DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Sokkal rövidebben megpróbálom összefoglalni mondanivalómat. Egyrészt nem szeretnék felesleges indulatokat gerjeszteni, bár mint ügyvéd mondhatom önöknek, hogy kell hogy valami vitában legyen valami feszültség, mert egyébként érdektelen a dolog - különösen ilyen késõ esti órában -, de még egyszer megpróbálom nagyon röviden összefoglalni.
A Magyar Demokrata Fórumnak, tisztelt Országgyûlés, az az álláspontja, hogy ez az illetéktörvény-módosítás nem egy radikális megoldás, hál' istennek, és azt sem lehet mondani, hogy minden vonatkozásban a polgárokat lehetetlen helyzetbe vagy lehetetlenebb helyzetbe hozná.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy mi most jófiúként és lojális képviselõként beszélünk itt az Országgyûlésben, mielõtt még esetleg a többség kiebrudal innen, hogy támogatjuk azt a módosítást, ami a lakás kialakítására szolgál, ami a tetõtér és a padlással kapcsolatos, a beépítéssel, a 4 éven belüli beépítésre vonatkozik. Hisz ez nyilvánvaló, ha illetékmentes lesz, akkor fiataloknak, de gondolok itt különösen Budapestre, megkönnyíti a fiatalok lakáshoz való jutását. Már az, aki ezt a 3-4 vagy 5 millió forintot elõ tudja teremteni, hogy a tetõteret beépíti.
Egyebekben természetes, hogy nem értünk egyet azzal, hogy az elsõfokú államigazgatási eljárások, általános tételû eljárás illetékének mértéke ezer forintra, míg a fellebbezési eljárások fizetendõ illetékminimuma kétezer forintra emelkedik. Ugyancsak nem értünk azzal egyet, hogy a bírósági eljárási illetékek emelkednek, mégpedig - és ez az érdekes dolog, hogy - az alacsonyabb illetékek mértéke - egyik képviselõtársam a múltkori felszólalása során pontosan kiszámolta, hogy 83 330 forintnál kevesebb ügyértékû per indítása esetén az addigi 6 százalék illetéknél magasabb illetéket kell fizetni, miközben a javaslat a 750 ezer forintot változatlanul hagyja.
Itt felvetõdik, tisztelt Országgyûlés, az a kérdés, hogy miért a kisebb jövedelmûeket próbáljuk lehetetlen helyzetbe hozni, illetve miért van az, hogy aki 10-20-30 ezer vagy 40 ezer forintos pertárgyértéknek megfelelõen indít keresetet, ne tudjon keresetet indítani, mert nem fogja tudni az illetéket leróni. És ennek a fordítottja is, vice versa, és a 750 ezer forintnál most már a pertárgy értéke a csillagos ég. Akkor azt miért nem változtattuk meg? Itt nyilvánvaló, hogy aki magasabb jövedelemmel rendelkezik, esetleg magasabb pertárgyértéknek megfelelõen ki tudná fizetni. Az is, azt hiszem ismeretes és nem kell senkinek gyakorló jogásznak lenni, hogy a kiskeresetûek általában kis pertárgyértékû ügyekkel foglalkoznak, illetve indítanak a bíróságok elõtt, és lehet, hogy valakinek 20-30 ezer forintos adósság behajtása nem jelent sokat, de lehet, hogy annak a kisnyugdíjasnak igenis nagyon sokat jelent annak a 20 vagy 30 ezer forintnak a behajtása. Tehát számunkra ez a diszkriminatív intézkedés elfogadhatatlan.
És szabadjon hivatkoznom arra - mert olvastuk figyelmesen a törvényjavaslat indokolását -, tudjuk, mindannyiunk elõtt ismeretes, hogy a magyar bíróságok leterheltek. Tudjuk azt, hogy - mondjuk - Budapesten egy bontóper 11 hónap múlva kerül kitûzésre. Ezen valóban változtatni kell. Én úgy gondolom, hogy az ebbõl származó többletbevétel egyrészt nem oldja meg ezt a kérdést, másrészt valóban más forrásból kellene a bíróságokat olyan anyagi eszközökkel - számítógéppel, és nem akarom tovább sorolni - ellátni, hogy a megnövekedett terheknek megfeleljenek. De az számunkra teljesen elfogadhatatlan - és úgy gondolom, aki a jogállamiság ellen tör lándzsát, annak a számára is -, hogy azt mondjuk, hogy kérem, akkor kevesebb ember indítson pert, kevesebben pereskedjenek vagy - mert azért ebbõl a javaslatból az is kitûnik - hogy a kis per az nem per. Aki ismeri és tudja a jogállamiság követelményét, az tudja, hogy egy bíróságnak ugyanannyit kell foglalkozni egy 22 ezer forintos pertárgyértékû üggyel, mint - mondjuk - egy 28 millió pertárgyértékû üggyel. Én úgy gondolom, hogy ezzel a javaslattal legfeljebb azt a célt érhetjük el, hogy azok, akik így is nehéz helyzetben vannak, most még magasabb illetéket fizessenek.
Ugyanezt értem természetesen az államigazgatási eljárási illetékben, mert azt mondjuk, hogy duplájára emelkednek az illetékek. Szabadjon itt, képviselõtársaim, hivatkozni ezzel kapcsolatosan - és itt tényleg komolyabb aggályaim vannak - az alkotmányunkra. Az alkotmány azt mondja, a hatályos alkotmány, hogy "A Magyar Köztársaságban a bíróságok elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamelyik perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
És az (5) bekezdése ugyanennek a szakasznak: "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, mely jogát vagy jogos érdekét sérti."
Idefele jövet reggel hallottam az elsõ hírt, arról szólt, hogy az egészségügyi kormányzat sem áll a helyzet magaslatán, és bizonyos szívmûtéteket nem tudnak elvégezni, vagy sorba kell állni, mert nincsen pénz. Ha ehhez képest mérem, vagy a debreceni kisfiúra gondolok, akinek nagyon nehéz volt a 90 százalékos égési sérüléséhez szükséges eszközöket meg azt a bizonyos ágyat beszerezni, akkor ez valóban egy bagatell kérdés, hogy egy magyar polgár megy-e a bíróságra vagy nem megy a bíróságra. Mert nyilvánvaló, hogy az élethez való jog, az egészséghez való jog azért fontosabb, de én azt hiszem, itt nem lehet azért különbséget tenni. Én úgy gondolom, hogy nem szenvedhet csorbát egyetlen magyar állampolgárnak sem az a joga, hogy ha bármilyen jogvitája van, akkor bírósághoz forduljon. Ha pedig bírósághoz fordul, akkor pedig csak tisztességes és az erejéhez és a társadalom teherbíróképességéhez mért illetéket kell leróni, mert nem árulok én el zsákbamacskát, majdnem biztos vagyok benne, hogy ha ezt a drasztikus javaslatot elfogadjuk, akkor valóban lényegesen csökkenni fog azon személyek száma, akik nem fognak bírósághoz fordulni, függetlenül attól, hogy igazuk van, független attól, hogy a pert megnyernék.
Szabadjon egy gyakorló példát hadd mondani. Ismerik biztosan a biztosítókkal kapcsolatos kártérítési ügyeket. Merem önöknek mondani, hogy tíz ügybõl kilenc magyar állampolgár nem megy a bíróságra, mert költségbe kerül, mert szakértõt kell fizetni. A biztosító a nagy számok törvénye alapján kilenc embernek nem fizeti meg a jogos kártérítést - ezt általánosságban mondom -, egy ember, aki a bírósághoz fordul, az megkapja. Miért? Azért, mert a bírósági út igénybevétele aránytalan terhet jelent, és ezzel a törvényjavaslattal, képviselõtársaim, még aránytalanabb terhet fog jelenteni.
Ami még egyetlenegy bírósági eljárással kapcsolatos dolgot érint: többen foglalkoztak itt már azzal, hogy a büntetõeljárással összefüggésben az állammal szemben felmerült kártalanítási igény érvényesítése iránti peres eljárás illetékét is önök most megpróbálják megváltoztatni. Nekünk az az álláspontunk, hogy mindenképpen illetékmentesnek kell maradni, hisz ez egy garanciális intézmény abban az esetben, ha valakit mondjuk esetlegesen egy adócsalási ügyben ártatlanul õrizetbe vesznek azután elõzetes letartóztatásba helyeznek, azután - mondjuk - másfél évi elõzetes letartóztatás után kiderül, hogy ártatlan volt, akkor, kérem szépen, meg kell annak a polgárnak engedni - ismervén, hogy hogyan mér a magyar bíróság, és ez nem Amerika -, hogy azt a kártérítési igényét be tudja hajtani illetékmentesen a magyar állammal szemben, amelyet egyébként a jogtalan fogva tartás és a törvénysértés miatt megérdemel.
(19.50)
Tisztelt Országgyûlés! E javaslatnak a második része csak egy kis megjegyzést tartalmaz, de nagyon hosszú. Úgy van szó szerint, el kell olvasnom, mert elfelejtettem, hogy: "valamint - az illetékrõl szóló törvény módosítása, valamint - a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvényjavaslat."
Tisztelt Országgyûlés! Ez az ezer forint, amit önök a hiteles tulajdoni lapért be óhajtanak szedni, illetve, ahogy végignéztem az elõzõ általános vita jegyzõkönyvét, tulajdonképpen nagyon senki nem támadta vehemensen ezt az ezer forintot, mert mindenki belátta, és mindenki tudja azt, hogy valóban a földhivatalok siralmas állapotban vannak, a budapesti földhivatalról nem is beszélve, ahol kutyás rendõrök meg õrzõ-védõ kft.-k vigyázzák, és mentõk állnak sorba, mert két-három napig állnak ott az idõsek azért, hogy megkapják három év után a tulajdoni bejegyzésüket, vagy ki tudják váltani a hiteles tulajdonilap-másolatot.
Tehát tökéletesen egyetért a Magyar Demokrata Fórum azzal is, hogy a földhivatali eljárásban a földhivataloknak minden eszközt meg kell adni annak érdekében, hogy a tulajdoni lapot, ha nem is naprakészen, de legalább - mondjuk, Budapesten - egy év múlva megkapja a dolgozó, hogy megvette az ingatlanát.
Azonban ennél az ezer forintnál, amit egy hiteles tulajdonilap- másolatért önök ezen a címen akarnak beszedni vagy beszedetni, illetve azt mondják, hogy ebbõl az ezer forintból meg lehet oldani a földhivatalok sanyarú helyzetét, két dolgot nem vettek figyelembe.
Egyrészt nem lehet megoldani, másrészt az is biztos, azt hiszem, ki is derült már a bizottsági tárgyalások során, hogy állítólag két pénztárost kellene, mondjuk, egy helyi földhivatalban alkalmazni, akik ezeket a díjakat itt beszedik. Most két pénztárosnak az alkalmazása, én nem vagyok közgazdász, de azért nem kis pénzbe fog kerülni.
Nem ez, azt hiszem, a lényege, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ezt a drasztikus emelést, hanem amiatt képviselõtársaim, hogy Magyarországon - kivéve a zugírászokat, akik elég sokan vannak - ügyvéd, szakember úgy szokott szerzõdést készíteni, hogy vagy átmegy a földhivatalba, és megnézi aznap, hogy esetleg tegnap nem terhelték-e be valamivel az ingatlant, és arról készíti el a szerzõdést. De ez csak vidéken lehetséges, ilyen provinciális környezetben, mint ahogy én is ahol vagyok, mert, mondjuk, Budapesten, tudom, hogy erre külön kft.-k mûködnek, amelyek háromezer forintért állítólag kiváltják három nap múlva, és odaadják az ügyvédnek a hiteles tulajdonilap-másolatot.
Hiteles tulajdonilap-másolat nélkül tehát adásvételi szerzõdést nem lehet elkészíteni. Különösen nem úgy, tisztelt Országgyûlés, hogy Budapesten, itt a "bûnös város"-ban - ahogy hallom - már maffiák vannak arra, hogy kétszer, háromszor, négyszer eladnak egy ingatlant.
Tudok arról, lehet, hogy rosszak az információim, hogy vannak pénzintézetek, amelyek nem fogadják el a felajánlott ingatlant fedezetül, tekintettel arra, hogy a szériák egymás után sorba következnek, és teljesen nyilvánvaló, és igaza van a pénzintézetnek, hogy hogyan bízzon meg itt egy olyan telekkönyvi eljárásban, amikor nincs hiteles tulajdonilap-másolat.
Kérdezem én: ebben a helyzetben, tisztelt Országgyûlés, hova fog vezetni az, hogyha a polgártól ezer forintot elkérnek a hiteles tulajdonilap-másolatért? Ez, kérem szépen, oda fog vezetni, hogy a polgár nem fogja tudni kiváltani a hiteles tulajdonilap-másolatot. És hogy ne vegyék nagyon extrémnek amit most elmondtam, gondolják csak el, hogy vidéken - ahol mondjuk 15 000 forintos szántót írnak -, hát ott is van jelentõsége annak, hogy teher van-e rajta, vagy nincs.
Hogyan? Hogyan áll ez arányban, hogy ezer forintot, egy 15 000 forintos adásvételi szerzõdésnél ezer forintot fizet a polgár azért, hogy hiteles tulajdonilap-másolatot kapjon. Itt nem milliós ingatlanokban kell gondolkozni, ez az ország nemcsak Budapestbõl áll, hanem vidékbõl is áll: hogyan fogják kifizetni?
Megmondom én képviselõtársaim, mint ahogy sokszor nem az az alapvetõ kérdés, sajnos, a polgárnak, hogy van-e teher az ingatlanon, hanem azt mondja, vagy azt próbálja sugallni, hogy lehetõleg úgy írják át, hogy kevés illetéket kelljen fizetni. Most egyszerûen arról lesz szó, kérem szépen, hogy nem fogják tudni kifizetni, még egyszer mondom, kis értékû ingatlanoknál semmiképpen az ezer forintot, ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek, és a földhivataloknál, ha eddig kaotikus állapot volt, akkor még kaotikusabb állapot lesz.
Én nagyon szépen kérem önöket, gondolják végig, hogy ennek az ezer forintnak a beszedése és az ezzel kapcsolatos anarchia, ami bekövetkezik a tulajdonviszonyok területén, aminél, egyébként is tudjuk, és valljuk be õszintén, hogy nagyon nehéz állapotok vannak, tehát nem éri meg azt, hogy ezer forintot kérjenek.
Én, ha lehetne, ötszáz forintot. Maximum ötszáz forintot esetlegesen kifizetnének, de hogy ezer forintot, kérem szépen, nem fognak kifizetni, az biztos. Ha pedig bekövetkeznek azok a perek, mert azért gondolják el, addig nincs probléma, és teljesen sima ügy egy adásvételi szerzõdés, amíg bejegyzik a tulajdonjogot.
Ha azonban gond van, ismerik és tudják önök a zsebszerzõdéseket, és itt nemcsak mezõgazdasági ingatlanra gondolok, ismerik a zugírászok által készített szerzõdéseket, tudják azt, hogy ezekbõl mennyi probléma származik, most tulajdonképpen a gyakorló ügyvédeket is meg fogják fosztani attól, még egyszer mondom, nagyvárosokban, hogy megfelelõ szakmai hozzáértéssel és körültekintéssel tudják elkészíteni az adásvételi szerzõdést.
Tehát én tisztelettel azt kérem önöktõl, hogy ezt az aránytalan terhet a polgárra semmilyen körülmények között ne rakják rá.! Köszönöm a figyelmüket.