozzék, az állampolgárok károkat ne szenvedjenek.
A radioaktív hulladékokkal kapcsolatban általánosan elfogadott, nemzetközileg is feltétlenül szükségesnek minõsített követelmény, hogy a jövõ generációira nem lehet elfogadhatatlan terheket hárítani. A hulladékok biztonságos keletkezését és elhelyezését annak a generációnak kell megoldani, amely az energia hasznosításából származó eredményeket élvezte. Az emberi tényezõknek tehát rendkívül fontos szerepe van és lesz ebben a vonatkozásban is. Ennek érdekében az állampolgárokat az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos alapvetõ tudományos, technikai ismeretekrõl médiák útján tájékoztatni kell. A javaslat ezzel összefüggõ szabályával egyetértünk. Ugyancsak egyetértünk azzal is, hogy alapvetõ ismereteket oktatni kell. Sajnálatos módon azonban a javaslat nem tartalmaz további részleteket, szabályokat erre vonatkozóan.
Nem tartjuk ugyanis elegendõnek az oktatási kötelezettség kimondását, mert nézetünk szerint legalább az is törvényi szabályozást igényelne, hogy az oktatásra milyen szinten kerüljön sor és miként kerülnek biztosításra az oktatás személyi és tárgyi feltételei. Milyen forrásból fedezzük ehhez a szükséges nélkülözhetetlen költségeket? A fentiekben már említett emberi tényezõ szerepe, közremûködése az atomenergia alkalmazása során is nélkülözhetetlen. Az ember egészségének megóvása, testi épségének biztosítása és egyben közveszély megelõzése miatt az atomenergia hasznosítása, alkalmazása körében csak olyan személyek foglalkoztathatók, akik arra szellemileg, testileg és lelkileg egyaránt felkészültek és alkalmasak. Amikor hangsúlyozzuk egyetértésünket ezekkel a szigorú feltételekkel, felhívjuk a figyelmet arra, hogy vitatható a tervezet 11. §-ának (2) bekezdése, mely a polgári törvénykönyv 685. §-ának c) pontjára utal, a felhívott rendelkezés a polgári törvénykönyv egyik záró rendelkezésére, amely értelmezi a "gazdálkodó szervezet" kifejezés fogalmát. A felsorolásban minden típusú gazdálkodó szervezet szerepel. Ezzel szemben úgy véljük, hogy nem valamennyinek kellene lehetõvé tenni azt, hogy nukleáris létesítményekkel, azok mûködésével kapcsolatban tevékenységet végezzenek. Célszerû lenne a kör szûkítése azzal, hogy ebben a vonatkozásban szükséges a felkészültség és az emberi tényezõ vizsgálata, mert különben az üzemeltetõ könnyen átháríthatja a felelõsséget valamilyen formában a közremûködõ gazdálkodó szervezetre. A hatósági engedélyezés feltételeit, az ellenõrzés és felügyelet szabályait ki kell terjeszteni az ilyen külsõ közremûködõkre is.
A javaslat jogi felelõsséggel kapcsolatos rendelkezései között kissé elrejtették azt a lényeges változást, hogy jövõben nem az állam, hanem az üzembentartó felel a mûködésbõl, hasznosításból és tárolásból eredõ károkért. Igaz ugyan, hogy ehhez kötelezõ felelõsségbiztosítás kapcsolódik. Azonban a kérdés az, hogy miként biztosítják és tartalékolják a kártérítéshez szükséges összeget. A javaslat e vonatkozásában nem tartalmaz egyértelmû és politikailag helyeselhetõ megoldásokat, mert elmossa a jogi felelõsséget. A Független Kisgazdapárt szerint enélkül azonban törvényt alkotni nem lehet.
Ennek alapján a tervezetet elfogadásra nem javasoljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)