DR. FARKAS GABRIELLA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt itt maradt Képviselõtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy a kormány olyan sokat dolgozik, és ezért nem tud az Országgyûlésben jelen lenni. Bár azért jó lett volna például, hogyha az elõzõ tárgyalásnál, amikor a kistermelõkrõl, õstermelõkrõl van szó, itt van az érintett tárca.
Most a jövedéki törvény 1993 júliusa óta hatályos, és azóta az elõterjesztõ álláspontja szerint idõnként - mint most is - korrekcióra, jobbításra szorult, mert a gyakorlati végrehajtás során az élet megmutatta, hogy változtatni kell. Többször vált ez szükségessé, most is ez történik.
A Néppárt és a szerény véleményem szerint részben ez történik. Részben, mert valóban szükség van sok vonatkozásban szigorításra, szükség van arra, hogy bõvüljön a jövedéki termékek köre, szükség van arra, hogy szigorodjanak a jövedéki alanyiság feltételei, és hogy az ellenõrzés lehetõsége a vámhatóság számára bõvüljön.
Szükség van arra, hogy bizonyos esetben súlyos jövedéki bírság legyen, de arra is - és ezt helyeseljük -, hogy differenciálni kell, mert az indokolatlanul magas bírság, ha ugyanúgy sújtja azt a kereskedõt, aki a terméket adózottan szerzi be, vagy aki azt illegális forrásból hozza forgalomba, az rossz helyzet volt.
Van azonban egyetlenegy, amirõl én - elnézésüket kérve - szeretnék néhány mondatot mondani, amit egyszerûen nem értek, hogy hogy kerülhetett be ebbe a törvényjavaslatba.
(20.40)
Az indokolás azt mondja, hogy "A jövedéki ellenõrzésre vonatkozó hatályos illetékességi szabályok esetenként gátolják a több vámhivatal területén elkövetett szerteágazó nagyobb ügyek felderítését, az eljárás gyors és eredményes lefolytatását. Annak érdekében, hogy az ilyen esetekben is lehetõség legyen az ügyek felgöngyölítésére a módosítás a vámszervek illetékességi hatáskörének oldását javasolja. Ennek érdekében lehetõvé válna, hogy adott esetben a megyei parancsnokság, vagy az országos parancsnokság magához vonhasson bizonyos ügyeket."
No, de mit indokol ez a szöveg.
A 12. §. (4) bekezdéssel egészül ki. Ez már úgy szól, hogy "Az országos parancsnokság, valamint a területi parancsnokság a jövedéki ellenõrzés alól elvont termék felderítése érdekében az illetékességi területén bármely jövedéki ellenõrzést hatáskörébe vonhat, illetve a jövedéki ellenõrzés lefolytatására az országos parancsnokság bármely területi parancsnokságot, illetve a területi parancsnokság, az illetékességi területén bármely vámhivatalt kijelölheti".
Az államtitkár úr pedig azt mondja, hogy "rugalmasabb hatásköri szabályozás". Hát ez tényleg rugalmas, ugyanis a hatáskör-elvonás tipikus lazán szabályozott esete. Azért mondom, hogy lazán szabályozott, mert ez már olyan szabályozatlan, hogy teljesen laza. Hatáskört elvonni ugyanis lehet, bármely hatósági eljárásban, de akkor azt a törvénynek szigorúan szabályozni kell, hogy melyek annak a feltételei.
Itt pedig nem történik ez, mert az indokolásba ugyanis én elolvashatom, de mint tudjuk nem az indokolás a jogforrás. A jogforrás maga a normaszöveg. Ott pedig az van, hogy bármely ügyben és nem szabályozza, hogy mi az a bizonyos adott eset, amikor kijelölheti. Anélkül ez elfogadhatatlan. Mi erre vonatkozóan módosító indítványt fogunk elõterjeszteni, és ha azt nem tudja a Ház akceptálni, akkor mi pedig nem tudjuk ezt a törvényt akceptálni egyszerûen azért, mert ez óriási visszaélésekre ad lehetõséget és nem áttekinthetõ.
Nem áttekinthetõ, mint ahogy lassan az egész jövedéki törvény sem lesz áttekinthetõ. Annyira nem, és ennek az az oka, hogy ezek a korrekciók soha nem szakmailag megalapozott, elõre látó módon születnek, hanem valamilyen utána futásával az eseményeknek, és általában két esetben. Ha kitör egy borzasztó nagy botrány, ha mondjuk például a míniumfelhasználás sokkal nagyobb, mint a paprikafelhasználás, akkor módosítjuk a jövedéki törvényt. Vagy, hogyha az olaj olyan szõke, hogy már fehér, akkor bevonjuk a jövedéki termékkörbe, és szigorítjuk az ellenõrzést és a többi. Vagy pedig, ha a költségvetésnek olyan plusz forrásokra van szüksége, amit már máshonnan a kiforgatott zsebekbõl nem tud elõszedni, ennek volt a tipikus esete az elmúlt év tavaszán az, amikor a jövedéki biztosíték bevezetésére sor került anélkül, hogy a kormány, majd a parlament elfogadta volna azt a módosító indítványunkat, amely szerint különböztessük meg azokat a jövedéki termék-elõállítókat és forgalmazókat a feketegazdaságtól - mert ugye azt akartuk ezzel utolérni -, amely szervezetek korrekt, tisztességes adófizetõk, közterheiket rendszeresen fizetik, és amelyek ezt több év óta bizonyították. Akkor, amikor én erre vonatkozóan beterjesztettem a módosító indítványomat, akkor még államtitkár úr is azt mondta nekem, emlékszik rá biztos, hogy jövõre úgyis lesz egy átfogó módosítás, és majd ebben erre is sor kerülhet, most egyelõre csak hadd fizessenek a dohánygyárak, mert ugye én, mint egri, ezt nyilván nem a saját kútfõmbõl találtam ki, hogy ez így volna jó, ez a módosítás.
Igen, de én államtitkár urat szeretném arra figyelmeztetni, nagyon tisztelettel, hogy most már jövõre van, eltelt másfél év azóta, amióta ezt megbeszéltük. És én, amikor megtudtam, hogy lesz idén is újra egy törvénymódosítás, akkor rögtön azt kerestem, hogy hol van ez benne, hát természetesen nem volt benne.
Idén - jövõre ez a ciklusban a hatodik jövedéki törvénymódosítás, nem untatom önöket, ahhoz tényleg késõ van, de 1994. évi LXIX-es törvénytõl kezdve most lesz a '96. évi nem tudom hányas törvény, ez pontosan a 6. amely módosította a '93-ban született jövedéki törvényt.
Az emberben még ilyen késõn is fölmerül az a sanda gondolat, hogy vajon minden pénzügyminiszter produkál kettõt átlagosan? És hogyha a pénzügyminiszterek kihordási idejét úgy nagyjából ismerjük, akkor még ebben a ciklusban legalább kettõ lesz. Nos, én azt hiszem, hogy ez a mindnyájunk által olyan nagyon áhított jogbiztonság ellen hat.
És végezetül mindent summázva azt szeretném közölni, hogy így ezt a toldozott-foldozott és az ismertetett nagyon nagy hibával terhelt törvényjavaslatot a Néppárt nem fogja tudni elfogadni. Köszönöm.