SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Többször megkérdeztem már a tisztelt Ház elõtt, hova tették az értéktöbbletet. Hiszen tavaly 44 százalékról 48 százalékra emelték az adót. Hiába mondtam, hogy ezzel csak a feketegazdaságot erõsítik, a bevétel pedig kevesebb lesz. Hiszen érdemes ilyen magas adót eltitkolni.
Sajnos, a gyászos eredmény engem igazolt. Vajon mennyibe került a költségvetésnek a rendszer bevezetése, a kettõs adótábla, a felemelés? Kit vontak felelõsségre azért, mert rosszul gazdálkodott a magyar adófizetõk pénzével? Vagy rosszul tervezett. Kit jogosítottak fel arra, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben kísérletezzenek a magyar nemzetgazdasággal?
Tavaly nagyon szépen, kedélyesen, mosolyogva kioktattak, hogy nem értek hozzá, még azt sem tudom, hogy a 44-nél a 48 az több. Hát úgy látszik, kevesebb. De hát én nem az Oleg Kosevojban szereztem a közgazdasági tanulmányaimat. A kormány elõterjesztésében szereplõ jövedelemadók egységes koncepcióba illesztett korszerûsítésének önminõsített elõterjesztési anyaga, célkitûzéseiben a magyar gazdaságpolitika szinte minden fellelhetõ, autonóm belsõ célját igyekszik megcélozni.
A túlzott komplexicitás igényével kitûzött célegyüttesek zûrzavaros, egymásnak is ellentmondó okfejtésekben alkalmasak arra, hogy a központi költségvetés tényleges bevételi forrásait biztosító magyar lakosságnál és a még "megvágható" vállalkozói rétegnél teljes elbizonytalanodást okozzanak.
Az évente változó, 180 fokos fordulati íveket leíró adóparagrafusok a gazdálkodóknál, befektetõknél csak bizonytalanságot szülnek. Egyszerûen már nem hiszik el a pénzügyi kormányzat célját. A vállalkozások pénzügyi kapcsolatainak tervezhetõségét, kiszámíthatóságát nem segítik elõ. Így végsõ hatásaiban csak a vállalkozásokból történõ minél jelentõsebb összegû tõkekivonás, látszatköltségelés hatásait érhetik el. Ilyen adótörvényekkel az ország tartós gazdasági növekedésének megteremtése továbbra is vágyálom marad.
A polgárosodás útján megindult és a rendszerváltozási kísérlet után még 6 évvel is polgári perspektívákban bízó tisztességes hazai rétegnél pedig az eddig létrehozott vállalkozási értékek is felszámolódhatnak, kivonásra kerülhetnek a tényleges termelésbõl.
Csodálkozást kiváltó körülmény, hogy a kormány az elõterjesztett törvényjavaslatokban a késõbbi években antiinflációs politikát és egyensúlyjavulást kíván elérni akkor, amikor néhány héttel ezelõtt került bejelentésre, hogy a költségvetési hiány-elõirányzat jövõre a 300 milliárd forintot meghaladja.
(14.40)
Szerintem lesz az 380 is! Ekkora költségvetési hiány - az elmúlt éveket figyelembe véve - negatív rekordnak számít. Így aligha kerülhet sor az új adótörvények bevezetésével is elérni szándékolt államháztartási deficit leszorítására. Az új adótörvények ugyancsak rávilágítanak, hogy a költségvetés bevételi kényszere továbbra is a végsõ fogyasztóknak minõsülõ, teljes mértékben kiszolgáltatott magyar lakosságot, a bérbõl és fizetésbõl élõ milliókat terheli.
Vegyünk egy példát, például az ebédpénz megadóztatása, ami szerintem "piti" fosztogatás. Bárcsak ez hiányozna központi költségvetésbõl! Ezek a rétegek adták az elmúlt években is a központi költségvetés tényleges bevételének döntõ hányadát. Ellentétben az adófizetõk pénzébõl mintegy 400 milliárd forintos összeggel konszolidált - elnézést - és azóta is folyton megsegített kereskedelmi bankokkal, és a magyar ipar legjavát kiszakító külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaságokkal szemben. Sem a még magyar kézben lévõ kereskedelmi bankok, sem a külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaságok a központi költségvetés számára számottevõ, nagyságrendjükhöz mért bevételi forrásokat nem biztosítanak.
A kormányzat gyengesége, hogy ahelyett, hogy külföldi vállalkozások gazdasági potenciájához mért adózási rendszereket dolgozna ki, továbbá hogy folyamatosan konszolidált kereskedelmi bankok hitelezési fegyelmét példaszerûen leszabályozta volna, folyamatosan, így az év végén a magyar lakosságot azzal szórakoztatja, hogy a jövõre fizetendõ adótételeik közül egyeseket megemel, másokat viszont lecsökkent, de olyan árnyalt trükkökkel, hogy a jövedelmeink tovább csökkennek.
Hiszem, hogy sohasem ezért változtatják az adótörvényeket, mert az nem jó, hanem azért változtatják, hogy több pénzt csavarjanak ki az adófizetõkbõl. A kormányzat kapkodó adópolitikáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy '97-ben már a mezõgazdasági termelõk számára korábban meglévõ adókedvezményeket is megvonja, noha ezt átalakításnak mondja, enyhén szólva.
A földosztás gyötrelmein alig túljutott mezõgazdasági termelõk részére a törvényjavaslatokban foglalt koncepciók alkalmasak arra, hogy elbizonytalanítsák, majd csírájában elfojtsák a vidéken megindult mezõgazdasági vállalkozási folyamatokat. Nevetséges a kormányzat azon koncepciója, hogy nem kell adóznia annak, aki elsõsorban saját fogyasztásra termel, és csak minimális összegben, százezer forintig értékesít terméket. Ez 8 333 forint havonta. Ennyi egy cipõ ára talán, egy négytagú család kenyéradagja.
Véleményem szerint ezeket a mezõgazdasági õstermelõket nem kellene megadóztatni. Azon elesett, szegénységben élõ, egy-két holdon gazdálkodó mezõgazdasági munkások pedig, akik õstermelõi vagy egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásához szükséges legelemibb ismeretekkel és anyagiakkal sem rendelkeznek, a kormányzati koncepció szerint mezõgazdasági tevékenységhez kapcsolódó külön kedvezményben sem részesülnek. Ha például eladnak tíz szem tojást, a kifizetõ köteles adóelõleget levonni az ellenértékbõl. Vélhetõen majd az APEH egy kampányeljárás keretében sorra meg fogja bírságolni. Ez a magyar kormány agrárpolitikája.
Ilyen adótörvényekkel kívánja a kormányzat a lakosság életszínvonalának javítását a gazdasági növekedés függvényében elérni. Ez a része a törvénynek egyenlõ a padláslesöprési törvény elõkészítésével. Tudom, itt szépen elmondták, hogy a szögre szépen fel kell akasztani a számlát, és a végén összeadni. Nem igaz. Azt hiszik, hogy én és a többi ember ezt a maszlagot elhisszük? Hát elõször is lapozzák fel az adózás rendjérõl szóló törvényt, majd meglátják, hogy amelyik pillanatban adóalannyá lesz a polgár, az adózás rendjének hatálya alá esik. Megállíthatják, házkutatást tarthatnak, megállapíthatják, becsülhetik a szakmában szokásos és a többi, és a többi. Innen nincs visszaút.
A számviteli törvény szerint pedig az adómegállapítási jog elévüléséig a bizonylatokat meg kell õrizni. A bizonylatot megcsonkítás nélkül, visszakereshetõ módon kell tárolni. Azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha ezt közölnék a polgárokkal, és nem azt, hogy a szögre fölakasztjuk.
Talán még az adóelõleg az, ami - véleményem szerint - súlyosan kifogásolható a mezõgazdaságnál, hiszen a mezõgazdaságnak vannak sajátosságai, a betakarítási idõpontok és a többi, és nem lehet olyan helyzetbe hozni a gazdákat, hogy adott esetben negyedévenként, amikor nincs is pénzük, adóelõleget kelljen befizetni nekik.
Én jól emlékszem, amikor iparos lettem, az elsõ bevallást elkészítettem - úgymond -, a gép visszadobta a bevallásomat, mert valami hiba volt benne. Három és fél órát ültem az adóhivatalban, mire sor került rám. Fel van készülve erre az adóhivatal? Hány mezõgazdasági bevallást fog visszadobni a gép? Tessék mondani, hogyha itt mi, bármelyikünk most leülne, hogy a saját adóbevallását megcsinálja, biztos, hogy meg tudnánk csinálni a saját adóbevallásunkat? Nem biztos.
Mezõgazdasági termelõkörbe tartozó személyeknek, akik egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, gazdálkodási körülményeikben további költségráfordítást, illetve többletterhet jelent, hogyha olyan költséget számol el, amelynél a számlát a jogszabályban meghatározott értékhatárt meghaladóan készpénzzel egyenlítik ki. Elnézést kérek. A számla áfa nélküli értékének a 20 százalékával kell növelni a vállalkozói bevételüket.
A készpénzforgalom korlátozására bevezetett szankcionáló adójogszabályok a mezõgazdasági termelésben - de bármilyen makrogazdasági körülmények között mûködõ hazai vállalkozás esetében - az idáig megszokott, biztonságos készpénzfizetési mód helyébe a bankszámlás pénzeljárást helyezik. A vállalkozások rákényszerítése arra, hogy pénzkezelésükhöz bankszámlát nyissanak, a mûködésükben többletköltséget jelent, mind bankköltség-ráfordítás, mind a pénzkezelés végrehajtásához szükséges idõ- és pénzráfordítás.
(14.50)
Állampolgári jogom, hogy Magyarországon minden megkülönböztetés nélkül, a törvényes magyar fizetõeszközzel fizethessek, az a pénz az enyém, tehát úgy költöm el, ahogy én akarom. Ehhez nekem az állam vagy a költségvetés egy fillér hozzájárulást nem fizetett, tehát én rendelkezem vele. Vegyük tekintetbe, hogy a mai magyar gazdasági viszonyok között egyelõre a legbiztonságosabb a készpénz. Ki garantálja, hogy a számlán, amin keresztül megkapom a pénzt, egyáltalán van-e fedezet? Vagy esetleg a bank ment csõdbe. A bank mennyit számol a kötelezõ utalásokért? Talán megint a bankokat kell a magyar népnek támogatni, megsegíteni? Úgy látszik, a bankároknak nincs elég pénzük. Majd ha a hatóságok rendet tesznek a pénzügyi berkekben, és a nép megbízik a bankokban, akkor majd igen, ez legyen egy természetes folyamat. De addig, amíg letiltani sem tudok egy elveszett kártyát, addig ezt nem írhatják elõ.
A bankszámla-utalás kikényszerítésével, továbbá a mezõgazdasági vállalkozók, õstermelõk új adószabályának bevezetésével a termelõk felett álló pénzintézetek és könyvelõi irodák járnak csak jól, akik a forgalmi jutalékból, könyvelési díjakból biztos bevételekre tehetnek szert, míg az új adótörvény bevezetésének szenvedõ alanyai számára semmiféle gazdasági elõnyt nem jelent.
A bérbõl és fizetésbõl élõk, továbbá a mezõgazdasági termelõk adózási feltételeinek szigorításával szemben a külföldi nyerészkedõk számára kísértésnek tûnhet, hogy a vállalkozásban maradó nyereséget mindössze - megkötés nélkül - 18 százalékos nyereségadó terheli '97- tõl. Félreértés ne essék, nem a 23 százalékos kiegészítõ adó megszûnése a kifogás tárgya. Mi a 42 százalékot és a 18 százalékot üdvözöljük, ha ez egy tendencia. Csak az a dilemma merül fel, hogy megkötés nélküli a 18 százalékos nyereségadó. Értelmes lenne ez a 18 százalék, ha bizonyos feltételekhez kötnénk. Például belföldi tulajdonosi részesedéssel vagy munkahelyteremtéssel ellátatlan terület esetében, mert ellenkezõleg egy budapesti bejegyzéssel megtörténik, hogy pénzmosásra fogják felhasználni ezt a 18 százalékot.
Megdöbbentõ körülmény, hogy a magyar kormány '97. évi adótörvény- javaslatai szellemükben a hazai mezõgazdasági termelõk megnyomorítására, ugyanakkor illegális pénzek Magyarországra csábítására és mûködtetésére irányulnak. Sajnos, úgy látom, hogy rövid távú intézkedések az ésszerû törekvéseket a költségvetés pillanatnyi állapota érdekében háttérbe szorítják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)