CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarország sorsát 823 napja magát szociálliberálisnak meghatározó és szakértõinek kikiáltó kormány irányítja. Már régen kiderült azonban, nemhogy szociálisan érzékeny, hanem egyenesen brutálisan érzéketlen, és csak saját magával szemben liberális. Szakértelmérõl az ország katasztrofális helyzete és a lakosság egyre romló életkörülményei tanúskodnak. A kormányzati munkára nincs koncepció, a miniszterelnök hétvégi ötletekkel irányítja a kabinetet. A kormány személyzeti politikáját is átgondolatlanság, kapkodás jellemzi, csupán egyetlen vezérelv van: fontos helyekre teniszpartnereket, régi harcostársakat vagy új üzlettársakat kell ültetni.
(09.10)
A kormány kapkodására egyik legjellemzõbb példa a privatizáció felügyelete. 1994. nyarán kijelenti, nem kell privatizációs miniszter. Kormánybiztost neveznek ki, akinek a HungarHotels botrány után távoznia kell. Ekkor úgy gondolják, mégis kell miniszter. Suchman Tamás tárca nélküli miniszterként elkezdi irányítani a privatizációt.
Amikor Pál László és Dunai Imre távozása után már senki sem találtatott alkalmasnak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vezetésére, a miniszterelnök Suchman Tamást bízta meg ezzel is, aki magával vitte a láthatóan személyéhez kötött privatizációt az ipari tárca felügyelete alá. Ezt azzal indokolták, hogy mégsem kell privatizációs miniszter. Ekkor ugyanis így gondolták.
Még meg sem száradt a nyomdafesték a változást kihirdetõ Magyar Közlöny lapjain, a miniszterelnök máris bejelentette, mégis kell privatizációs miniszter Csiha Judit személyében, hiszen a Tocsik- botrány miatt Suchman Tamásnak távoznia kellett. Ugye, ebbe bele lehet szédülni, tisztelt képviselõtársaim?
Pedig ez csak az egyik ága a szövevénynek. Erdõdy Gábor volt bonni nagykövetünk ez év februárjában kapta kézhez megbízatásának 1997 nyaráig szóló meghosszabbítását, amit német kormánykörökben nagy megelégedéssel fogadtak. Május 2-án azonban már közölték vele, mégsem maradhat, csomagoljon. Ezen nemcsak õ, hanem a német fél is csodálkozott. Az új nagykövet, Fazakas Szabolcs szeptember 18-án adta át megbízólevelét, és alig kezdte meg bemutatkozását, Horn Gyula máris bejelentette, hogy õ lesz az új ipari és kereskedelmi miniszter.
A magyar miniszterelnök nem tudja, milyen diplomáciai baklövést követ el Németországgal, legnagyobb gazdasági partnerünkkel, külpolitikai célkitûzéseink egyik legfõbb támogatójával szemben? Ezen a tényen az sem fog változtatni, ha kicsikarnak egy megértõ nyilatkozatot.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy megbízható forrásból tudjuk, Fazakas Szabolcs nem akart bonni nagykövet lenni, Kovács László nem õt akarta kiküldeni, és Horn Gyula úgy nyilatkozott róla, neki más tervei vannak vele. Végül nagy nehezen ráállt a kinevezésre. Akkor ki akarta kiküldeni? Tegnap a gazdasági bizottság összeült, hogy meghallgassa a miniszterjelöltet, de Fazakas Szabolcs nem jelent meg. Miért?
Tisztelt Képviselõtársaim! A privatizációs miniszterség történetérõl látható, a miniszterelnök személyzeti politikájához igazítja a kormánypolitikát, vagyis baráti körhöz, akarom mondani, a gombhoz varrja a kabátot. Eközben önkényesen kapkod.
Egyszemélyes döntése volt az ÁPV Rt. igazgatótanácsának kinevezése és visszahívása is. Már kijelölte az új tagokat, holott a privatizációs törvény 11. § (3) bekezdése értelmében, ezt csak a leendõ privatizációs miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben tehetné meg.
A napokban beszélgettem az egyik nagyhatalom Budapestre akkreditált nagykövetével. Megállapította, egy jó kormánynak következetesnek, kiszámíthatónak és megbízhatónak kell lennie. Ez a szociálliberális kormány azonban következetlenül kapkod, kiszámíthatatlan lépéseket tesz és megbízhatatlan, mert becsapta választóit és a külföldi befektetõket. Ez a kormány 823 napja folyamatosan rontja a magyarság esélyeit országhatáron belül és kívül. Vajon hány napig kell még várni, amíg a miniszterelnök úr rájön saját személyes felelõsségére, és levonja a szükséges konzekvenciákat? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)