MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány általános megjegyzés után elsõsorban a fogyasztási adóval, a benzinnel fogok, és az áfatörvény kapcsán pedig a vevõi kezesség és a készpénzfizetés korlátozásának témakörére fogok koncentrálni. Elöljáróban néhány általános megjegyzést azonban hadd tegyek meg.
A kormány a jövõ év kapcsán, az ez évi, ez év végi adótörvények, módosítások benyújtása kapcsán általában az adócsökkentés tényét propagálta, és ezt helyezte a tömegkommunikációban középpontba. Azt gondoljuk, hogy ezt összességében kell látni, egyrészt összességében kell látni nem a külön adókat, hanem összességében az adóterheket, másrészt azonban mindig fontos az, hogy milyen bázist választunk, tehát mihez képest csökken esetleg az adóteher, ha ténylegesen csökken.
Azt hiszem, hogy ennek a kormányzatnak a ténykedését mindenképp a kormányzati ciklus elejének a bázisáról kell vizsgálnunk, tehát összességében két év alatt hogyan változtak az egyes adóarányok, adóterhek, és így hát azt gondolom, hogy messze nem olyan kedvezõ a kép esetleg, amit most, a mai napság a koalíció próbál sulykolni a közvélemény felé.
Itt konkrétan az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kapcsán meg kell jegyezni, hogy ez a kormánykoalíció volt az, amelyik 1994. év végén pótköltségvetésben az általános forgalmi adó kulcsát két százalékkal megemelte, ami nagyon jelentõs inflációs hatást is eredményezett. Tehát az általános forgalmi adóban is adóterhelés- növekedés következett be, azonkívül mind a termékek, tehát a fogyasztási adóknál mind a termékek kiválasztásánál, tehát a terméki kör bõvülésénél, mind pedig az eljárási szabályok változtatásánál az adóterhelések összességében - ha nem is direkte sokszor, hanem indirekte - növekedésének tanúi lehettünk.
Mondok egy példát, ami kifejezetten a Fidesz-Magyar Polgári Párt ellenérzésével történt, hogy a fogyasztási adó termékkörére vonatkozóan képletesíteni a mondanivalómat, például ez a paprikahamisítási ügy kapcsán keletkezett botrány, amelynek a törvényhozási következménye a kívánatossal ellentétben az volt, hogy a fogyasztási adókörbe vették be a paprikát is, ami szerintünk semmiképp nem egy EU-konform irányban történõ továbblépés, és semmiképp nem egy problémamegoldás azon a szinten, amikor, ahol a problémák megjelentek.
Mint mondtam, most az áfában és a fogyasztási adóban is nem történik lényeges, átütõ változás, néhány eljárási szabály változik, és néhány termékbesorolás változik, és néhány fogyasztási adónál kisebb adómértékek változnak. Hogy mondjak egy példát arra, hogy hogyan nõ az adóterhelés az eljárási szabályok változásának a következtében, a késõbbiek során beszélni fogok a vevõi kezesség kérdésérõl. Ebben az esetben igenis költségvetési érdekek és adóbevétel-növelési érdekek játszottak szerepet ezen eljárási szabályváltoztatás indoklásában. Egyértelmûen be nem fizetett áfákat kívánt jelen esetben a Pénzügyminisztérium az APEH-en keresztül más szereplõkön behajtani, és ezáltal az adóterhelést növelni.
A fogyasztási adónál - bár mondhatjuk azt, hogy összességében 14,4 százalékkal nõ a fogyasztási adó mértéke - ám látni kell, hogy további adóemelés történik. További adóemelés további inflációt gerjeszt. Tehát azt, hogy a kormányzat próbálja áthárítani a piaci szereplõkre az infláció kialakulásának és mûködésének és továbbgerjesztésének tényét, azt gondoljuk, hogy ilyen esetben sem felel meg a valóságnak, hiszen ezek az adóemelések - legyen akár százalékos, de sokkal inkább amikor tételrõl tételre vannak meghatározva az egyedi, forintösszegre meghatározott adóemelések - egyértelmûen az infláció továbbpörgését eredményezik. Ezen infláció továbbpörög a gazdaságban is, áremelkedéseket gerjeszt az adónövelések révén.
Tehát hogyha azt akarjuk látni, hogy most a tyúk és a tojás esetével állunk-e szemben például a fogyasztásiadó-növelés és az infláció kapcsán, akkor egyértelmûen nem ez az eset áll fenn, hiszen az adónövelések gerjesztik az inflációt, és az infláció másodlagosan hat vissza majd az adónövelési kényszerre, de egyértelmûen a kiinduló ok az adónövelés.
A benzin esetében a fogyasztási adónál érdemesebb ezt egy kicsit részleteiben megnézni, hiszen a benzin egy olyan termék, amelyik minden állampolgárt szinte valamilyen módon érint, általában direkte, de akiket nem direkte, azokat indirekte.
Elsõsorban azért, mert hogy a multiplikatív hatások, tehát a tovagyûrûzõ hatása ezen adóemelésnek rendkívül nagy, hiszen minden terméket szinte szállítani kell, közbülsõ termékek esetében, alkatrészek esetében, szolgáltatások esetében is, és ezek beépülnek az árakba. Tehát nem közvetlenül a direkt hatáson, hanem az indirekt hatáson keresztül mindenképpen létezik.
Na most, itt több olyan tétel van, ami emelkedik, és a benzin árában meg fog jelenni, ami azt eredményezi, hogy több mint 10 forinttal fog emelkedni január elsejétõl a benzin ára. Ennek egyrészt a fogyasztásiadó-növekedés, ami mintegy hét forintnyi, az áfa ugyebár ennek az emelkedésében is tovább... Tehát a fogyasztási adóra is rávetül az áfa, tehát ez tovább növeli, azonkívül az Útalap a fogyasztási adónál nagyobb mértékben fog százalékosan emelkedni, tehát összességében ez egy nagyobb mint 10 forintos emelkedést fog jelenti a benzin árában, s mivel tudjuk azt, hogy itt évközi áremelések is történnek, itt messze nem végállapotról van szó a jövõ év kapcsán.
Itt nemcsak arról van szó, hogy ez egy nagyfokú inflációs továbbgerjesztõ hatással bír, hanem arról is, hogy olyan mobilizációt fékezõ tényezõ, amely a gazdaság normális mûködése szempontjából rendkívül káros, a piacgazdaság normális mûködése szempontjából, az emberek életviszonyai szempontjából, munkavállalási esélyei szempontjából, a gyerekek továbbtanulása szempontjából rengeteg közvetített hatással bír, ami kifejezetten káros a társadalmi hatásokat tekintve.
A továbbiakban két problémára akarok részletesen utalni az áfatörvény kapcsán, azon túlmenõen, hogy el kell ismerni természetesen - és azt hiszem, hogy itt konstruktív párbeszédre van szükség -, hogy néhány szabályozás egyértelmûen a mai viszonyok szempontjából szükséges és üdvözlendõ, bár e körül is vannak viták.
Itt egy példát hadd hozzak: a részletre vétel kapcsán az 5. §-ban javasolt változtatásokat összességében mi is támogatni tudjuk, bár el kell mondani, hogy itt is azért megoszlanak a vélemények, és például a munkaadói szervezetek ezt kifejezetten ellenzik.
(12.00)
A továbbiakban a vevõi kezességgel és a készpénzfizetés korlátozásával szeretnék foglalkozni.
A vevõi kezesség kapcsán, mint említettem, ez egy kifejezetten költségvetési szempontból bekerülõ szabályozás, ami mind az általános forgalmiadó-törvény logikájának, mind pedig általában az adóztatási elveknek ellentmond. Tehát ez egy tipikusan olyan változás, amely a jelenlegi magyar átmeneti gazdasági rendszerben egy kényszermegoldásnak tûnik, és ami mindenképp a jogbizonytalanságot és a gazdaság kiszámíthatatlanságát növeli, és azokat az adminisztratív szabályozási lehetõségeket, amelyek hosszú távon semmiképp nem tûnnek üdvözlendõnek és szükségesnek.
Mint említettem, egyrészt ellentétes az áfa logikájával és az adózási elvekkel, másrészt növeli a bizonytalanságot a gazdaságban. Itt arról van szó, hogy egy-egy tranzakció során nem az eladó, hanem a vevõ is felelõssé tehetõ, és az áfabefizetések kényszeríthetõk ezen törvény jogszabályi kötelezettsége folytán, ami - el tudjuk képzelni, hogy - minden gazdasági tranzakciót igen komoly bizonytalansági tényezõvel terhel meg. Ez semmiképpen nem jelent hosszú távon, azt hiszem rövid távon sem jó megoldást.
A harmadik, és itt ez nagyon fontos mindig a megvalósíthatóság szempontjából, növeli jelentõs mértékben a többlet-adminisztrációt, és az APEH terheit. Itt korábban is felvetõdött már, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezte, nagyon sok esetben nem a szabályokra, hanem az adóeljárás, adóigazgatás korszerûsítésére, a problémákkal való szembenézés feltételeinek megteremtésére van szükség, és ennek kapcsán nagyobb adóbevétel-növekedés várható - sok esetben -, mintha egyes adminisztratív intézkedésekkel próbáljuk meg a lyukakat betömködni és a szürkezónákat feltárni. Azt gondoljuk, hogy van mit javítani az APEH munkája kapcsán, és az APEH munkájának a honorálása, megfelelõ premizálása és a feltételek megteremtése megéri a magyar társadalom szempontjából.
A másik tétel, az általános forgalmiadó-törvény kapcsán a készpénzfizetés korlátozása, ami elvileg egy nagyon helyes és támogatandó cél, hiszen a feketegazdaság térnyerése ez alatt a szocialista-szabaddemokrata kormányzás alatt is hónapról hónapra, napról napra érzékelhetõ, és azt gondoljuk, hogy mindenképp egy olyan jelenség, amely a magyar gazdaság szempontjából egy káros és negatív tendencia, és ez ellen fel kell lépnünk. Megértem ezért a szabályozásnak ezt az indokát, hiszen próbáljuk meg, a törvényjavaslat próbálja legalábbis, a gazdasági alanyokat arra ösztönözni, hogy ne készpénzzel, hanem legálisan, papírbizonyítékokkal és megfelelõ adózási háttérrel intézzék a tranzakcióikat, ám látni kell, hogy ez csak lépésrõl lépésre tehetõ meg, és a drasztikus lépések esetleg - még akkor is, hogyha a cél üdvözlendõ - nem érik el kívánt hatásukat és számos olyan negatív mellékhatással járnak, ami a lépésnek ilyetén formában történõ megtételét indokolatlanná teszik.
Néhány példát hadd mondjak arra, hogy élelmes könyvelõk, élelmes gazdasági társasági és vállalkozó emberek milyen egyszerûen tudják ezt a szabályozást például kikerülni. Itt ugyanis egy bizonyos összeghatár fölött érvényesül a szabályozás, egy számla helyett nyolc számlát fognak ezután kibocsátani, és így továbbra is a kedvezõ szabályozás alá esnek. Azt gondoljuk, hogy eléggé nyilvánvaló és magától értetõdõ technika, tehát ennek a kapcsán már világossá tehetõ. Kivéve akkor, ha egy adott termékrõl van szó és nem megosztható. Ez igen, ez a kör talán megmarad, de erre majd kitalálnak valami mást. Tehát azt gondolom, hogy itt az adminisztratív szabályokkal általában liberális oldalról jelentõsen óvatosságra intenék. Nem hiszem azt, hogy az adminisztratív szabályokkal, és rendkívül részletes szabályokkal a gazdaságot megfelelõen lehet szabályozni.
Ugyanakkor látni kell azt, hogy milyen helyzet közben akarjuk ezt bevezetni. Nincsen bizalom jelenleg a gazdaságban a gazdasági partnerek között, a gazdasági szereplõk között, akik a tranzakció két oldalán vannak. Ilyen körülmények közepette nyilvánvalóan készpénzfizetéshez ragaszkodnak még akkor is, hogyha a Pénzügyminisztériumnak és senkinek igazából - magyar állampolgároknak, - nekem sem tetszik, hogy ez így van. De hogyha ez így van, és itt alapvetõ bizalmatlansági tényezõk hatnak, akkor ilyen típusú adminisztratív szabályozásokkal nem mûködõképes modellt fogok eredményezni, mert az ellenérdekeltség nagyobb lesz, nyilvánvalóan, és nem lehet ezzel az adminisztratív szabályozással ezt a problémát megoldani.
Harmadrészt, említhetném a magas bankköltségeket, ugyanis ezzel az intézkedéssel a bankok irányába próbáljuk meg terelni a tranzakciókat. Látni kell azt, hogy a kisvállalkozások szempontjából ez - most legutóbb például a OTP-nek a költségemelései kapcsán, ami a vállalkozási számlákra vonatkozik -, egy olyan dolog, ami a kisvállalkozásokat csõdbe vihet és tönkretehet. Tehát itt 4500 forint/negyedév, ahogy emlékszem, és ez 18 ezer forint/éves szintû nettó befizetésre van szükség ahhoz csak, hogy számlát vezessen az ember, és a tranzakciók költségérõl még akkor nem beszéltünk. Az nem jelentõs, de akkor is ez egyértelmûen felveti ennek a gondját, és mindig látni kell azt, hogy nem lépek-e túl azon az intézkedésen vagy azon a hatáson, amin akarok, tehát nem öntöm-e ki a gyereket a fürdõvízzel együtt.
Ilyen esetben - azt gondolom -, hogy ezen két pont kapcsán, a vevõi közösség kapcsán és a készpénzfizetés korlátozása kapcsán tett intézkedések témakörében a minisztérium és a kormánypárti koalíciók még egyszer vizsgálják felül a törvényi beterjesztés szövegét, és amennyiben megalapozottnak és indokoltnak látják azokat az érveket, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt konstruktív ellenzékként javasol, akkor fontolják ezt meg, és próbálják meg beépíteni a törvényi szövegbe.
A beszédem elején arra utaltam, hogy ez a kormánykoalíció - a szándékával ellentétben - az elmúlt két év folyamán nem adócsökkentésre törekedett a magyar gazdaságban. Ennek elsõ jelei most minthogyha látszanának, ezt önmagában üdvözöljük, de azt gondoljuk, hogy itt sokkal érzékelhetõbb, nagyobb nagyságrendû gesztusokra van szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság és a magyar lakosság is gazdasági teljesítményét növelni legyen képes jelentõs mértékben, ami, azt hiszem mindannyiunk szempontjából a kívánatos cél lenne. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)