Dr. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggõ törvénymódosításokról T/3212., 3213. és 3214. szám alatt benyújtott törvényjavaslatok általános vitájának elsõ körében súlyos kritikai észrevételek merültek fel hosszú sorban.
A legsúlyosabb bírálatot az Országgyûlés szociális bizottsága tette, amely az adott kérdés szakbizottsága és amely többségi határozatával a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak minõsítette, egyszersmind indítványozta, hogy a kormány vonja vissza. Azt hiszem, ezt a szakmai bizottsági észrevételt a kormánynak valóban meg kellett volna már idáig is fogadnia.
Az eddigi vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a társadalombiztosítás végsõ soron állami költségvetést terhelõ hiányát kívánta ezzel a törvénycsomaggal megszüntetni. Az elõterjesztõ pénzügyminiszter szerint a jövedelem-eltitkolás és ezzel a feketegazdaság korlátozása is cél volt, és ezen a réven szándékoztak többletforrásokat teremteni az Egészségbiztosítási Alap krónikus és egyre növekvõ hiányának pótlására és megszüntetésére.
A törvényjavaslat ellenzéki bírálóinak nagyon is nyilvánvaló magyarázata szerint az Alkotmánybíróságnak a többletszolgáltatás nélküli járadékemelés alkotmányellenesnek minõsítõ ítélete adhatott ötletet és késztetést, hogy adószerûvé varázsolják át a forrásnövelést, és ezzel szinte kínálkozott állampolgári joggá átformálni az egészségügyi ellátást, ami egyben népszerû indokolásképp is felhasználható volt.
Ez a furfangos látszatot keltõ kerülõ út azonban elõre nem látott vagy figyelemre nem méltatott, de súlyos problémákat támasztott. Így mindenekelõtt azt, hogy az adószerû kezelés és az állampolgári jogosultság kiüresíti a társadalombiztosítás korábban nagy vívmányként tekintett autonóm önkormányzatiságát, és mintegy újabb államosításként tekinthetõ.
Az is fontos körülmény - amire Pusztai Erzsébet, igen tisztelt képviselõtársam mutatott rá -, amikor joggal állapította meg, hogy a törvényjavaslat-csomagból kimaradt a balesetbiztosítás, ami a dolgozó rétegeket legközvetlenebbül és igen súlyosan érinti. De úgy tûnik, hogy a munka világával való törõdés az ebbõl az egész csomagból kimaradt.
A Független Kisgazdapárt számára - amint erre dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselõtársam is rámutatott - a törvényjavaslat egyik legelfogadhatatlanabb jellegzetessége az, hogy a legalacsonyabb jövedelmû rétegekre az átlagosnál súlyosabb terhet ró. Ez olyan tény, ami magából a törvényjavaslathoz mellékelt számítási anyagból is teljes világossággal megállapítható. A törvényjavaslat tehát nem a jövedelemmel arányos teherviselés elvét érvényesíti, még akkor sem, ha bizonyos jövedelemszinttõl elkezdi követni a jövedelemarányokat. Ez alapvetõleg egy antiszociális, a legalacsonyabb jövedelembõl élõ rétegeket az átlagosnál súlyosabban terhelõ megoldás.
Persze ez még mindig jobb, mint a vita során Ungár Klára, igen tisztelt képviselõtársam felszólalásából megismert valamikori SZDSZ-es koncepció, amely jövedelmektõl függetlenül azonos fix összegben állapította volna meg az egészségügyi járulékot vagy hozzájárulást.
(10.00)
Fizessen egyformán ötezer forintot a 30 ezer forintos havi fizetésû szövõnõ és a 300 ezer forintos havi bérû banktisztviselõ. Ötezer- ötezer. Ez az igazi egyenlõség.
Ungár Klára mintegy zárójelben hozzátette - a hozzám hasonló tájékozatlanok tapintatos kioktatására -, hogy ez holland rendszer. Persze Hollandiában az egy fõre jutó jövedelem három-négyszerese a mienknek - hogy én is mondjak a számára valamit, amirõl úgy látszik, megfeledkezett.
A Független Kisgazdapárt számára azonban nem kevésbé elfogadhatatlanok azok a többletterhek sem, amiket a törvényjavaslat a helyi önkormányzatok vállára szándékozik rakni a jövedelempótló támogatásban részesülõ munkanélküliek, valamint a közgyógyellátásban részesülõk esetében. Épp az ország munkanélküliséggel legjobban sújtott régióiban, és fõképp az amúgy is hátrányos helyzetû falvakban, községekben, kistelepüléseken tovább súlyosbítja a helyi Tnkormányzatok amúgy is válságos pénzügyi helyzetét. Ebbõl a szempontból a törvényjavaslat nem csak antiszociális, de vidékellenes is.
A törvényjavaslat indoklása ismételten visszatér a jövedelemeltitkolásra, a feketegazdaságra, és ezek megszüntetésével magyarázza, indokolja a tervezett intézkedést. Nem veszik észre, hogy a tervezett megoldások a példás járadékfizetõk százezreit is sújtják, mint egy nem kívánt mellékhatásként a veszélyes gyógyszerek, hogy szakmai hasonlattal éljek. Nem számolnak azzal a veszéllyel, hogy az egészségbiztosítási járulékot egyébként rendesen fizetõk is szinte rákényszerülnek ezzel a törvényjavaslattal a jövedelmük eltitkolására. Amint azt is fölhozták, lehetséges - és ezt a törvényjavaslatot egyébként támogatók hozták föl mint lehetõséget -, lehetséges kimenetel, hogy nem csökkenni fog a feketegazdaság, hanem esetleg épp bõvülni, mert a növekvõ terhek miatt egyszerûen nem fogják bejelenteni azt a munkaerõt sem, amit ma kisebb költség mellett még bevallanak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok zárszámadása kapcsán az Állami Számvevõszék jelentése alapján mutattam rá azokra a pazarlásokra, felelõtlenségekre, amelyek épp az egészségügyi önkormányzat területén mutatkoznak. De ezek példáit tömegesen tárták föl az Állami Számvevõszék korábbi jelentései is. Joggal állapította meg a Független Kisgazdapárt összegzõ véleményét dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselõtársam a vita során. A pazarló mûködés forrásaihoz itt keresik meg a szükséges forrásokat. Ezekkel a rendelkezésekkel, ezekkel az intézkedésekkel a Független Kisgazdapárt nem tud egyetérteni, és ezért a törvényjavaslatot nem fogjuk elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)