DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Közel egy éve hangzottak el azok a méltató szavak ebben a Házban, amelyek a mostan módosításra ítéltetett személyi jövedelemadó-törvénytervezet tárgyalása során elhangzottak. És kitértek arra, hogy milyen nagyszerû dolog, hogy 17-szeri módosítás után végre egy egységes személyi jövedelemadó-kódexet fog az Országgyûlés majd elfogadni.
Õszintén megmondom, jogászként és adófizetõ állampolgárként végre örültem, hogy lesz egy egységes kódexünk. Mert az a hihetetlen mennyiségû joganyagváltozás, amely a személyi jövedelemadó törvényt érintette az évek során, áttekinthetetlenné, kuszává, és valójában alkalmazhatatlanná tette a személyi jövedelemadó törvényt.
Ez a boldogság nem sokáig tartott. Nem sokkal a Ház ezt követõen kénytelen volt módosítani ezt az egységes kódexet, és most egy olyan javaslatot tárgyalunk, igen tisztelt Országgyûlés, amelyik 145 gépelt oldalon terjeszti be, vagy 145 gépelt oldalt tartalmaz. Ennyiben módosul az egy évvel ezelõtt elfogadott, egységesnek és idõtállónak kikiáltatott törvény. (Közbeszólás a bal oldalon.) Nem, tessék megnézni, kedves képviselõtársam. Mellékletekkel meg egyebekkel van ez a 145 oldal. Elképesztõ! Nem tudok errõl mit mondani, és kormánypárti képviselõtársaim sem hiszem, hogy tudatában vannak annak, hogy mit jelent ez, mit jelenthet ez.
(14.30)
Elképesztõ. Nem tudok errõl mit mondani, és kormánypárti képviselõtársaim sem hiszem, hogy tudatában vannak annak, hogy mit jelent ez. Mit jelenthet ez? Hogyha egy év alatt ennyi indokolt módosítást kell megejtenünk, akkor fölvetõdik a felelõsség kérdése. Megint a kormányzati felelõsség kérdése.
Hogyan és miként lett elõkészítve egy olyan törvényjavaslat, amely az állampolgárok millióit érinti, nagyon nagy horderejû, és most nem az adótáblát kell változtatnunk, mert az nagyon rövid lenne, a százalékok változtatása, hanem alapjaiban, struktúrájában szinte az egészhez hozzányúlunk, és ismét újabb és újabb kategóriák bevezetésére kerül sor.
Eddig is, igen tisztelt képviselõtársaim, az APEH állásfoglalások tömegét adta ki, hogy hogyan és miként kell értelmezni a személyi jövedelemadóról szóló törvény egyes paragrafusait.
Azért tisztában kell lennünk a jogalkotó azon felelõsségével, hogy ez nem egy szakmai törvény. Ez nem néhány ember számára készül, hanem jogkövetõ milliók számára, akiknek el kellene tudni igazodni a jogszabály elõírásai között. Csak nem olvassák az APEH-nak a lapját. Fõleg nem azokat a közleményeket, amelyekben az APEH utólag módosítja a korábbi állásfoglalásait, és kijelenti, hogy egy korábbi állásfoglalása nem érvényes, helyette ez az állásfoglalás lép hatályba. Hát milyen jogbiztonság uralkodik ebben az országban, hogyha egy ilyen fajsúlyú törvény esetében a jogalkotó nem pontosan szabályoz, nem méri fel kellõképpen a jövõbeli eseményeket, és utána állásfoglalásokkal próbálja a "helyes" utat megmutatni.
El kell borzadni, igen tisztelt képviselõtársaim, mert a kormányzatnak a felelõssége az nemcsak a Tocsik-botrányokon mérhetõ le, hanem a jogszabály-elõkészítés színvonalán is.
Mi volt a cél 1995-ben, amikor elfogadtuk ezt az egységes jogszabályt? Hogy hosszú idõre próbálja ezt a területet szabályozni. Arra gondoltunk, legalábbis én, személy szerint, hogy ez a terület végre megnyugtató módon rendezõdjék. Nem így történt. Most ennek le kéne vonni azért a felelõsségét. Meg kéne nézni, hogy még mindig azok dolgoznak-e a Pénzügyminisztériumban, akik ezt elõterjesztették.
Mert ha ugyanazok, akkor én azt hiszem, hogy semmifajta óvadék vagy biztosíték nincs, hogy egy év múlva megint nem 145 oldalas módosító javaslat fog ide a Ház elé kerülni, és ugyanabba a folyóba beleléptünk, mint korábban, hogy egy törvényt, ilyen törvényt 17-szer kell alapjaiban módosítani.
Meg kell nézni egyébként, a miniszter már nem ugyanaz, de fel kell ismerni, Bokros Lajos úr volt korábban, most pedig, ugye, Medgyessy Péter. De azért nem lehet szó nélkül elmenni - és ezért kértem most szót, elnök úr -, nehogy az a vád érjen, hogy tévéközvetítés alatt akarom a tisztelt Háznak az idejét rabolni. Azért kértem szót, hogy legalább a jegyzõkönyvben meg legyen örökítve: felháborító az a jogalkotási felelõtlenség, amellyel ilyen fontos területeken a magyar Országgyûlés jogszabályokat alkot.
Nem tudom, hogy ezek a szabályok, amelyek most módosításként elõttünk vannak, ki fogják-e állni az idõ próbáját. Nem tudom, hogy végzett-e a Pénzügyminisztérium modellezési gyakorlatokat, hogy jók-e ezek a szabályok. Én nem tudom, hogy elméletileg vitatkoztak-e azon, hogyha valaki bírósághoz fordul, hogyan és miként lehet értelmezni ezeket a szabályokat. Mert egy jó jogszabálykészítés nemcsak abból áll, hogy leírok egy szöveget és beterjesztem a Ház elé, hanem megpróbálom annak a szövegnek az összes lehetséges értelmét föltárni.
Benne van-e az, amit a jogalkotó akart, alkalmas-e a szándéknak az elérésére, vagy esetleg vannak olyan lehetõségek - és ezt utólag mindig kiskapunak nevezik -, amik megmaradnak a jogszabály szövegében, és ezáltal a jogalkotónak a szándéka nem teljesül.
Ha ez egy olyan fontos kérdés - és én nem vitatom -, mint amilyen a személyi jövedelemadó törvény valójában az, akkor nagyon nagy gonddal kell eljárni egy ilyen törvény megalkotásánál. Még nagyobb gonddal a módosításnál.
Úgyhogy én arra kérem az igen tisztelt kormánynak a figyelmét, hogy egyrészt tekintse át még egyszer ennek a beterjesztett módosító javaslatnak a szövegét, hogy valóban alkalmas-e a szándékolt céloknak a megvalósítására.
Másrészt pedig, a beadott módosító javaslatokat hasonlóképpen figyelemmel tanulmányozza. Ezek egy része javító szándékú, más része lehet, hogy javító szándékúnak tûnik, de félre fogja vinni az eredeti kormányzati elképzelést. Elnök Úr! Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmet.